Százalékarányban a legkomolyabb lélekszámcsökkenés Kassán volt, ahol a magyarság aránya egyharmadával csökkent tíz év alatt. A legnagyobb mértékű csökkenés éppen azokban a magyar járásokban mutatható ki, ahol még lehet tömbmagyarságról beszélni.
Ilyen például az Érsekújvári és Komáromi járás, ahol egyenként közel 9 ezerrel, és a Dunaszerdahelyi járás is, ahol több mint 6 ezerrel kevesebb magyar él ma, mint tíz éve. A 16 déli járás és a két nagyváros, Pozsony és Kassa közül csak három járásban – a Nagymihályi, a Tőketerebesi és a Dunaszerdahelyi járásokban – zsugorodott 10 százaléknál alacsonyabb mértékben a magyarság aránya.
Gyurgyík László szociológus a részadatokkal kapcsolatban az Új Szónak úgy nyilatkozott: „A járások alapján szembetűnő, hogy majdnem minden régióban nagyobb a fogyás mértéke, mint a korábbi időszakban.”
A 2011-es népszámlálás adatai szerint 10 év alatt 9,7 százalékról 8,5 százalékra csökkent a Szlovákiában élő magyarok számaránya az összlakossághoz képest. Míg a 2001-es népszámlálás adatai szerint Szlovákiában 520 528-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek, ez a szám 2011-re 458 467-re csökkent, ez tíz év alatt közel 62 ezres lélekszámcsökkenést jelent.
Június 18-án dőlt el, hogy szeptemberig véglegesíthetik a „kisebbségi minimumot”, a szlovákiai magyarság legfontosabb törekvéseit összegző alapelvrendszert, amelyről Pozsonyban tárgyalt az MKP, a Híd és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala ernyőszervezet. A sajtótájékoztatón mindkét pártelnök a szlovákiai magyarság fogyását emelte ki. Bugár Béla elmondása szerint a 2001-es népszámlálás 40 ezres, a tavalyi pedig 60 ezres népességfogyást jelzett. „Itt az ideje a cselekvésnek” – szögezte le. „Mindennap 17 magyarral kevesebb van ebben az országban” – tette hozzá Berényi József.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint a magyar nemzet csak akkor tud fennmaradni, ha nemcsak az anyaországi, hanem az egyetemes magyarságot is sikerül megerősíteni.
