Ez azért akkor is meglepő, ha tudjuk, hogy az ember hajlamos alulértékelni a macskától a paradicsomig mindent, ami nem ő. Ezért aztán a túlméretezett egójával úgy képzeli, hogy alanyi jogon jár neki az állatkínzástól az erdőirtásig minden, amihez éppen kedve szottyan. A természetben azonban másként vannak leosztva a lapok.
Régi történet, de érdemes felidézni. Az afrikai szavannákon a zsiráfok megrágják az ernyőakáciákat, amitől az utóbbiak nem feltétlenül boldogok. Ezért aztán villámgyorsan méreganyagokat raktároznak el a leveleikben. A zsiráfokat sem könnyű átverni, így egy kissé odébb próbálkoznak újra. De nem a legközelebbieknél, hanem vagy száz méterrel messzebb. A megcsócsált akáciák ugyanis etilént bocsátanak ki, s ezzel a közvetlen közelükben lévő kollégákat figyelmeztetik, hogy jönnek a hosszú nyakúak. Mire azok is elkezdik felhalmozni magukban a mérgeket, de a zsiráfok is tudják, hogy a fák is tudják, ezért poroszkálnak arrébb, ahol még gyanútlan akáciákat lehet büntetlenül harapdálni. Ha azt gondolnánk, hogy mindez csupán az afrikai folklór szerves része, mint az ittas kerékpározás, nagyot tévedünk. Az európai erdőkben ugyanígy viselkednek a tölgyek, a bükkök és az akácok. És akkor képzeljük el a pánikot, amikor az ember közéjük trappol a gépeivel „erdőgazdálkodni”.
Félreértés ne essék, Wohlleben nem eszelős, sőt. Csupán felhívja szíves figyelmünket a mértékletességre és a méltányosságra. Tudományos esszéket ír tudósgőg nélkül, és egy környezetbarát gazdaságot vezet, ahol az őserdők visszaállításával foglalatoskodik. Egy kicsit olyan, mint egy tisztás. Világosság a rengetegben. És szerény csendesség.
Ami ráférne a nagyvárosi dzsungellakókra is. Mert mindeközben azt hallom, hogy Pityinger Dopeman László, aki mégiscsak dekázott már Orbán Viktor hungarocellfejével is, indulni készül a józsefvárosi időközi önkormányzati választáson. A hír jóval kevésbé izgat fel, mint a kocsányos tölgy érzelmi élete, de egy mondatra azért felkapom a fejem. Azt mondja Pityinger, hogy „ezt a kerületet én tettem országosan ismertté”. Pedig olvasni jó. Wohllebent. Fejes Endrét.
