Hetvenegy évvel ezelőtt ért véget a II. világháború. Ami utána következett, az sem kizárólag örömöt és boldogságot hozott mindenkinek. Egy évvel ezelőtt az azóta már nem létező Cink.hu-n publikálta szerzőnk a Halálos tavasz ’45 című sorozatot, amelyben csodás művészek sorsán keresztül mutatta be, mi hogyan volt akkor, azelőtt, azután. Fedák Sári, Szeleczky Zita, Muráti Lili, Jávor Pál és Gobbi Hilda története rendkívül népszerűnek és olvasottnak bizonyult, magától értetődőnek tűnt, hogy folytatásnak lennie kell. Lett is. Újabb öt fejezet íródott: a Halálos tavasz izgalmas, megható és a korról-korokról rengeteget eláruló részeit most a Magyar Nemzet Online-on olvashatják!
–––
„Turay művésznő nem ideges. Még akkor is nevet, amikor más, egyébként józan halandó bosszúsan szorítaná össze a fogsorát. Nevet, ha leesik a telefonja, nevet, ha eltör egy drága vázát. A magyar film és színpad népszerű Turcsija külön színésznő-filozófiával állította össze életprogramját, mely abból áll: nevetni, nevetni és nevettetni” – zárta le interjúját a Magyar Film című hetilap 1943 áprilisában. A világháború negyedik évében, két hónappal a doni katasztrófa után.
A művésznő nem volt teljesen őszinte az újságíróval. 1943 áprilisában már jó oka volt az idegeskedésre. Nem leejtett telefonok, hanem zsidó származású férje miatt.
De menjünk vissza a történet legelejére.
Turay Ida 1907-ben született Rákospalotán. Apja, Thurmayer Sándor német származású festőművész volt, még Jászai Mari is modellt ült neki párszor. A kis Idát Bárdos Artúr fedezte fel, 16 évesen már a Belvárosi Színházban játszott. Hamar a közönség a kedvence lett. Ő volt az ügyeletes komika naiva, a matrózblúzos, csipkegalléros, kicsit nyafka lány. Aki mindig rácsodálkozik mindenre, és úgy néz, mint aki kettőig sem tud számolni. Játszott szinte minden pesti színházban, sikerei voltak drámában, operettben, vígjátékban, zenés revüben és filmben is.
Az ifjú színésznő 1926-ban ment férjhez Békeffi Istvánhoz, a népszerű színműíróhoz. Ő írta többek közt a Hétre ma várom a Nemzetinél, a Hol van az a nyár, a Kislány, kezeket fel és a Legyen a Horváth-kertben Budán című dalok szövegét. Régi nyár című operettjének Honthy Hanna játszotta a főszerepét, az Okos mamát Fedák Sári vitte sikerre. A Méltóságos asszonyt kifejezetten feleségének írta, a darabnak külföldön is sikere volt, akárcsak Kozmetika című vígjátékának. Békeffi István amúgy Békeffi László, a híres konferanszié unokaöccse volt, a két Békeffit sokan összekeverték.
A népszerű Turcsi egyik állandó partnere Páger Antal volt, tucatnyi filmben játszottak együtt. Mindketten rajongtak a csodaautókért. Págernek Bugattija volt, Turay Olaszországból hozatott magának egy áramvonalas Lanciát. Időnként versenyeztek is, kinek jobb a kocsija, ki ér hamarabb az Oktogontól a Hunnia filmgyárba. A rendőrök nem állították le őket, diszkréten elfordultak. Egyik legjobb barátnőjét Muráti Lilinek hívták. Sok közös vonás volt bennük. Murátinak is a férje volt a házi szerzője, mint Turaynak, és mindketten rajongtak a szép bundákért, keppekért. Turcsi és Murcsi – csak így emlegették őket.
Turay Idát 1936 tavaszán német filmesek keresték meg szerződési ajánlattal. Berlinben és Görögországban forgatta az Unter heißem Himmel (Forró égbolt alatt) című UFA-filmet. „Az első német szó, amit megtanultam, ez volt: Neubabelsberg! Mert mindig ez volt az álmom: Neubabelsbergben játszani, az európai Hollywoodban” – nyilatkozta az örökké vidám pesti naiva a Színházi Életnek.
