Bár a probléma Rex Tillerson külügyminiszter ingerküszöbét még nem érte el, az európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkár, Wess Mitchell révén az Egyesült Államok már lépéseket tett a magyar–ukrán viszály normalizálására. A Párizsban zajlott háromoldalú találkozón Pavlo Klimkin külügyminiszter ígéretet tett arra magyar kollégájának, hogy Kijev valódi konzultációt kezd a kárpátaljai közösséggel az elvárásaikról.
Ezt az ígéretet üdvözölve Szijjártó Péter ugyanakkor közölte, hogy Budapest jogi garanciát kér arra, hogy az új oktatási törvényt Ukrajna nem kezdi el végrehajtani, amíg nem születik arról megállapodás a helyi magyar közösséggel. „Az ígéret kevés, nekünk erre jogi garanciák kellenek. Ennek hiányában Magyarország fenntartja azt a döntését, hogy Ukrajna minden létező nemzetközi törekvését blokkolja az Európai Unióban és a NATO keretein belül” – fogalmazott Szijjártó Péter, emlékeztetve ugyanakkor arra, hogy Magyarország korábban mindig is támogatta Ukrajna euroatlanti integrációs törekvéseit.
Magyar szempontból félsikernek tekinthető, hogy különösen az ukrán–atlanti tárgyalások blokkolásával a kormánynak sikerült felhívnia az amerikai fél figyelmét a problémára. Ez azért igazán fontos, mert Ukrajnára igazán egyedül az Egyesült Államok képes hatni. Washington geopolitikai szempontból tekint a kérdésre, s Oroszország miatt fontos számára a NATO egységének fenntartása, mindkét oldaltól kompromisszumot elvárva láthatóan igyekszik a megoldás felé terelni a vitatkozó feleket.
A magyar oldal dolgát nehezíti, hogy az amerikai geopolitikai játszmákban Kijev fontos eszköz, ami érezhetően megnöveli Ukrajna önbizalmát. Nem véletlen, hogy a kijevi sajtó a hármas találkozóról alig számol be, nem úgy Klimkin és Tillerson párizsi találkozójáról. A magyar kérdés kapcsán pedig – a további keménykedés jegyében – Budapest és Bukarest csörtéjét elemzi, levonva belőle Kijev számára a tanulságokat. Egyelőre tehát legfeljebb annyi mondható el, hogy a két ország megtette az első kis lépést a megegyezés felé.