1949 tavaszán Hont Ferenctől kapott ajánlatot, hogy szerződjön az akkor alakuló Madách Színházba. Mezeynek esténként 300 forint volt a fellépti díja, nevetségesnek találta a színház 2400 forintos havi gázsiját. Nem fogadta el a szerződést. Másnap, 1949. május 22-én a miniszter bejelentette a színházak államosítását. Mezeyt a Fővárosi Operettszínházhoz osztották be, Sennyei Vera, Ajtay Andor és Dénes György társaságában. „Ez valami szörnyű félreértés – gondolkoztam lázasan –, hiszen nekem most már a Nemzeti Színházban volna a helyem!” – emlékezett vissza.
A Nagymező utcában nem maradt sokáig. Az első szovjet operett, a Sztálin-díjas „Szabad szél” egy kis szerepét kapta meg. A házi főpróbák előtti napon visszaadta. Azonnali hatállyal felmondtak neki, a komolyabb következményektől csak az igazgató közbenjárása mentette meg. A szabotázs miatt bezárultak előtte a színházkapuk. Erre jött még egy vidéki botrány. 1950-ben Pécsett vendégszerepelt. Egy élmunkásrendezvényen egy vallásos Babits-szöveget szavalt. Nem csak a színházból, egész Pécsről kitiltották. A polgári, formalista, összeférhetetlen, idealista világszemléletű Mezeynek nem volt helye sehol.
A városligeti vurstliban a Liliputi Színház lett a következő állomás. „Itt látható a közönség kedvence, a világhírű Mezey Mária!” – harsogta a bejáratnál Arany Manó kikiáltó. Naponta nyolc-tízszer, hétvégenként még többször lépett fel a nonstop műsorban, amit az Országos Cirkuszvállalat rendezett. Világhíréhez illően franciás-pikáns kuplékat énekelt.
Ehhez képest még az is megváltásnak tűnt, hogy 1951-ben a Vidám Színpadhoz szerződhetett. Úgy is, hogy egyik felettes kolléganője kinevezte vécéfelelősnek. Ezt kellett csinálnia társadalmi munkában. A Vidám Színpadon habkönnyű kabaréfigurákat formálgatott. „Csak a második évben fáradtam bele, hogy erőművész létemre tollkönnyű súlyokat emelgessek” – írta.
Mezey elvégezte, amit elvárnak tőle, de valami mást is akart csinálni. Lajtha László zeneszerzővel és Tamási Áronnal találták ki A bujdosó lány című tízperces szcenírozottnépdal-monodrámát. A gerince öt csíki dal volt, ehhez írt Lajtha zenét, Tamási szövegeket. A mádéfalvi kis székely lányt Mezey adta elő a színpadon. Úgy érezte, megtörtént a csoda, végre megszólalt a lelke hangja. A darabot a legkedvesebb gyermekének nevezte.
Kilenc előadást élt meg. A közönségnek tetszett. A pártközpontnak nem annyira. Nem kabaréba való. Irredenta-soviniszta lázítás. Miért nem szovjet dalokat népszerűsít a művésznő?
Mezey szerződést bontott, otthagyta a kabarét, a Cirkuszvállalat lett megint a gazdája. Lepukkant, zörgő autóbuszok, éjszakai lokálok, vidéki esztrádműsorok, kisvárosi kultúrházak, vendéglők, kuplék, sanzonok. Néha egy-egy verset be tudott lopni a műsorba. Budapesten az Anna bárban, a Gellértben és a Gerbeaud-ban énekelt. Aztán Gáspár Margit valahogy visszacsempészte az Operettszínházba.
Nehezen törődött bele a sorsába, hogy „Budapest legkisebb színpadain megtűrt bohóc” legyen. Sorra írta könyörgő leveleit színházigazgatóknak, népművelési minisztereknek. „Révai elvtárs, segítsen rajtam. Adjon drága szabadidejéből egy negyedórát nekem is. Támassza fel egy estére a bujdosó lányt, jöjjön, nézze meg, s hozza magával Major Tamást, aki 17 évi pesti színészségem alatt nem látott a színpadon. Pedig hiszem, ha látna és ismerne, ő lenne az, aki végre a helyemre állítana.” „Engem Önök tönkretettek, úgy színészi, mint fizikai mivoltomban.” „Megpróbálnak tábornoki rangomtól megfosztani, és a szakma közkatonájává, sőt időnként munkaszolgálatosává alázni.” „Az első sorból az utolsóba tettek.” Levelei legtöbbször válasz nélkül maradtak. Aztán jött 1956, és sok minden megváltozott.
Mezey Máriát hétesztendős padlómosás után visszatették a legnagyobb színpadokra. A Tháliában, a Madáchban, majd a Nemzetiben játszhatott őt megillető szerepeket. Évente szerepelt egy-egy új filmben is. Érdemes, majd kiváló művész lett, az Édes Anna című filmért külföldi díjat is kapott. Életem története című önálló estjével Kolozsvártól New Yorkig bejárta a magyar közösségeket.
De nem maradt már sok ideje. 1960 januárjában veséje görcsölni kezdett, a Cseresznyéskert olvasópróbája helyett a műtőbe került. Az altatás elején gyógyszerérzékenysége miatt majdnem megfulladt, a klinikai halálból kellett visszahozni. Ekkor még talpra tudott állni, a betegség majd 1970-től gyűrte le végképp. Ágyhoz, oxigénpalackhoz kötve élt még másfél évtizedig.
Utolsó fellépése a veszprémi tévéfilmfesztivál díjkiosztó gálája volt 1980 nyarán. Vitray Tamás unszolására mutatta meg magát még egyszer a színpadon. Fellépett itt Páger Antal és Sulyok Mária is. Előadta Babits Zsoltár gyermekhangra című versét, amiért harminc évvel korábban kitiltották Pécsről. Ugyanebben az évben a Hungaroton kiadta lemezen A bujdosó lányt. A Művelődési Minisztérium az év albuma díjjal tüntette ki. Három éve volt még hátra.
1. rész: A matrózblúzos naiva – Turay Ida története
2. rész: A méltóságos úr – Kiss Ferenc története
Következik: Gratulálni bárki jöhet – Páger Antal története