Viszont felmerült, hogy vasárnaponként lakatot kellene tenni a multikra. Na most kizárólag az gondolhatja, hogy ez a gondolatkísérlet csak arról szól, hogy templom vs. pláza, akinek tényleg elment a maradék józan esze, vagy ezért fizetik. Először is a Tescóban zombiként imbolyogni lehet mise után is, a kettő nem zárja ki egymást. A bajok régebben kezdődtek. Akkor, amikor a szovjet fos után figyelmeztetés nélkül ráeresztették a szerencsétlenekre a fogyasztás démonát, mint Belmondo Omar Sharifre a gabonát. És csöbörből vödörbe. Milyen húsleves, milyen család? Ott megy anyád. A madaras teszkóba’. Ez lett a szint, utána meg egy kis RTL Klub, oszt’ szevasztok. Ez a nagyon szomorú vasárnap. És az sem igaz, hogy nincs ideje szegénynek a napi robot után, csak vasárnap. És az sem igaz, hogy tízezrek veszítik majd el a munkahelyüket. Vagy ha igen, hát ezen a szisztémán kéne változtatni. És az sem igaz, hogy vasárnap=vásárnap. Az volt, de már nem. Mert ne hasonlítgassuk már össze azt, amikor nagyanyám kiment a piacra eladni, venni, cserélni, azzal, amikor az akcióérzékeny ráugrik az adalékanyagokra.
Akkor most tíccsuk be? Ne. Előbb hozzuk létre az ízlésrendőrséget, de komolyan. Betiltani elég volt a dohányzást, azért, mert egy paranoiás nemdohányzó életében nem olvasott Hamvast, de Krúdyt se. Ja, hogy nincs betiltva? Akkor azt minek nevezzük, hogy egy pakli ezer fölött, tehát egy függő családapa örökös lelkiismeret-furdalásban éli az életét, hogy ebből a pénzből mi minden juthatna a gyerekeknek? És azt minek nevezzük, hogy felnőtt emberek harmadosztályú állampolgárként álldogálnak az esőben egy vendéglő előtt, plusz melót hozva ezzel másnap az amúgy is agyonterhelt orvosnak, holott az adott helyen bőven adott a lehetőség arra, hogy ne zavarják azokat, aki teljes joggal utálják a füstöt? És akkor még ott van az ultrabalfék tulaj, aki betíccsa a kerthelyiségben is, biztos, ami biztos, túlnyalni lehetetlen. Húzás a sarokba, pestises, külön asztal, rajtad a bélyeg, nesze b meg.