Berlin akkor még a szebbik arcát mutatta. Világváros, olimpia, gazdag kirakatok, hatalmas filmprodukciók. A film sikere után ötéves szerződést tettek elé. Már tényleg csak az aláírások voltak hátra, amikor megkérdezték tőle, hogy a férje árja-e.
Turay Ida elbúcsúzott Berlintől. És az európai Hollywoodtól.
Aztán még rosszabb idők jöttek. Békeffi István az új törvények következtében kiszorult a színházakból és filmstúdiókból. Továbbra is dolgozott, csak már feketén, ahogy Kellér Dezső vagy Nóti Károly is. A neve nem szerepelt a stáblistán vagy a plakátokon.
Turay Ida 1944. március 19. után már nem mutatkozott nyilvános helyen férjével. Terjedt a pletyka, hogy elvált, otthagyta a zsidó Békeffit. Férje pedig egyáltalán nem mutatkozott sehol, mert neki a német megszállás után már az életéről volt szó.
Turay Ida nem vonult illegalitásba, nem lett ellenálló és végképp nem volt hős, mint mondjuk Jávor Pál. A férjét akarta megmenteni, ehhez pedig pénz kellett, információ és kapcsolatok. Gondolta, talán a legjobb, ha az események közelében marad. „A politika nagy ívben kikerült. Amikor a dolgok sűrűsödtek, én Pistuka mentésével voltam elfoglalva” – mesélte életrajzi könyvében.
A nyilas kormány alatt Turayék törzshelyén, a Fészek Klubban megnyílt a Magyar Művészek Háza. Turay is elment a megnyitóra. Talán valamelyik nagy ember tud majd neki, illetve férjének segíteni.
Békeffinek három rejtekhelye volt: Fillér utcai lakásuk, a Rudas Szálló és Fényes Szabolcsék Orbánhegyi úti villája. A Fillér utca volt a legkevésbé biztonságos. Egyszer beállított két úr a Gestapótól. Békeffi Lászlót, a konferansziét keresték, aki kabaréjában Hitlert és Mussolinit is gúnyolta A Rudasban a padlástéri fehérnemű-tárolóban húzta meg magát. Turay apja szerezte a helyet, a szálló egyik főnökével együtt katonáskodott még az I. világháborúban. Ha Turay beszélni akart a férjével, az volt a jel, hogy beledúdol a kagylóba egy operettmelódiát. Ha a portás meghallotta, hogy „Hétre ma várom a Nemzetinél”, tudta, mi a dolga. Ha jól megszervezték, fél órára még a színésznő is felosonhatott férjéhez
Turay Idát pedig éppenséggel a Nemzeti várta. A Németh Antal lemondása után kinevezett új igazgató, Kovách Aladár szerződést ajánlott neki. Szüksége volt rá, a német bevonulás miatt sok színésznő tűnt el, jelentett beteget vagy nem vállalt szerepet. A művésznő akkor már húsz éve volt a pályán, hízelgett hiúságának a felkérés. Turay az ország első színházához került, Mészáros Ági helyett játszotta a Tacskó női főszerepét. Ősszel, a nyilas hatalomátvétel után már ő is inkább befeküdt egy szanatóriumba. Orvosi igazolással, látszatműtétre.
Turay Ida és férje 1944 karácsonyát már az operettszínház pincéjében töltötte. Itt vészelték át az ostromot is. Velük volt a színház igazgatója, Fényes Szabolcs, a bonviván Sárdy János és a szubrett Csikós Rózsi, meg pár műszaki ember és családjaik. Békeffi lakrésze a kazánházban volt, mert még ekkor is bujkálnia kellett. Időnként benézett a légóparancsnok, vagy egy nyilas járőr, akik katonaszökevényeket, zsidókat, kommunistákat kerestek. Őket Sárdy, Turay és Csikós szerelte le. A nyilasok is kedvelték őket, ahogy mindenki.
A házaspár 1945. január végén jött fel a pincéből, amikor Pesten vége lett a harcnak. A lakásuk már nem volt meg, kettészelte egy bomba az épületet. Jó félházunk van, poénkodott Békeffi a színházi haveroknak.
