Az ünnepi ökumenikus szentmisét Durco Zoltán esperes celebrálta, aki 2010 februárjától a nyitrai egyházmegye magyar anyanyelvű híveinek lelki gondozásáért felelős püspöki helynök. Megjelent Pischinger Géza, Érsekújvár polgármestere is.
A keresztet annak a tömegsírnak a helyén állították fel, ahová a világháború névtelen és nem azonosított áldozatait temették el – közölte az érsekújvári városi hivatal. Ebből az alkalomból fényképkiállítás is nyílt, amely korabeli felvételeken mutatja be a tragédiát.
A második világháborúban, amikor Érsekújvár újra Magyarországhoz tartozott (1938–1945), a felvidéki, a mai szlovákiai városok közül ezt a települést érték a legnagyobb bombatámadások. Az angol és az amerikai légierő 1944 októberében és 1945 márciusában három alkalommal bombázta a várost, amely abban az időben katonai szempontból rendkívüli fontossággal bírt, mert hatalmas, stratégiai jelentőségű vasútállomása volt. A szőnyegbombázások során azonban nemcsak a vasútállomás és környéke, hanem maga a város is elpusztult, gyakorlatilag az összes műemlékével együtt.
Az áldozatok számát – a város és környékének lakói, szovjet hadifoglyok, magyar és német katonák, ismeretlen utasok – mintegy 4000-re becsülik. Több mint 6000 ember fedél nélkül maradt. A mai Érsekújvárt a háború után gyakorlatilag a romokból építették újjá.
A II. világháború végén a magyar lakosság aránya a dél-szlovákiai város összlakosságának (14 ezer) mintegy 75-80 százalékát tette ki. A mai több mint 40 ezer lakosú városban a magyar lakosság aránya már csak 30 százalék körül mozog.
Az elmúlt években a bombázások áldozatairól való megemlékezéseket, évfordulókat a szlovák nacionalista és szélsőséges erők időnként magyarellenes provokációkra is kihasználták.
origo.hu
Párkány jövője a tét az agyevő amőba kapcsán indított vizsgálatban
