Müller Péter (Isten éltesse hetvenötödik születésnapja alkalmából is) írja:
Tudjuk, hogy amiben élünk, gyalázatos és tarthatatlan – de semmi mást nem tehetünk – csak felkészült lélekkel várakozhatunk.
Ki kell tartanunk.
A tarthatatlanban.
Ez ma a feladat.
Néha derű van bennem, néha ború. Esetleg háború.
Kimegyek a faluból, el a templom mellett, Kismezőnek, ahol nyáron lucerna nő, fel az erdő aljára. A világűrben lehet ilyen csend, egy macska lépte is feltűnne, tisztán hallom, mit beszélnek odalent a faluban az udvarokon az emberek. Várakozik a világ, mert űr van benne.
De még a szamár is előbb látá meg az Úrnak angyalát, ahogy az már lenni szokott.
Zen buddhista észrevétel december negyedikére:
Mivel minden dolog üres, az elme is az.
Mivel az elme üres, minden az. Elmém
meg nem osztható : minden benne van minden
gondolatomban, amelyet a bölcs
megvilágosodottnak, a buta káprázatnak lát.
Ám megvilágosodás és káprázat egy. Vesd
el mindkettőt, de ne maradj „a kettő közt”
sem. Így magad leszel az üresség, amely
– tisztán s a dolgok összefüggéseitől mentesen
– túllép a ráébredésen. Az igazi zen pap
általában így tesz.
A Székelyföld című kulturális folyóirat augusztusi száma Szék – Tegnap és ma címmel közölt tematikus összeállítást. Először összeszorult a szívem, aztán rávetettem magam. Nagyon hiányzik Szék, lassan másfél éve, hogy nem voltam, ilyen nem fordult elő az elmúlt másfél évtizedben. A második otthonom. Hiányoznak a Zsuzsik, a Sárik, a Rózsik, a Mártonok, a Jánosok, a Pisták, a kicsik és a nagyok. Felszeg, Forrószeg, Csipkeszeg, Pali Marci bandája, a templom, a „piac”, a „bárok”, a Sóvirág, az eszük, a humoruk, a leveseik, az emberségük, a szeretetük. A patak köze. A beszédjük, a gyönyörűséges szavaik, a viseletük (a viseletem, mert csizmában és kozsókban másként lépdel az ember), a táncrend. A rend. Még a kátyúk is hiányoznak és a sár is a boncidai úton.
A székiek azt, akit közelebb engedtek magukhoz, egy kicsit a fajtájuknak tekintik. FilepBorka Márton szokta mondani fülig érő mosollyal, de úgy, mint ha tegnap váltunk volna el, nem fél éve: Na, hazajöttetek?
