Propagandára használták a szerbek a centenáriumot

Emir Kusturica filmrendező nem csatlakozott a politikai beszédekhez.

Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina többségében szerbek lakta országrészének, a boszniai Szerb Köztársaságnak az elnöke kiemelte: ez a nap, a Vidovdan nagyon fontos a szerbség számára. Mint fogalmazott, „annak ellenére, hogy mások megsemmisítették a közös (boszniai szerb és szerbiai) földet, és valami olyat akartak rajta kiépíteni, ami csak az övék, sikerült leküzdenünk ezt, és ma van valamink, aminek a neve Szerbia, a vezetékneve pedig boszniai Szerb Köztársaság”.

Dodik kijelentésével arra utalt, hogy az 1991 –95-ös délszláv háborút lezáró daytoni békekötés következtében az országot két részre (entitásra) osztották, a főleg bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra, valamint a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra. A két entitásból álló országnak Szarajevó maradt a fővárosa. Dodik többször is kifejtette már, hogy az általa vezetett köztársaságnak függetlenné kell válnia, a két részből álló, mesterségesen összetartott Bosznia-Hercegovina ugyanis nem működőképes.

Az évfordulóhoz kötődően most azt hangsúlyozta, hogy a Habsburg trónörököst lelövő Gavrilo Princip száz évvel ezelőtt nem Európa ellen támadt, hanem a szabadságért küzdött. Szerinte ez a szabadságvágy máig él a szerbségben. „Békére van szükségünk, és mi ezt szeretnénk elérni, a civilizált Európa részeivé akarunk válni, azt viszont nem akarjuk, hogy Európa egy bosnyák államot és a bosnyák nyelvet erőltesse ránk” – magyarázta.

Megismételte korábbi kijelentését, miszerint a Bosznia-Hercegovinában élő szerbek továbbra is harcolnak majd az autonómiáért, azzal a céllal, hogy a politikai folyamatok végül a függetlenedéshez vezessenek.

Rámutatott: az, hogy a szerbek nem a szarajevói központi ünnepségen emlékeznek a világháború centenáriumára, annak az eredménye, hogy „Szarajevót elvették a szerbektől, aztán meg elkezdtek megfosztani minket a történelmünktől is. Logikus volt, hogy onnan, ahonnan el kellett költöznünk, kivonjuk a történelmünket is, és azt idehozzuk.” Míg a bosnyákok merénylőként tekintenek Principre, addig a szerbek hősként tisztelik.

Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök arról beszélt, hogy Szerbiát gazdaságilag erős országgá kell tenni, ahol gazdag emberek élnek, és erre az országra mindig támaszkodhat majd a boszniai Szerb Köztársaság, de minderre a daytoni szerződés tiszteletben tartásával van lehetőség. Ezzel Vucic egyértelműen kifejezte azt a szerb álláspontot, amely szerint Szerbia nem támogatja a Dodik vezette országrész függetlenségi törekvéseit.

Emir Kusturica filmrendező nem csatlakozott a politikai beszédekhez, inkább azt kifogásolta, hogy Európában nincsenek a Nobel-díjasoknak szentelt városok, és kizárólag a kultúrának szentelt városrészeket is egyre ritkábban lehet találni.

Európa kétszer is rokkanttá tette és kényszerzubbonyba kötötte Bosznia-Hercegovinát – vélekedett Bakir Izetbegovic, a bosznia-hercegovinai államelnökség elnöke szombaton Szarajevóban azt követően, hogy részt vett az Egymillió aláírás Bosznia-Hercegovina uniós tagságáért nevű kezdeményezés nyitórendezvényén.

Az Oslobodjenje című szarajevói napilap internetes oldalán olvasható beszámoló szerint Izetbegovic azt mondta: először akkor vált „rokkanttá” Bosznia-Hercegovina, amikor a délszláv háború idején embargót vezettek be Jugoszláviával szemben, az európai közösség pedig – azért, hogy tisztára mossa a lelkiismeretét – humanitárius segélyt küldött az országba ahelyett, hogy valódi segítséget küldött volna. Másodszor pedig 1995-ben járt el így Európa, amikor a daytoni szerződéssel megbénították az ország működését – mondta Izetbegovic.

„Ezt követően azt mondták nekünk, hogy az Európai Unió ajtaja nyitva áll előttünk” – mondta Izetbegovic, majd hozzátette: „csak éppen nem engednek be rajta”. Mint fogalmazott: „engedjék meg ennek a rokkantnak, hogy leüljön. Hogy velük együtt üljön le, és kezdődjenek meg a tárgyalások.” Kifejtette, hogy szerinte az úgynevezett Sejdic–Finci-ügy, amely most előfeltétele az uniós tárgyalások megkezdésének, csak az egyik fejezetet kellene, hogy képezzen a csatlakozási tárgyalások során. Szerinte az egységes Európát Bosznia-Hercegovina megelőzte az egységesítési elvekben, de aztán az európai közösség megengedte, hogy a háborúban az ország többnemzetiségű szövete szétszakadjon és tönkremenjen.

A Bécsi Filharmonikusok koncertje volt a csúcspontja a megemlékezéssorozatnak Bosznia-Hercegovina fővárosában. Mielőtt azonban felhangzott volna Brahms, Haydn, Ravel és Schubert zenéje, álarcos tüntetők vonultak a koncertnek helyt adó, újjáépített Városháza elé. A tiltakozók Gavrilo Principet ábrázoló maszkokat viseltek, így emlékezve a boszniai szerb férfira, aki száz évvel ezelőtt halálos pisztolylövéseket adott le a Boszniába látogató Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökösre és feleségére, Zsófiára. „Ismét megszállás alatt vagyunk” és „Én vagyok Gavrilo Princip” feliratú táblákkal vonultak a Városháza elé. Rendbontás nem történt, a rendőrség megpróbálta ugyan elküldeni őket az épület előtti térről, de a békés tüntetők ott maradtak – számolt be róla a Klix.ba szarajevói hírportál. Az álarcosok azt kifogásolták, hogy a szarajevói ünnepségre kétmillió konvertibilis márkát (mintegy 316 millió forint) költöttek, miközben az országot sújtó májusi árvizek után sokaknak ételre sincs pénzük.

A tüntetők békés sétája azonban nem okozott fennakadást a központi ünnepség menetrendjében. A Bécsi Filharmonikusok a boszniai himnusszal kezdték, és az Európai Unió himnuszával, az Örömódával zárták koncertjüket.

A Városháza dísztermében 330 vendég hallgatta a hangversenyt, az épület előtt, kivetítőn pedig több ezren követték figyelemmel a zenekar előadását. Clemens Hellsberg, a Bécsi Filharmonikusok igazgatója köszöntőjében kiemelte: a Városháza Szarajevó jelképe, Szarajevó pedig Európa jelképe, az a hely, amely mindig is összekötötte a Keletet és a Nyugatot. A koncerttel pedig a béke üzenetét közvetítik a múltra, a jelenre és a jövőre vonatkozóan is.

Az ünnepségsorozat a 23 óra 45 perckor kezdődő szabadtéri zenei esttel ér véget, amelyen 280 különböző nemzetiségű fellépő az egységes Európáért zenél A béke százada a háború százada után elnevezésű nagyszabású koncert keretében.