A terror áldozataira emlékeznek

Kárpátalja magyar férfilakosságának 1944. novemberi, szovjet lágerekbe történt elhurcolására emlékeztek szombaton Szolyván, az egykori gyűjtőtábor helyén létesített emlékparkban.

A 4. Ukrán Front katonai tanácsa 1944. november 13-i parancsában rendelte el a 18 és 50 év közötti kárpátaljai magyar és német nemzetiségű „egykori katonák” és „hadköteles személyek” deportálását. Ennek nyomán több mint húszezer magyar nemzetiségű férfit hurcoltak el. Nagyobb részüket a Kárpátokon túli lágerekbe történő útnak indításuk előtt a Munkácshoz közeli Szolyván létesített gyűjtőtáborban tartották fogva. Az embertelen bánásmód, járványos betegségek és éhezés következtében már itt több ezren meghaltak.

Az ártatlan emberek tragikus pusztulásának helyszínén 20 éve emlékparkot létesítettek. Ennek „siratófalára” 126 magyarlakta település több mint ötezer áldozatának a nevét vésték fel. Kárpátalja valamennyi magyarlakta községében 1989 után emlékművet állítottak azok tiszteletére, akik nem tértek vissza a táborokból.

Az áldozatokra emlékező beszédében Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, Beregszász polgármestere hangsúlyozta, hogy a kárpátaljai magyarokban a fájdalom mellett él a büszkeség is, hiszen egyazon időszakban emlékeznek az aradi vértanúkra és ’56 hőseire is, mint a vidékről elhurcolt magyarokra. „Büszkék lehetünk arra, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazt a nemzeti imádságunkat énekeljük, mint Petőfi, Kossuth, Nagy Imre, vagy a pesti srácok” – tette hozzá. „Ezért fájdalmunkat enyhítse az a tudat, hogy nem volt hiábavaló az az áldozat, amelyet elődeink meghoztak, hiszen mártírjaink nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Kárpátalján máig él a magyar szó, a magyar szellem, hogy közösségünk nap mint nap bizonyítja: él és élni akar. S teszi ezt az ukrajnai szélsőséges erők támadásai ellenére, s annak ellenére, hogy a jelenlegi magyar kormány megpróbál jó és rossz magyarokra osztani bennünket” – mutatott rá többek között az UMDSZ elnöke.

Szolyva polgármestere, Ivan Lanyo elmondta: a helyi közösség nevében fejet hajt az áldozatok emléke előtt, s szomorúsággal tölti el, hogy a kisváros neve összefonódott a magyarság nagy tragédiájával.

A megemlékezést záró ökumenikus istentisztelet keretében négy emléktáblát avattak fel a második világháborút követő megtorlások anyaországi, vajdasági, felvidéki és erdélyi magyar áldozatainak tiszteletére.