Görögország most az összeomlás szélén tántorog, de nem azért, mert a görögök lusták. És a szakadék szélén, amibe egy mozdulattal magával ránthatja fél Európát, vagy tán az egészet, benne Magyarországgal. Abban pedig a szomszéd Pista bácsival, aki nem érti, hogy mi a f…sz köze van neki ehhez az egészhez, amikor még Korfun sem járt soha, laszt minittel. Pedig létezik az a verzió, hogy a görög politikai káosz következményeként az olasz és a spanyol betétesek kiveszik a pénzüket a bankjaikból (utóbbiakból éppen most minősítettek le vagy tizenhatot a minősítgető hiénák), hogy Németországba menekítsék. És akkor egy váratlan fordulattal Pista bácsi másnap reggel bepárásodott tekintettel nézegetheti a kínai kistraktort, mint a vett malac, mert vagy ötszáz forint a gázolaj, vagy már nincs is. Ezt hozta a globalizmus, az eurókolhoz, valamint a teljesítmény és fedezet nélküli pénzmutyi.
A szellem embere persze változatlanul másként közelít a görögökhöz. Barátom, Honza, a prágai patológus, multiinstrumentalista zenész, képzőművész és költő jelenleg etimológiával foglalkozik, valamint ó- és újgörög nyelvvel. Közben olyan dalokat tesz fel a honlapjára, amelyeket görögök és törökök egyaránt énekelnek. A kereső kiadja, ha beírjuk a soukoupidis szót. Megéri.
Magam is tanulok újgörögül. Új görög szavakat. Athénban rengeteg a kóbor kutya, hozzá tartoznak a városhoz, mint az Akropolisz. Lukanikosznak nevezik a kóbor kutyát, amelyik az utcai harcok során állítólag a tüntetőknek drukkol a rendőrökkel szemben. Lehet, hogy a szó annyi görög kifejezéshez hasonlóan megjelenik majd más nyelvekben is. Mert Görögországban nem „zavargás” van, meg „rendbontás” (ahhoz rendes rend is kellene), hanem megkezdődött az élet-halál harc a nemzetközi bankhatalommal szemben. Egyelőre repül és ég minden, ami a kezük ügyébe kerül, de lesz ez még durvább is.
Berlinben egy magát Lukanikosznak nevező csoport felgyújtotta Horst Reichenbach autóját. Horst Reichenbach az EU görög „célcsapatának” vezetője. Mire számított, virágesőre? A németeknek egyszer már meggyűlt a bajuk a görög partizánokkal, a szigeteiket imádják, a helytartókat meg ki nem állhatják. De recseg-ropog az egész rendszer, New Yorktól Seattle-n át Madridig.
A minap egy magyar kriminalisztikai szakértő azt nyilatkozta, hogy gáz lesz, mert az emberek végső elkeseredésükben nem válogatnak majd az eszközökben. Itt, Magyarországon sem. Az lesz ám az igazi, tömeges megélhetési bűnözés, akinek meg még marad valamije, az betonozhatja be magát a házába. A szakember jól látja, megmondom miért.
A kormány megegyezik a bankárokkal, jusson sok ember egy kis levegőhöz. Igen ám, de rengetegen kimaradtak az árfolyamgát nyújtotta lehetőségekből, sőt a napokban kaptak egy levelet a „bankjuktól”. (És te kinél bankolsz? Anyádat.) Ebben közlik velük, hogy a hitelét hopp, átdolgozták. Ők, egyedül, csak úgy. És ezentúl nem hogy néhány évig kevesebbet fizet majd havonta, mint „szerencsésebb” sorstársai, hanem sokkal többet. Miért? Csak. Nesze neked bankadó, azt is mi fizetjük be, ezek meg röhögnek a markukba és fizetgetik egymásnak tovább a milliós jutalmakat. Akkor ki gyakorolja itt a hatalmat? A magyar kormány?
A levélben még az is benne foglaltatik persze, hogy amit felvett hitelt, az már nem annyi, hanem több. Több millióval. Törvényes fosztogatás. Akkor adott esetben ki is a rendbontó?
A delikvens ezt már nem tudja fizetni, bedobja a törölközőt. A terv sikerült, a bank viszi az egyetlen vagyonát, a házát. Ezután pillanatokon belül elveszíti a munkahelyét, és ha eddig nem dilizett be az évekig tartó nyúzása alatt, akkor most garantáltan be fog. Ha nem tud a gyerekének enni adni és maga is éhes, akkor elveszi. És nem válogat az eszközökben. Mert ez már az életösztön. És akkor még nem „gyűrűztek be” a görögök.
Így lett Z. úr ámokfutó.
Megvárjuk?
