Most is akadt a free, azaz a (majdnem teljesen) szabad jazz jegyében fogant darab, a korábbi koncerthez képest azonban több volt az ismétlődő hangokból, motívumokból, ritmikai mintákból álló, a kollektív improvizációk alapjául szolgáló fogódzó, ami követhetőbbé tette a történéseket. Az egyéni hangszerszólóknak kevesebb teret adó zene egymásra reagáló, intenzív jelenlétet kíván a muzsikusoktól, akik teljes odaadással és látható örömmel vették ki részüket a közös tevékenységből.
Higgyük, hogy a koncertet követő ünneplés nemcsak a dzsessztörténet élő klasszikusának járó tisztelet, hanem zenéje értő befogadásának kifejeződése is volt.
(Wayne Shorter Quartet, Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 11.)
