Macskákról

Ha már a lehetőség egy ideje adott, akkor végre éljünk vele, sittre a véglényekkel, aztán majd csak lesz valahogy.

Azért hiszek az edukációban, mert nincs más út. Utólag már csak undor van, döbbenet és a szokásos tehetetlen düh. Valamikor réges-régen, gyerekkoromban ment a mozikban egy film, az volt a címe, hogy Áldd meg az állatokat és a gyerekeket. Művészi értéke talán csekély lehetett, de felmérhetetlen hatást gyakorolt nemzedékem fogékony és érzékeny tagjaira. Még arra is emlékszem, hogy a Május 1. moziban láttam a Mártírok útján, egyes részletei mélyen belém ivódtak, mindenesetre rögzült, hogy az állatok, miként a gyerekek, szépek és kiszolgáltatottak. Hogy a gyengébbet nem bántjuk, inkább istápoljuk. Talán ezt hívják szocializációnak.

Közben az iskolában megtanultuk, hogy az ókori Egyiptomban a macskát különösen mély tisztelettel övezték, szent állatnak tekintették. Básztet, a szerelem és a termékenység istennője macska képében jelent meg, az áldás, a védelem és az anyaság jelképeként, aki legyőzte a sötétség kígyóját. Ugyanakkor szomorúan és értetlenül néztük, hogy a felnőttek egy jelentős körében a sicctől a kormány rárántásán át a légpuskáig terjed a macskákhoz való viszony. Alighanem hidegen hagyta őket Baudelaire és Weöres, a titkos tudás és a belső látás, a női princípiumok és a lunáris természet. Viszont természetesnek találták egy kölyök falhoz csapását. Hiszen csak egy macska. Holott a macska gyönyörű. Érző lény. Nincs két egyforma. Órákig képes lennék elnézegetni a Cirmost is, amint éppen itt gömbölyödik a klaviatúra mellett vagy éppen napi teendői közben. A macska hozzánő az emberhez, miként a kutya. A macska egészséges, receptre kellene felírni depresszió, szívritmuszavarok esetén. A macska vigasz és nyugtató, elűzi az agresszió szülte agresszív gondolatokat. Az óbudai macskanyúzókat illetően például azt az egyébként jogosnak látszó igényt, hogy akkor most azokat a rohadékokat is meghámozni, de ízibe, a tarkójuknál kezdve, lassan, mintegy el-eltűnődve közben. Meg azt is, hogy az ember alapvetően ilyen, megteszi ezt embertársaival is, kiknek egyébként farkasa is egyben, kisebb törzsi villongások, polgár- és világháborúk idején, vallási indíttatásból vagy csak úgy.

A letöltendő kimaxolva, az jó ötletnek tűnik, hogy ha már a lehetőség egy ideje adott, akkor végre éljünk vele, sittre a véglényekkel, aztán majd csak lesz valahogy. És ugyanazzal a lendülettel tegyük hozzá a Dúró Dóra-i gondolathoz, ne szavazgasson itt egy darabig összevissza. Még némi dorombolás a Cirmos részéről, és enyhülni tűnik az a vágy is, hogy cellatársként jelöljenek ki neki egy macskabolond rablógyilkost. A bosszú nem vezet sehová.

Na jó, de mi vezet itt már valahová? Két dolog türemkedik elő most éppen. A rendőrség példás gyorsasággal elcsíp két, nem emlékszem már, honnan szalajtott lakost. Azért egyszer magukkal vihetnének egy ilyen akcióra, hogy megtudjam, hogy is megy ez a valóságban, mert semmilyen tévés-helyszínelős izéből nem bírok kiigazodni erre nézvést. Le vagyok nyűgözve, de tényleg. Aztán jön a bréking nyúz, hogy már ki is engedték őket. Ezt meg nem értem. Lett olyan gondolat is a fejekben, hogy ez egy ilyen ország, provinciális, elmaradott, szellemileg meg vissza, nyúzzák a macskákat, monnyanak le. Tény, hogy az állatvédelem (és az emberség) területén van még mit behozni a hazában, de kretének mindenhol akadnak, ez nem földrajz- és történelemspecifikus. Az Amerikai Egyesült Államokban például nemrég egy sorozat-macskagyilkos esete borzolta fel a kedélyeket. Tehát semmi esetre sem egy macska sorozatgyilkosé, az az egerészés. Viszont nem volt cicózás. Az elkövetőre, aki beismerte, hogy tizennyolc macskát rabolt el, kínzott és ölt meg, a bíró maximális, tizenhat éves börtönbüntetést szabott ki, valamint nem mehet majd száz yardnál közelebb ahhoz a környékhez, ahol a macskákat elrabolta, tíz évig nem tarthat semmilyen állatot, és pszichológiai kezelésnek is alá kell vetnie magát. Ez így azért elég kereknek tűnik még akkor is, ha kiszabadulása után nem kell szexuális bűnelkövetőként regisztráltatnia magát, mivel nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy zoofil is a tetejébe.

Ez van, nagy az Isten állatkertje és végtelen az ő türelme. Ítéletnapig tart.