Mire gondolt a költő? Verselemzés során sokan magyaráznak bele olyan tartalmat, értelmezést is a költeményekbe, amelyet a szerző egyáltalán nem szándékozott megfogalmazni a mű születésekor. Elnyomó rendszerekben különösen keressük a sorok közti üzenetet, a cenzort átverő kikacsintást.
Így járt Kányádi Sándor is, a ma élő talán legnagyobb költőnk. A Ceausescu-korszak alatt ugyanis olyan verseibe is belemagyaráztak mélyebb tartalmakat, amelyek csak egy hangulatról, érzésről szólnak. Pedig ezek a versek anélkül is, önmagukban gyönyörűek – a Kossuth-díjas nagygalambfalvi költő minden sora olyan közel van a természethez, hogy az a ma urbánus emberének jószerével elképzelhetetlen.
Nincs más dolgunk, mint figyelmesen meghallgatni a verseket (Volna még, Purdé, Sörény és koponya) és Kányádi Sándor hozzájuk fűzött történeteit is.
