Szlovákok, magyarok: megbékélés a menekültellenességben?

A szlovák konzervatív újságírás fenegyereke kissé elrontotta a hangulatot.

Csak akkor van esély két nép között történelmi megbékélésre, ha mindkettő saját bűneivel is szembenéz, amiket a másikkal szemben követett el – mondta František Mikloško, a szlovák parlament volt elnöke az ELTE-n. Surján László KDNP-s EP-képviselő szervezett konferenciát a szlovák–magyar viszony javításáért dolgozó Charta XXI Egyesület színeiben. Ha mindenki úgy gondolkodna, mint az előadók nagy része, valószínűleg tényleg semmi gond nem lenne, de a közép-európai valóság nyilván más.

Ezért volt felüdülés Mikloškót hallgatni, amikor arról beszélt, önreflexió, bizalom és megbocsájtás nélkül nincs esély a megbékélésre.

– Kezdjük az elsővel. Alighogy megalakult a csehszlovák állam, ahol együtt éltünk a csehekkel, majd 1939-ben létrejött az önálló Szlovákia, azzal kezdtük, hogy cseh testvéreinket a cseh határhoz deportáltuk. Majd deportáltuk a zsidókat, majd 1946 után a magyarokat. Majd miután elmúlt a kommunizmus, azt gondolhattuk, hogy ezek a reflexek már nem léteznek, de jött a migrációs válság, és ismét azt látjuk, hogy a menekültekkel szemben vagyunk ugyanilyen elutasítóak – mondta. – Ma már senki nem kényszerít minket semmire kívülről, mégsem tudunk nyitottan fordulni mások felé.

Mikloško szerint négy lépés szükséges a megbékéléshez: a szlovákoknak meg kellene szabadulniuk a magyarokkal kapcsolatos komplexusaiktól, tudatosítani mindenkiben, hogy „az öntudat alapja a műveltség és a kultúra”, elismerni, hogy a magyar kisebbség gazdagítja Szlovákiát, végül programokat kezdeményezni, hogy a két nép tagjai jobban megismerhessék egymást. (Például a magyart választható idegen nyelvvé tenni szlovák iskolákban.)

– Több száz éven át éltünk egymással békében, de most kölcsönös vétkek idegenítenek el minket egymástól – zárta előadását.

Magyar részről Németh Zsolt reflektált. A parlament külügyi bizottságának elnöke szerint a magyar–szlovák viszonnyal kapcsolatban ma két megközelítés él: az egyik szerint ezek „soha nem voltak még ilyen jók”, a másik szerint viszont ez csupán látszat, és elfedi, hogy a szlovákiai magyar kisebbség helyzete semmit sem javult.

– Mindkét megközelítésben van igazság és tévedés is – mondta a Fidesz képviselője, aki szerint a szlovák–magyar kapcsolatok minden olyan téren nagyon jók, amelyek nem érintik a kisebbségi ügyeket. Vagyis van egy sor közös gazdasági, politikai érdek, amelyekben jó az együttműködés, például a migrációs kvóták elutasításában, aminek Orbán Viktor és Robert Fico a leghangosabb képviselői az EU-ban.

Németh szerint ezt a jó viszonyt még az sem veszélyeztette, hogy a szlovák uniós elnökség idején „a liberális radikalizmus részéről nagy nyomás volt Szlovákián, hogy határolódjon el Magyarországtól”, de ez nem történt meg. (Jó lett volna, ha Németh Zsolt definiálja, mit ért ezen.) Németh szerint viszont az sem igaz, hogy a két kormányfő közötti jó viszony nem javított semmit a szlovákiai magyarok helyzetén.

– Jelentősen gyengült a magyar ellenségkép, a szlovák elit már nem használja a „magyar kártyát” egy-egy parlamenti választási kampányban – mondta. Ugyanakkor szerinte nem szabad elfeledni, hogy az államnyelvtörvény és a kisebbségi törvény is hátrányos helyzetbe hozta a magyarokat Szlovákiában, ráadásul „bizonyos liberális körök” (már megint nem részletezte, kire gondol) nem örülnek a közeledésnek. Azt ugyanakkor Németh Zsolt is elismerte, hogy a menekültválság, amely most ezt a nagy egymásra találást kiváltotta a két kormány között, csak ideiglenesen fennálló állapot.

