A hét tragikus hírrel kezdődött: nem egyszerűen egy helyes kis erdélyi templomocska romja semmisült meg a „sehol” közepén. Bözödújfalu neve már léte alkonyán is egyet jelentett az értelmetlen romániai falurombolással. Ismert, a középkorban létesült kelet-erdélyi falucskát a Ceausescu-éra végnapjaiban a helyi víztározó építésének okán szisztematikusan elárasztották, lakóit kitelepítették. Teljesen víz alá 1994-re került, és csak 12 ház maradt meg a felsőbb településrészeken, ezekben ma is lakik még néhány tucat ember. A település utolsó előtti templomromja vasárnap omlott a vízbe, szinte utolsó utáni mozzanataként az erdélyi falurombolásnak. (Az erdélyi falurombolási tervet – a 13 ezer település felének megsemmisítését – 1988. április 29-én jelentette be a román diktátor, heves nemzetközi tiltakozást is kiváltva. Tiltakozó megmozdulást szervezett Budapesten is az ébredő ellenzéki értelmiség.)
„Húsz éve jártam Izraelben, megkerestem az innen elszármazottakat. Szerveztünk ott egy bözödújfalusi estet, 15-20-an voltunk. Volt, aki négy-öt évesen költözött családjával Palesztinába, azóta soha haza nem járt haza, de tudta, hogy Bözödújfaluban született.”
Sükösd Árpád nevét szinte mindenki ismeri, aki Bözödújfalu iránt egy cseppet is érdeklődik. Az ő nevéhez fűződik a siratófal felállítása, az emlékműé, amely előtt minden év augusztus első szombatján összegyűlnek azok, akik a diktatúra idején gátépítés címen elrendelt falupusztítás során ki kellett hogy költözzenek szülőhelyükről.
Interjú Sükösd Árpáddal a Székelyhon.ro honlapon
Bözödújfalu mindazonáltal kicsit meg is mentette magát. Történt ugyanis a 16. században, hogy a reformáció következtében számos erdélyi keresztény közösség a megtisztulás jelszavával visszaállított régi zsidó és ókeresztény törvényeket, ezek közül a legszembeötlőbb a szombat „restaurálása” a vasárnap helyett. Ezek a közösségek innen is kapták a nevüket: szombatosok, de elterjedt megjelölés volt rájuk, hogy zsidózók, sabbatáriusok. A vallási mozgalomnak csak az egyik „fészke” volt Erdély, a mai Csehország, Lengyelország és Oroszország területén is terjedt az irányzat.
A 17. században üldözést szenvedtek, ezért sok szombatos Törökország irányába menekült. A zsidózó székelyek egy része 1868-ban az emancipációs törvénynek köszönhetően az izraelita hitre is áttért, de az 1940-es években a zsidótörvények elől az unitárius egyházba menekültek. Akik maradtak, azokat az erdélyi zsidókkal együtt a marosvásárhelyi gettókba vitték vagonokban.
1948-ban aztán megalakult Izrael állam, ami sok zsidózó identitású székely számára örömhír volt: fogták magukat, és a belső hívásnak eleget téve útra keltek, és egész kolóniák telepedtek le Izraelben. Ezért találkozhatunk ma is székelyekkel az árusok közt a nagy forgalmú izraeli kikötővárosok (Jaffa, Haifa) piacain.
