Karcsi vagyok

Nem Charlie. De vallási tébolyodott sem.

Karcsiként úgy vélem, a világban eszelős tort ül az aljasság. És persze oda kellene csapni egy rohadt nagyot Nigériától Szíriáig. Ausradieren írmagig, már bocsesz. Ugyanis a spájzban vannak, és éppen most szarnak bele a zsírosbödönbe. És Nigéria is a mi spájzunk, nem csak Párizs. Az emberies emberiség maradékáé.

De mielőtt felszállnának a drónok, nem ártana egy kis önvizsgálat. A nagyarcú euroatlanti fehér ember kezdhetné mindjárt a gyarmatosítással, mert abból van mindene, amit térdig vérben gázolva összelopott, és ebből a pozícióból oktatja pimaszul a világot, beleértve a soha nem kolonializáló Kelet-Közép-Európát is. Aztán folytathatná a „volt” gyarmatok népeinek sorsával. Egy részük maradt a felfoghatatlan nyomorban, a többiek elindultak Európába vécépucolónak. Az első generációval még nem volt baj, hálásnak bizonyultak, amiért újra kizsákmányolták őket. Hiszen az is jobb, mint egy szeméttelepen éhen dögleni a legyek között, néhány kiszáradt csecsemő mellett. A másodikkal már akadtak apróbb problémák, a következőkkel meg egyre nagyobbak. Nyelvi nehézségek, kulturális különbségek, beilleszkedési zavarok, zavargások és gyújtogatások, aztán meg ez, ami most van. A lovacska a totál beteg politikai korrektséget és a kollektív lelkiismeret-furdalást kihasználva elszaladt, viszontlátásra. Megvalósultak a legdurvább sci-fi-horror víziók, a jövő visszaugrott a jelenbe és beleakadt a múlt kísérteteibe, eszelősök vicsorognak a hentesnél, az európai és a brit nagyvárosok utcáin a hadseregek átvették a hatalmat, miközben a konzumidióták mindezt okostelefonjaik segítségével rögzítik.

Aztán még az is van, hogy a világ javainak négyötödét néhány tízezren birtokolják/bitorolják. És ez nem kóser. Talán velük kellene kezdeni. Valamit. Talán. Mert kitől kapják a fegyvert és a drogot az analfabéták milíciái? És miért? Kiknek hasznos az átláthatatlan zűrzavar, a káosz, a háború, a felperzselt falvak valami jó kis titánium-lelőhely szomszédságában?

Ha mindezzel megvolnánk, és az euroatlanti fehér srácok elrebegtek egy halk bocsikát cukin, és nem tartják viccesnek, ha Mohamedet rúdtáncosként ábrázolják, akkor meg lehet nyomni a gombot. Mert a harmadik orcánkat azért már tényleg ne tartsuk oda dalolva. Mert ez itt meg Európa.

A Roma ikszelt a Lazióval, nem késeltek meg senkit, a meccs is jó volt, Totti második gólja élményszámba ment. Nem először, ez a nagyszerű fickó 38 évesen is a hátán viszi a csapatát. Soha nem játszott másik klub színeiben, ilyen ma már, a zsoldosok világában, nincs. A kapásgól után kiballagott a közönséghez, kért egy telefont, kapott, majd készített magáról egy fotót a közönséggel a háttérben. Mint egy gyerek. Így kell ezt csinálni. A bíró viszont felnőttként viselkedett, semmi hiszti, hadonászás a sárga lappal. Örömfoci.

Meghalt Buzánszky Jenő. Gyerekkoromban, bár sosem láttam őket játszani, ha álmomból ébresztettek volna, akkor is fújom: Grosics, Buzánszky

Ő volt az utolsó, újra együtt a csapat.

Ugyanakkor még fogalmam sem volt róla, mit jelent az, hogy szexszimbólum. Aztán némi fáziskéséssel belefutottam Fellini Dolce vitájába, és nem kellett felvilágosítani, azonnal megértettem. Anita Ekberg, a Trevi-kútban. Ma már ezért a mutatványért súlyos büntetést kellene fizetni. Pont ennyivel lett szarabb hely a világ a hatvanas évek óta. Anita Ekberg is meghalt, nyolcvanhárom évesen, Olaszországban, elfeledve. Sic transit gloria mundi. Vagy mégsem. Hiszen csak betolom a DVD-t.

Elhunyt Hankiss Elemér is. Vibráló intellektus, egy valódi kultúrember az egyre borzalmasabb igénytelenségben. Nyolcvanhat évet élt. A befejezetlen ember (Helikon Kiadó, 2014) című könyvében többek között elmesél egy történetet, ami lenyűgözte őt, holott pont ilyen volt ő maga is. Íme: Sok-sok évvel ezelőtt egyszer Franciaországban utaztam, vonaton. Nagyon meleg volt, kint álltam a folyosón. Mellettem 10-12 éves cserkészfiúk vitatkoztak komolyan és elmélyülten a társadalmi igazságosság kérdéséről. Lehetett érezni, látni, hogy már az iskolában megtanították őket a fegyelmezett, karteziánus gondolkodásra. Heves vita folyt, érvek és ellenérvek csaptak össze, majd úgy másfél óra múlva a beszélgetés fő szószólója, egy 12 éves gyerek így zárta le a vitát: „Igen, uraim, értem a felmerült szempontokat. Az én álláspontom mindezek alapján a következő ” És kifejtette, rendkívül pontosan és logikusan, a saját nézeteit. Elhallgatott. Néhány percig gondolkozott. Majd hozzáfűzte: „De lehet, hogy tévedek.”

