Van persze az a verzió is, hogy az állam (természetesen tisztességes feltételekkel) magára vállalja, ahogyan tette azt az önkormányzatok esetében is, holott nem minden esetben történt felelősségteljes gazdálkodás. És azután az adósok szintén tisztességes feltételekkel egy százszázalékosan magyar állami tulajdonban lévő banknak (amennyiben véletlenül nem lenne ilyen, meg kell alapítani, mint a szegények bankját) vagy alapnak fizetnek, ami szintén a közösség haszna lehetne.
Ez lenne a permanens fülkeforradalom újabb gyönyörű pillanata. Közvetlenül az után, hogy az IMF elhúzza a csíkot Magyarországról. A hír hallatán ugyanaz a bizsergető érzés kerített hatalmába, mint amikor az utolsó tányérsapkás ruszki átballagott a hídon.
Navracsics Tibor a Hír Televízióban egy parádés mozdulattal, elegánsan beívelte a labdát. Tisztelt Miniszterelnök Úr, kedves kormánytagok, tessenek befejelni. Közben persze húzgálni fogják a mezüket rendesen, de ez egy ilyen meccs.
És akkor látnának lovon négert, hogy egy szép Quentin Tarantinó-i gondolattal éljek a végén.