Elindultak megnézni, mi van a Nemzetinél, ahol Major és Gobbi gyűjtötte össze az életben maradt színészeket. „Elterjedt a híre, hogy Gobbi Hilda ingyenkonyhát nyitott a színház épségben maradt színpadán. Két kislábassal a bundám alatt rohantam a tetthelyre, ahol sorakoztak már a rosszul öltözött, lesoványodott emberek. Amikor Gobbi meglátott, gúnyosan felém intett: Méltóságos asszonyok, sztárok és többszörös bundatulajdonosok ma itt nem kapnak ebédet. Majd tegezésbe váltott át. Turay, te sem kaphatsz a mi – a mi szócskát erősen megnyomta – ebédünkből, mert nyilasokkal cimboráltál Menj innen, menj utadra. Mintha leforráztak volna. Az ebédért sorakozók hangoskodásától kísérve, megszégyenülten hagytam el annak a színháznak a színpadát, ahol a nehéz időkben én is helytálltam. Amúgy grízestészta volt az ebéd” – emlékezett vissza a színésznő.
Pár hónap múlva már az volt a legkisebb baja, hogy Gobbitól nem kapott ebédet. 1945 júniusában a Színészek Szabad Szakszervezetének igazolóbizottsága előtt kellett tisztáznia magát. „A bizottságban számomra többnyire ismeretlen személyek ültek. Major Tamást meg Olty Magdát ismertem arcról, Majorról akkor én még nagyon keveset tudtam, miután más színházakban játszottam, ő pedig epizodista volt a Nemzetiben.”
A meghallgatáson az elnök, Major Tamás vitte a szót:
– Turay Ida, miféle marhaságba keveredett ön?
– Hogy tetszik ezt érteni?
– Nyilasokkal trafikált. Több esetben látták önt a Negresco kávéházban Dövényi Nagy Lajos társaságában.
– Életemben nem jártam a Negresco kávéházban, Dövényi Nagy Lajosról azt sem tudom, kicsoda.
– Művésznő, ne adja az ártatlant. Dövényi egy nyilas sajtóbriganti volt. Maga nem olvasott újságokat?
– De igen, Színházi Életet, Film Színház Irodalmat s nagy ritkán azokat a lapokat, amelyekben megjelent rólam valami.
– Apropó, Színházi Élet Magát becézték „Turcsinak”, nyilas barátnőjét pedig „Murcsinak”.
– Nekem nincs arról tudomásom, hogy Muráti nyilas lett volna
– Mit keresett ön a Magyar Művészek Házának megnyitóján?
– Szerettem volna segítséget kérni üldözött férjem számára. De senkit sem kértem semmire. Amikor felolvasták a színházból, filmtől eltávolított művészek névsorát, tiltakozásként azonnal otthagytam a helyet.
Megvádolták, hogy a német megszállás miatt került a Nemzetihez, és fellépett a kívánsághangversenyeken. Muráti mellett a Págerrel való barátságát is a szemére vetették.
Rövid tanácskozás után megszületett a döntés. „Turay Ida a fasiszta német megszállás után és a nyilas hatalomátvételt követően is reakciós magatartást tanúsított, ezért nem igazoljuk, és az illetékes szerveknek javasoljuk, örökre tiltsák el a színművészet gyakorlásától.”
„Népbíróság előtt a letűnt idők sztárja! Mi történt Turay Idával? A hírneves sztárt nem igazolták! Turayt örökre eltiltották a színpadtól!” – harsogtak a főcímek és a rikkancsok 1945 nyarán. „A Színész Szakszervezet igazolóbizottsága Turay Idát eltiltotta a működéstől, mert tavaly részt vett a Magyar Művészet Háza ülésén, amelyen kihirdették a baloldali elemek kizárását, és szoros kapcsolatot tartott fenn a jobboldali gondolkodású Muráti Lilivel és Vaszary Jánossal” – írta a Szabad Nép.
Turay Ida csak fekete napszemüvegben mert kimenni az utcára.
Igazolása ügyében a Népbírósághoz fellebbezett. A Gerenday-tanács tárgyalta az ügyet 1945 szeptemberében. A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt, eljött Bajor Gizi, Dayka Margit, Tolnay Klári, Somlay Artúr és Sárdy János is.
A Színészek Szabad Szakszervezete fényképekkel is támogatta határozatát. Előkerültek olyan fotók, amelyeken Turay Ida tényleg Dövényi Nagy Lajos antiszemita újságíró mellett ül a Negresco kávéházban. (Dövényit a háború alatti tevékenységéért, írásaiért halálra ítélte a Népbíróság, a köztársasági elnök kegyelemből életfogytiglanra változtatta az ítéletet.) Turay továbbra is tagadta, hogy ismeri, azt vallotta, véletlenül kerültek közös asztalhoz.
