Január 26.
Ismét a Dunántúl legszebb mozijában, Tapolcán. Ezúttal nem egyedül ücsörögve Sils Maria felhőin, mint Sztálin elvtárs közvetlenül a vezérkar lefejezése után, el-eltűnődve Charlie Chaplin munkásságán. Vagyunk vagy nyolcan. Feleannyiért (jegyár), mint Budapesten egy plázában, valami beteg történeten. És ez a baj. Remélem, így is fenn lehet tartani ezt a remek helyet, ahol jól sakkoznak a tömegfilmekkel és a művészi alkotásokkal, egy olyan városban, amelynek a kitörési lehetősége mégis csak a kultúra lehetne. Talán majd most. Talán. A Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) megy, Alejandro González Inárritu filmje. Dicséretes gyorsasággal érkezett, csak a híre előzte meg. Hogy zseniális, tökéletes és az év filmje.
Nos, ez utóbbit januárban kijelenteni igen nagy merészség, egyébként meg zseniális és tökéletes. Azt eddig is tudtuk, hogy Inárritu az egyik legtehetségesebb kortárs rendező, aki patikamérlegen egyensúlyoz Hollywood és a szerzői film szabadsága között, de most rátett még egy lapáttal. A történet maga nem túl bonyolult. Adott egy korosodó filmsztár, aki valaha egy híres képregényhőst alakított a vásznon, méghozzá három részen át. Most meg a nagy visszatérésre készülődik, méghozzá színházban, rendezőként és főszereplőként, ráadásul a Broadwayn. Ez eddig nem egy nagy nóvum, szépen illeszkedne azoknak a filmeknek a sorába, amelyek a szakma keserveiről szólnak, és ezért szeretik őket a fesztiválokon, ahol a hozzáértők összegyűlnek egy kis öntömjénezésre. De ahogy ez a mozi „fényképezve van” Ahogy Edward Norton játszik Hogy egy percig sem unatkozunk, holott beszorultunk egy színházba, de még egy masszív dohányosnak sem jut eszébe százhúsz percen keresztül az orális fixációja. Birdman szerepét Michael Keatonra (Batman) osztani pedig eget verő pimaszság és óriási húzás. Aki eddig egy jó filmben látta, jelentkezzen, holott remek színész, ez most végre kiderült. Inárritu filmje nem ünneplés, mégis felemelő. Miután persze az egész társaságot lerántotta a mélybe a hollywoodi agresszoroktól a New York-i nyafogó sznobokig és a nézőkig. A végén pedig Hrabal úr jutott eszembe. Hogy akkor most kizuhant vagy kirepült azon a kórházi ablakon.
Amint az várható volt, a Sziriza nyerte a görög választásokat, Aléxisz Cíprasz lett a miniszterelnök. Mert a szavazóknak elegük lett a megszorításoknak nevezett népnyúzásból.
Levél görög barátaimnak:
Kedves Nikosz és Jorgosz!
Gratulálok! Bal- és jobboldal már nem jelentenek semmit. Rúgjátok valagba az IMF-et, ne adjátok el a szigeteiteket, nézzétek a naplementét Apollón templomából.
Levél kárpátaljai magyar barátaimnak:
Kedves testvéreim!
Ez nem a ti háborútok, egyik fél részéről sem indokolható és igazolható, akik kirobbantották, rendkívüli elmeállapotban vannak és nektek semmi közötök az egészhez. Égessétek el a behívóitokat, ne menjetek ágyútölteléknek már megint. Peace and love.
Január 27.
Három indiai diáknak az az ötlete támadt, hogy fényképet készítenek magukról egy robogó vonattal a háttérben. A szerelvény átgázolt rajtuk. Selfie. Egy negyedik társuk oldalról dokumentálta az eseményt. Vajon fenn van már a Facebookon két macskakölyök és egy szexpartnerkeresés között?
Napi zen: Ne nézz előre minden pillanatban, csak a mai napra, a mostani órára gondolj. Mert a holnap nehéz, bizonytalan, nem tudható, buddhista módon ne gondolj, csak a mára.
Amerika belerángatta Európát az oroszok elleni szankciókba. Ez Európa nagy részének egyáltalán nem jó, komoly veszteségeket okoz. Közben, mint kiderült, az Egyesült Államok nagyjából húsz százalékkal növelte kereskedelmi aktivitását Oroszországba. Felmerül a kérdés, kinek az alkalmazásában állnak az Európai Unió túlfizetett vezetői? Egyszerű dilettánsok, vagy kellett még egy kis keresetkiegészítés?
Egy biztosítási brosúrában olvasom az általános kizárások című fejezetben, amely huszonhat pontból áll:
Jelen feltételek alapján nem minősül biztosítási eseménynek és a biztosító nem téríti meg azokat a károkat, amelyek oka közvetlenül, közvetve, egészében, vagy részben:
Nukleáris anyagok kibocsátása, kiszökése, amely közvetlenül, vagy közvetve nukleáris sugárzást, vagy radioaktív szennyezést eredményez, illetve kórokozó, mérgező biológiai, vagy vegyi anyagok szétszórása, alkalmazása, vagy kibocsátása. Mindazonáltal jelen kizárás csak abban az esetben alkalmazandó, ha a fenti okok miatt több mint 50 (azaz ötven) személy meghal vagy súlyos testi sérülést szenved annak bekövetkezésétől számított 90 (azaz kilencven) napon belül.
