A kárpátaljai ukrán hírportálok által csütörtökön átvett írásban Olekszandr Gavros ungvári publicista Bayer Mihály kijevi magyar nagykövet egyik ukrán hírportálnak napokban adott interjújára reagál, amelyben a diplomata kifejtette, hogy Magyarország támogatja a kárpátaljai magyarok autonómiatörekvéseit, azaz a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által szorgalmazott Tiszamelléki járás létrehozását.
A szerző szerint azonban Európának nem hiányzik a 150 ezres kárpátaljai magyarság autonómiája, hiszen ha Ukrajna megadná a magyar kisebbségnek, akkor Budapest, amelyet Európa következetesen bírál a magyar politikai erők jelentős részének revizionista álláspontja miatt, a precedenst felhasználva azonnal hasonló követelésekkel lépne fel Pozsonnyal, Bukaresttel és Belgráddal szemben, mivel az ottani, az ukrajnainál jóval nagyobb magyar kisebbségek semmilyen autonómiával nem rendelkeznek. A cikkíró úgy véli, ha Kijev ilyen lépésre szánná el magát, az tovább fokozná az egymással szomszédos EU-tagországok között amúgy is meglévő feszültséget.
A magyar autonómiára Ukrajnának sincs szüksége, hiszen ha megvalósulna a Beregszászi járásban, akkor Kijev nem tagadhatná meg ezt a jogot a többi, nagyobb létszámú ukrajnai nemzetiségtől sem, s akkor még szó sem esett az ukrajnai oroszokról – olvasható az írásban, amely szerint bármilyen autonómia szétzilálná az ukrán államot. A kárpátaljai magyarok a szerző szerint olyan széleskörű jogokkal rendelkeznek, amilyenekkel egyetlen más ukrajnai kisebbség sem: van két felsőoktatási intézményük, az ukrán állam által fenntartott hivatásos színházuk, anyanyelvű iskolahálózatuk.
Az írás szerint Kárpátaljának sem hiányzik a magyar autonómia, a helyi lakosság ugyanis még jól emlékszik arra, hogy „Magyarország miként nyomott el félmillió ukránt, akiknek nemhogy autonómiát nem biztosított, hanem erőszakkal latinosította az ábécéjüket, az egyházukban pedig bevezette a Gergely-naptárt”. Egyébként is, a kárpátaljai magyaroknak a történelemben soha nem volt autonómiájuk, sem az osztrák uralom alatt, sem a demokratikus Csehszlovákiában, sem pedig a Szovjetunióban. Azért nem volt, mert „a revizionizmusuk, a Magyarországhoz való tartozás iránti állhatatos vágyuk teljesen nyilvánvaló”, s a különböző államok is ezért látják veszélyeztetve a magyaroktól a területi integritásukat – fogalmazott Olekszandr Gavros.