Murátiról és férjéről, Vaszary Jánosról is kellett beszélnie. „Mondtam már, hogy én a politikában járatlan voltam, nemigen tudtam megítélni Lili érzelmeit, mert mi színházról, filmről, divatról fecsegtünk leginkább.”
Stella Adorján, Faragó Baba és Fényes Szabolcs mentő vallomást tett az ügyben. Fényes részletesen elmesélte rejtőzködésüket az operettszínház pincéjében, és hogy nagymértékben a színésznőnek köszönhető, hogy a férje életben maradt. A Szálasi-korszak üldözöttje, az új rendszer egyik kedvence, Várkonyi Zoltán írásban tett nyilatkozatot a színésznő mellett. Előadta, hogy amikor a Madách Színházban együtt dolgozott Turay Idával, nem tapasztalta, hogy jobboldali magatartást tanúsított volna, „mind politikailag, mind emberileg a legtisztességesebben viselkedett”.
Az utolsó szó jogán Turay ismételten arra hivatkozott, hogy húsz éve színésznő, soha nem érdekelte a politika. A férjét akarta megmenteni, önhibáján kívül került olyan körülmények közé, amiért felelősségre akarják vonni. A Népbíróság az igazolóbizottság határozatát megváltoztatta, Turay Ida életre szóló eltiltását egy évre mérsékelte.
Pár nap múlva Várkonyi Zoltán, a Művész Színház új igazgatója kereste fel. Szerepet hozott neki. Biztosította, hogy ha letelik az eltiltása, várja a színházában. Aztán a filmgyár is visszafogadta. Szórványosan jöttek még támadások, a színészszakszervezet 1947-ben megvádolta, hogy Sárdy Jánossal együtt ellopták a színháznak kiutalt szenet, de hamar lecsillapodtak a kedélyek. Legalábbis úgy tűnt.
Békeffi István ezalatt bejárt új munkahelyére, a Ludas Matyi szerkesztőségébe. A vicclapba, ahol gusztustalan karikatúrákat közöltek a nép ellenségeiről, Fedákról, Kiss Ferencről, Szeleczkyről, Págerről, Murátiról, de még Kiss Manyiról is. Turay Ida valahogy kimaradt a szórásból – talán ehhez a férjének is volt köze. A Fényszóró című új művészeti hetilapnak is dolgozott, ahol harcot hirdettek a sztárkultusz ellen, és gúnyos hangnemben emlegették a letűnt idők filmjeit és sztárjait. És ontotta az újabb darabokat. Ő írta a háború utáni első magyar film, A tanítónő forgatókönyvét. Legnagyobb sikere az 1946-os Janika című vígjáték volt, Turay Idával a címszerepben.
1947-ben is írt egy filmet, A könnyű múzsát, amiben szintén felesége volt a főszereplő. Ezt azonban nem mutatták be. Habkönnyű, ártatlan, politikamentes vígjáték volt, fülbemászó dalbetétekkel. Akár a Horthy-korszakban is készülhetett volna. Játszott benne sok régi sztár, Latabár, Gózon, Sárdy, Mezey Mária, Szörényi Éva és Rajnai Gábor. Mezeyn kicsit sok a bunda, és szobalányt tart, Turaynak pedig az egyik jelenetben kivehető a melle. És közben Pesten szól a dzsessz. Ez már kicsit sok volt ’47-ben. Az ÁVH a premier előtt elkobozta a film kópiáit.
Aztán jött a fordulat éve. 1949-ben a színházakat államosították. A polgári színésznők, a letűnt világ sztárjai nem kerülhettek komoly színházhoz. Turay Idát a Kamara Varietéhez osztották be. „Kabarétréfákban játszottam, az első műsor címe – Nem félünk a nívótól – önmagában kabarétréfa volt. Fel kellett lépnünk a Ligetben is egy nonstop varietében, ahol a kikiáltó ezt harsogta: Itt lép fel Turay Ida, aki megnevetteti még a holtakat is! Tessék tessék! Ez megalázó, csúnya volt. Csak az vigasztalt, hogy remek társaságba kerültem. Mezey Mária, Sennyei Vera, Komlós Vili, Latabár Kálmán. Minket amolyan büntetőtáborba küldtek oda.”