– Zsigeri félelmek vannak a két népben a másikkal szemben, ezt a hírszolgáltatásnál is figyelembe kell venni – ezt már Gazsó L. Ferenc, a Magyar Távirati Iroda vezetője mondta azon a beszélgetésen, amelynek témája az volt, a szlovák és a magyar média mit tehet a közeledés érdekében. – Nagyon rosszul állunk, de azért ne temessük magunkat, mert van esély az előrelépésre – fogalmazott.

Lovász Attila, a Szlovákiában működő Pátria Rádió főszerkesztője arról beszélt, „nincs olyan, hogy kisebbségi média”, egy szlovákiai magyar rádiónak ugyanúgy a hallgatókért kell versenyeznie, így az egyetlen lehetősége, hogy érdekes híreket közöl. Lovász szerint ma teljesen szabadon dolgozhatnak a magyar tévé- és rádióprogramok szervesztői, a szlovák közmédia vezetői sem szólnak bele a munkájukba, és valószínűleg a már említett „érdekességnek” is köszönhető, hogy például a szlovák tévé magyar nyelvű programjait 52 százalékban szlovák nézők is követik. (Feliratozva adják az adásokat természetesen.)

A konferencia egyetlen valódi kritikát megfogalmazó előadója Štefan Hríb volt. A „szlovák konzervatív média fenegyerekeként” is emlegetett főszerkesztő arról beszélt, hetilapjában, a .týždeň-ben természetes volt, hogy leírják: Trianon igazságtalan volt a magyarokkal szemben, a Beneš-dekrétumok igazságtalanok és kegyetlenek voltak, és kiálltak Malina Hedvig mellett is.

– Mi nem azért csináljuk ezt, mert lenne egy „projektünk” a két ország közötti viszony javítására, hanem mert ez az igazság – fogalmazott.

Hríb szerint Orbán Viktornak soha nem volt igazán érdekében a jó szlovák–magyar viszony, kritikus helyzetekben mindig éppen ennek ellenére tett, miként Robert Fico is, elég csak Sólyom László feltartóztatására gondolni a párkányi hídon, vagy a kijelentésére, hogy Malina Hedvig csak kitalálta, hogy megverték.

– Hiszek a csodákban, hogy ez a két ember megváltozott, de szerintem inkább csak annyi történik, hogy Orbán Viktor és Robert Fico brutálisan kihasználja a félelmeket a menekültekkel szemben, szlovák részről biztosan ez zajlik – mondta. – Most mindketten arról beszélnek, hogy meg akarják védeni a keresztény Európát, de mi egy keresztény ország? Olyan, amelyik mindenkié? Ahol sajtószabadság van? Vagy olyan, amelyikben csak az számít, ami nekem jó, mert Orbán Viktor Magyarországán ezt látom – fogalmazott. Hríb szerint Fico ugyanezt teszi Szlovákiában, ahol „Európa védelme” címén valójában egyre nagyobb méretet ölt a korrupció, a vagyont a kormányfő környezete egymás között osztja el.

A hangulat itt egy picit megfagyott, Gajdics Ottó, a Magyar Idők főszerkesztője rögtön sietett is leszögezni, hogy „ő ezt teljesen másképp látja”, szerinte „óriási fenyegetés alatt állunk” a migrációs helyzet miatt, a két kormányfő csak ez ellen akar tenni, de nem a menekültek az ellenségeink, hanem „azok, akik ezt az egészet szervezik”, hogy „végső támadást intézzenek a nemzetállamok ellen”, ezért pedig a legfontosabb feladatuk megakadályozni, „hogy a gyermekeinket rezervátumban mutogassák: ezek voltak egykor a magyarok”.