Kövér: Küzdeni kell a jogokért

Az Országgyűlés elnöke szerint a felvidéki magyarságnak egy tapodtat sem szabad hátrálnia a jogérvényesítés útján.

A szlovákiai magyar független közéleti hetilapban Elszántság és türelem címmel megjelent írásban Kövér a nemzetpolitika jelenlegi mozgásteréről, a magyar–szlovák viszony mozgatórugóiról és alakulásáról, valamint arról beszélt, hogy elsősorban a felvidéki magyaroknak kell küzdeniük a nemzeti önazonossághoz való jogaikért.

Ma szűkebb a nemzetpolitika mozgástere, mint amilyen lehetne – szögezte le Kövér, aki szerint a fennálló helyzet hátterében részint a magyar gazdaság teljesítőképességének 2002 után bekövetkezett gyengülése, részben pedig a nemzetközi feltételek romlása áll. Ezzel összefüggésben rámutatott: a 2010-es kormányváltásra már csődközelbe került Magyarország, a nemzetközi feltételek pedig a gazdasági válság miatt romlottak, valamint azért is, mert a magyar kormányzat markánsabban érvényesítette a nemzeti érdekeket „a külső porondokon”. Hozzátette, az eddigi munkát folytatni kell, és bízik benne, hogy az említett külső körülmények, mindenekelőtt a gazdaság helyzete 2014 után már nem lesznek olyan rosszak, mint az utóbbi három évben.

Az Országgyűlés elnöke a magyar–szlovák viszony alakulása, valamint annak kapcsán, hogy a legutóbbi magyar–szlovák miniszterelnöki találkozót követően Orbán Viktor kormányfő azt mondta „új fejezet kezdődött a két ország közös történetében”, elmondta: reméli, megalapozottak a várakozások, és új lesz a helyzet abból a szempontból is, hogy „ebben a fejezetben már a felvidéki magyarokat érintő érzékeny kérdések megoldása is szerepel majd.” Az eredményeket illetően közölte: a magyar és a szlovák kormány között nagyon sok pragmatikus kérdésben folyik tárgyalás a közös érdekek mentén, a minél több közös szál pedig csökkentheti a feszültségeket. „Amikor nincs mód mindent elérni, azt kell elérni, amit lehet” – fogalmazott.

A felvidéki magyar közösség erősítésének lehetőségeit firtató kérdésre válaszolva Kövér úgy nyilatkozott: kétségtelen, hogy a felvidéki magyarságban „látszik a legkisebb erő” , ám ezt nem szabad adottságnak tekinteni, mivel „ezen az úton oda-vissza lehet járni”. Hozzátette: a felvidéki magyarok helyett senki nem fog megküzdeni a nemzeti önazonossághoz való jogokért, Magyarország ehhez legföljebb segítséget tud nyújtani.