Békeffi továbbra is ünnepelt szerzőnek számított. Kellér Dezsővel átdolgozta a Csárdáskirálynő szövegkönyvét, a Mágnás Miskából pedig az elvárásoknak megfelelő osztályharcos operettet csinált, ütődött, tökhülye grófokkal, kleptomániás arisztokrata nagymamával – ez utóbbit Gobbi Hilda játszotta a filmváltozatban. 1950-ben még József Attila-díjat is kapott a Dalolva szép az élet című filmért. De ez sem volt elég, hogy útlevélhez jussanak. Turay Ida 1953-ban nem mehetett ki Milánóba, apja temetésére.
Két év múlva viszont ott volt Fedák Sári búcsúztatásán. Turay és férje rajongott a primadonnáért. Amikor a börtönből Nyáregyházára került, ott is próbáltak segíteni neki. Ami nem volt egyszerű, mert Fedák a szegénységben is büszke, gőgös nagyasszony maradt, nem fogadott el könyöradományt senkitől. Békeffi pamutot vitt neki, és rábírta, hogy kötögessen kesztyűket, pulóvereket, amit ő majd elad Pesten. És küldi a pénzt. Így is lett. Persze nem adtak el egy kesztyűt sem. Elajándékoztak párat, a többi gyűlt a szekrényben. Békeffi színházi fejeseknél is kilincselt, hogy Fedák visszatérhessen a színpadra.
Turay 1956 nyarán újra találkozott régi partnerével, a 11 év után hazatért Páger Antallal: „A Gellért étteremben üldögéltünk a férjemmel, amikor Téni belépett az ajtón. Pillanatokon belül megfagyott a levegő. Ekkor felálltam, odamentem hozzá, megcsókoltam, és azt mondtam: Isten hozott itthon! Az étterem vendégei tapssal nyugtázták a gesztust. Ettől aztán felengedett a hangulat, és köztünk felújult a régi barátság.”
A forradalom idején is a Gellért Szállóban laktak. És akárcsak Páger, ők sem hagyták el az épületet. Megvárták, mi történik.
Békeffi gyakran mondogatta, egy olyan országban szeretne élni, ami már kész van. Külföldön, főleg Olaszországban és az NSZK-ban nem illették becsmérlő jelzővel a háború előtti könnyed vígjátékait. Sőt, pont ilyeneket vártak tőle. 1957-ben már volt útlevelük, legálisan hagyhatták el Magyarországot. A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak sikere el is döntötte a sorsukat. A bécsi forgatás után már nem jöttek haza, Zürichbe költöztek. Békeffi a nyugatnémet filmiparnak dolgozott, élete legjobb formájában volt. Turay Ida szinte egyáltalán nem lépett fel. Frau Békeffi volt az új szerepe. 18 évig voltak távol Magyarországtól, Bécsben, Baden-Badenben, Madridban, Asconában és Münchenben is éltek. Erich Kästner, Friedrich Dürrenmatt és Erich Maria Remarque is a társaságukba tartozott.
1971-ben jöttek haza, amikor Turay már elmúlt hatvan. Megint Várkonyi kínálta meg egy szereppel, ezúttal a Vígszínházban. Aztán szép lassan megtalálta a tévé, a film és a rádió is. 1976-ban az operettszínház musicalt csinált a Bozzi úrból Latinovits Zoltánnal a főszerepben, hatalmas sikerrel. Békeffi István itt hajolt meg életében utoljára színpadon. 1977. június 9-én a Fészekben üldögéltek Turayék Kellér Dezső és Fényes Szabolcs társaságában. Békeffi István kicsit rosszul érezte magát.
Elköszöntek a többiektől, hazafelé indultak. A Fészek előtt, az autójuknál esett össze. A kiérkező mentő már csak a halál beálltát tudta megállapítani.
Turay Ida még húsz évet élt. Játszott a Thália Színházban, szerepelt a Te rongyos élet, a Szeleburdi vakáció és a Házasság szabadnappal című filmekben, a Különös házasság és a Patika című tévésorozatokban. 1987-ben érdemes művész lett, nyolc év múlva megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. Az 1997-ben bemutatott Irány Kalifornia című drámában játszott utoljára a vásznon. Ebben az évben halt meg, 90 éves korában.
Következik: A méltóságos úr – Kiss Ferenc története
