Tagadhatatlan, hogy a devizahitel-üzlet az évszázad átverése, ha úgy tetszik, csalása. Egy értékközpontú, etikai alapon szerveződő közösségben büntetőjogi kategóriába esne. De még ennél is több. Emberiesség- és emberellenes.
Emberellenes, mert embereket nyomorított meg, hajszolt kétségbeesésbe, kilátástalanságba, öngyilkosságba, rákba, szívrohamba, válásba, abortuszba, nyomorba, hajléktalanságba. (Adós)rabszolgaságba. Több százezer ember elleni bűncselekmény.
Vissza kell állítani egy tisztességes üzletmenetet. Aláírom a megállapodást, felveszem a pénzt és fizetem a törlesztőrészleteket. Annyit, amennyiben megállapodtunk, nem a kétszeresét vagy a háromszorosát. Sőt, egy fillérrel sem többet. A többi uzsora és tisztességtelen haszon. A bankok haszna így is aránytalanul nagy, és eleve benne van a sunnyogás (először évekig csak a kamatot fizetjük). Ha nem tetszik, „el lehet innen menni”. Úgyis túl sokan vannak, és egy szemernyi, munkához köthető értéket sem állítanak elő.
Addig is haladéktalanul le kell állítani a kilakoltatásokat, és meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy ha a bank már eladta a házat a hiénáknak, és még maradt tartozás, azt le lehessen vonni a fizetésből, valamint azt a nonszenszt, hogy az adósság hetedíziglen örökölhető. Minden gyerek ártatlannak és szabadnak születik, drága emberjogi aktivista, liberális demokrata barátaim.
A mentőöv valóban közérdek. Tízezrek maradnak a családoknál, amit a gyerekeikre, szükségleteikre költhetnek. Amit én elköltök a termelőnél vagy a helyi boltban, az a termelőnél és a boltosnál marad, és ő is a gyerekeire és a szükségleteire költheti. Nő a fogyasztás, felpörög a gazdaság. Ez a legjobban látható réteg. Ami ennél is fontosabb, hogy a rabszolgák belül is felszabadulnak. Gondolataikat nem a túlélési, hanem az „élési” stratégiák kidolgozása köti le. Jövőkép, kreativitás, pozitív energiák. Az életkedv visszatérése. Ez a valódi közérdek, a közösség felbecsülhetetlen haszna.
A mentőövben az a legfontosabb kitétel, hogy végre MINDENKIRE egyaránt vonatkozzon. Aki 184 forintos svájci franknál vette fel a hitelt, és aki 22 milliót, arra is. Aki „lakáscélra” és aki „szabad felhasználásra”, arra is. Olyan, hogy szabad felhasználás, amúgy sem igen létezik, kevesen vettek fel azért hitelt, hogy az alagsorban is legyen egy medence, azok pedig már vissza is fizették az egészet egyben, amikor elkezdett égni a ház. Tehát MINDENKIRE. Hogy senki se érezhesse azt, egy pillanatig sem, hogy őt viszont már megint otthagyták az út szélén, az árokparton.
Van persze az a verzió is, hogy az állam (természetesen tisztességes feltételekkel) magára vállalja, ahogyan tette azt az önkormányzatok esetében is, holott nem minden esetben történt felelősségteljes gazdálkodás. És azután az adósok szintén tisztességes feltételekkel egy százszázalékosan magyar állami tulajdonban lévő banknak (amennyiben véletlenül nem lenne ilyen, meg kell alapítani, mint a szegények bankját) vagy alapnak fizetnek, ami szintén a közösség haszna lehetne.
Ez lenne a permanens fülkeforradalom újabb gyönyörű pillanata. Közvetlenül az után, hogy az IMF elhúzza a csíkot Magyarországról. A hír hallatán ugyanaz a bizsergető érzés kerített hatalmába, mint amikor az utolsó tányérsapkás ruszki átballagott a hídon.
Navracsics Tibor a Hír Televízióban egy parádés mozdulattal, elegánsan beívelte a labdát. Tisztelt Miniszterelnök Úr, kedves kormánytagok, tessenek befejelni. Közben persze húzgálni fogják a mezüket rendesen, de ez egy ilyen meccs.
És akkor látnának lovon négert, hogy egy szép Quentin Tarantinó-i gondolattal éljek a végén.