Háború, polgárháború, invázió, lázadás, forradalom, katonai erő alkalmazása, állami vagy katonai hatalom bitorlása.
10. a biztosított 125 (azaz egyszázhuszonöt) köbcentiméternél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpár vagy motorcsónakot (sic!) vezetésével vagy azon történő utazásával függ össze, kivéve a motorcsónakkal vontatott „banán”.
15. olyan baleset vagy betegség, amelyet nemi betegség, illetve nemi betegséggel kapcsolatos kór okozott, illetve abból származik.
Szóval csak óvatosan. Banán rendben.
Január 28.
Terrorizmus dicsőítésének gyanúja miatt eljárás indult egy 8 (azaz nyolc) éves gyerek ellen Franciaországban. Miután kihallgatták, mehetett játszani. Na jó, de mivel?
Le kellett vágni 3 (azaz három) kakast, mert felsebezték a tyúkok hátát, és jött a „kannibalizmus”. Egész napos szomorúság, de ez van. Nehéz ügy ez, ha valaki nem beleszületik, hanem beleköltözik egy életformába. Bár barátom, Sanyi bácsi, aki a faluban született, a vármegyéből is kimenekült és közben még jól be is rúgott a biztonság kedvéért, amikor Jutka kacsákat vágott. Nálam Piri és Zoli szomszédom intézték a durva részt, nekem elég volt a bezacskózás is ahhoz, hogy árulónak érezzem magam és kellett egy kis idő, míg kivágtam magam magam előtt, és a tyúkok megmentőjének szerepében tetszelegtem. Egyébként is egy húsevő ne nyafogjon, és még Őszentsége, a dalai láma is eszik húst külföldi útjai során. A saját jószág, akivel minden reggeledet kezdted, persze kicsit bonyolultabb. Fiatal kakasok. Ez egyszerre krúdys és gyászos. Küldök is egy kis zent.
Buddha parabolát mesélt egyik szútrájában: A mezőn haladó férfira tigris támadt. Ő menekült, nyomában a tigris. Emberünk egy szakadékhoz ért, megragadott egy vadszőlőindát, és levetette magát. A tigris felülről szimatolt utána. A férfi reszketve nézett le, ahol messze a mélyben egy másik tigris várta. Két egér, egy fehér, meg egy fekete lassan rágni kezdte az indát. Az ember megpillantott karnyújtásnyira egy szem epret. Fél kézzel markolva az indát, a másikkal leszakította a gyümölcsöt. Jaj, de édes volt!
Január 30.
Megint szakad a hó. Tegnap kék ég és napsütés, tegnapelőtt hóesés. A sár állandó, a gazdák már lánctalpassal sem tudnak felmenni a földekre. Ülök az autóban, az ablaktörlő az ideges fokozatban sem bír a hatalmas, vizes pelyhekkel, miközben a rádióban folyamatosan nyomják, hogy plusz 13 (azaz tizenhárom) fok is lehet. Valaki mondja már meg, hogy konkrétan hol, odaköltözöm. Vagy annektáltuk Tunéziát?
Tablettában veszem be a napfényt a sötét szobában. A havazás átváltott havas esőbe, mint ha dézsából öntenék. Süvít az északi szél a magyar mediterráneumban. Magamra csapom a spalettákat.
Január 31.
Az év legcefetebb hónapjának utolsó napja. Legalább verőfény, csodás. Fát hasítok, behordom, begyújtok, aztán felgyalogolok a Puszta templomhoz. Lenézek a falura, ahol élek. Szinte fájdalmas a pillanat, de nem cserélném el semmiért.
Hogy is van ez? Egy nagyúr egyszer megkérdezte Takuan zen mestert, hogyan múlassa napjait. Igen hosszúnak érezte a hivatalában eltöltött időt. A mester papírra vetett nyolc kínai jelet és átadta a nagyúrnak: Ez a nap nem jön el soha többé. Minden perc annyit ér, akár a becses ékkő.
Eltemették Hankiss Elemért. Minta volt és mérce. Minden értelmiséginek – ahogy Balog Zoltán lelkipásztor mondta a búcsúztatáson.
Január elsején nem fogadtam meg semmit, így aztán rákaptam a sportra (erőltetett menetben gyaloglás hegyen-völgyön, pingpong, torna, súlyzók, favágás, mint Papp Laci idejében, napi rendszerességgel), felére csökkentettem a cigit, rendszeresen és sokat eszem, rengeteg vizet iszom és kevés bort. Relatíve, ám rendszeresen. Csokoládé. Így is jó.
Azt kellene még minden percben tudatosítani, hogy tényleg minden perc ajándék, az is, amikor erre gondolunk. Az a hiperpillanat.
Ha minden jól megy, a dolgok gyakran rosszra fordulnak. Az Üvegtigrisnél akkor is rosszra fordulnak, ha előtte sem ment valami jól. Este a közszolgálatin Üvegtigris 2. Legalább negyedszer látok hozzá, de nem baj, mert az a jó benne, ami egy rendes rapszövegben, hogy annyi a nagy duma, hogy képtelenség mindet megjegyezni. Meg még olyan az egész, mint egy ázsiai nevetésterápia. Mert az a lelket is hizlalja. Tíz éve forgatták és ugyanazon röhögünk, ugyanúgy. Időtlen idétlenség.