Napi zen: Látod-e ott azt a zen tanítványt? Elfeledte, amit tanult, mégis könnyedén és szabadon gyakorolja, amit tanult, s amit meg kell még tanulnia.

Csipkerózsa-forrázat a határidőnaplómból, fáradtság ellen: Tégy 40 gramm csipkerózsalevelet és -virágot 10 percre meleg vízbe. Minden étkezés után igyál meg belőle egy csészével.

Plusz még C-vitamin-bomba is. A napi, szigorú tempójú gyaloglás közben teleszedem a zsebeimet Isten patikájából.

Bemutatták a székelyföldi nemzetközi repülőtér megvalósíthatósági tanulmányát. A tanulmány szerint a Hargita repülőtér a Hargita-hegység lábánál, a Székelyudvarhelytől mintegy 12 kilométerre fekvő Cekend-tetőn épülhetne meg, 2500 méter hosszú, 45 méter széles, aszfaltozott kifutópályával.

Na ne.

Sziget és híd a Balatonra esetleg? Senki többet?

Szék jut eszembe, a mezőségi falu, ahová vagy két évtizede járunk. Haza. Áldott csend, majd miután román barátaink egy tollvonással megváltoztatták a légi folyosót, naponta többször hallgatjuk, ahogy a repülőgépek megközelítik vagy elhagyják a 45 kilométerre lévő kolozsvári repteret. Frankón elnyomják a haladás és a fejlődés másik pompás mintapéldányát, a motoros kaszát.

Környezetvédelmi képtelenségnek nevezte Áder János a napelemekre kivetett termékdíj bevezetését a parlamenti pártok frakcióvezetőinek címzett nyílt levelében. Éljen az Elnök, Fannit a Parlamentbe!

Ötmillió példányban nyomták ki a Charlie Hebdo legújabb számát a megszokott tizenhatezer helyett és pillanatok alatt elfogyott a standokról. Véres lóvé 2.

A svájci jegybank egy hirtelen (?) ötlettől áthatva eltörölte a franknak az euróhoz való árfolyamrögzítését, és a piacra bízta a fizetőeszköz értékének meghatározását. A csodálatosan szabad piac, ez a perverz fétis pedig tette, amit szokott. Nyomában káosz, pánik, tönkrevágott emberek, már megint. Tényleg megáll az ember esze azon, hogy ezek bármit megtehetnek. Most éppen ez a szimpatikus, lesikált náci- és korrupciós pénzeken felhizlalt, menetrendfüggő társaság. Ha nincs a forintosítás a megfelelő pillanatban (és ezt még az igazi Orbán-faló Economist is beismeri nagy duzzogva), itt megint bedől minden. Csak azt nem értem, hogy a Jóisten nyilában van az, hogy nem csak a frank, az euró, a dollár és Django szabadult el újra, de egyre többet kell fizetnünk a lejért, a cseh koronáért és a kunáért is.

Nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy elutazhatnék bárhová is, élvezni egy kicsit a nyitott határokat. Pedig nagyon megnézném volt kollégám és örök barátom, a végtelenül tehetséges Pörneczi Bálint fotográfus kiállítását Párizsban. És az odavezető úton lenne időm eldönteni, hogy mit vegyek le a hátrapillantó tükörről, a keresztet vagy az egy mecsetben vásárolt emlékemet, nehogy valami barom szétlője a seggemet a szeretet és a békesség nevében.

Breaking news: Orbán Viktor, miután kitombolta magát Angliában és Magyarországon, kinyiffantott néhány Tesco áruházat Csehországban is.

Újra tavasz. Ugyanannyi fát fűtök el, mint máskor, de legalább „látszik”.

Eltemettük Lasztovicza Jenőt. Nem ismerek senkit, aki annyit tett volna Tapolcáért és a környező településekért, mint ez a csendes, halk szavú, ám kitűnő humorú ember. Tudták ezt sokan, így aztán zsinórban nyert 1998 óta. Merthogy országgyűlési képviselő volt, többek között. Nem a zsebét tömte, ha egy kis faluban segített, nem zsarolt be senkit, hogy aztán a Fideszre tessék szavazni, Mariska néni, viszont amikor ömlött az iszap Devecserben, hetekig nem aludt. Keményen tolta, rá is ment az egészsége, alig múlt 53. Halálhíre mélyen megrázott, akkor nem írtam róla, mert igyekszem tartani magam ahhoz, hogy első indulatból, ha csak lehet, semmit.

És óhatatlanul ki kellett volna térni arra is, hogy hol tart a „politikai kultúra” és az újságírói etika, amennyiben még léteznek. Hogy tényleg vannak olyan f ok, akiknek abból, hogy meghalt egy ember és hátrahagyott három gyereket, az jön le, hogy borulhat a kétharmad, és még nagyobbak, akiken ez át is megy. És akkor a kommentelőikről ne is beszéljünk, mert előjön belőlem a dzsihadista. Második dühből, persze. Ami sokkal fontosabb, hogy Navracsics valami olyasmit mondott a temetésen, hogy ahol borozgatunk, focizunk, beszélgetünk, a Jenő ott lesz. Na, én délután kimentem dekázni a kertbe, este meg egy kis olaszrizling mellett dumáltunk a barátokkal.

Szia, Jenő, kösz az együtt töltött időt, hiányozni fogsz.

Így megy ez. De lehet, hogy tévedek.