Néma telefonok

Kétszáz háziorvosi praxis tartósan betöltetlen Magyarországon. Akad település, ahol már több mint tíz éve nem találnak jelentkezőt.

A Bács-Kiskun megyei Géderlak minden túlzás nélkül mintafalu lehetne. Az utcákat és a lakóházak környékét önkormányzati telepítésű kamerák figyelik. A faluközpontban két vegyesbolt, két presszó van, de működik a posta is. A faluház, a templom és a községi könyvtár mindig nyitva van, a sportcsarnokban rendszeresen edzhetnek a helyiek. Éppen kicsengettek. Az alsó és felső tagozatos általános iskolából özönlenek a buszmegállókhoz a szomszédos településekről, Ordasról, Dunaszentbenedekről, Uszódról bejáró gyerekek. Évekkel ezelőtt elkezdték a részképesség-gyengeséggel küszködő gyermekek fejlesztését, így az intézménynek messzire ment a híre.

Géderlak önkormányzata a Belügyminisztériumtól a település szépítéséért Kós Károly-díjat kapott. A közmunkások minden évben magról vetnek mályvát, büdöskét, kakastaréjt, rézvirágot, kúpvirágot, szegfűt, violát, dáliát, majd tavasszal 12 ezer tő virágot ültetnek ki. 2001-ben megnyerték a Virágos Magyarországért mozgalom aranyérmét. Három kilométerre folyik a Duna, Paksra óránként jár a komp, Kalocsa pedig mindössze 14 kilométerre van.

Géderlak nem pusztuló, elnéptelenedő falu, hanem kistérségi központi szerepű, jelentős vonzerővel bíró, igen szép település. Éppen ezért okozott általános megdöbbenést, hogy az önkormányzat által a megyei napilapban és a Kalocsai Néplapban oly sokszor meghirdetett háziorvosi állásra a január 15-i határidőig senki sem jelentkezett.

– Tudtuk, hogy nem fogunk dúskálni az ajánlatokban, hiszen kéttelepüléses praxisról van szó: Géderlakon és Ordason kellene ellátnia a betegeket a háziorvosnak, ráadásul az ellátandó lakosságszám csupán 1474 személy. Arra viszont nem számítottunk, hogy fél év alatt meg se csörren a telefon, tehát még az érdeklődés is elmarad – tájékoztat a helyzetükről Katona Gyula polgármester.

Az elöljáró megmutatja a falu központjában található, jól felszerelt, több helyiségből álló orvosi rendelőt, a fűtött várótermet, majd az ugyanebben az épületben található kétgarázsos szolgálati lakást is. A tetőtéri helyiségekkel együtt öt szobát számolok meg. Mivel arra számítottak, hogy március 1-jén már munkába áll a doktor, kimeszelték a falakat.

Háziorvosi szolgáltatást Magyarországon kétféle jogviszonyban nyújthat az arra szerződött, praxisjoggal rendelkező szakember. Amennyiben vállalkozóként, az orvos a leadott kártyaszám alapján közvetlenül kap finanszírozást az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP). Így működik a 6500 területi ellátási kötelezettségű hazai praxis 95 százaléka. A gyakorlat szerint a vállalkozó háziorvos a kapott összegből fenntartja a rendelőjét, tankolja az autóját, fizeti az asszisztensét, és a fennmaradó összeg az ő jövedelme.

A másik finanszírozási mód szerint az önkormányzat gazdálkodik az egészségbiztosítótól betegellátásra kapott pénzzel, és közalkalmazottként fizeti a háziorvost. Géderlak és Ordas esetében az önkormányzatok foglalkoztatnák közalkalmazottként az orvost. Az eddigiek szerint a két település eddig havonta kilencszázezer-egymillió forintot kapott egészségügyi ellátásra. Ebből az összegből kellett és kellene megoldaniuk a háziorvos, asszisztense s a védőnő fizetését, illetve a fizetések vonzatait, a rendelők fenntartását, fűtését, takarítását, minden másfajta rezsiköltséget, de még a veszélyes hulladék elszállítását is.

Géderlak és Ordas a napokban új pályázatot ír ki, hiszen amennyiben március 31-ig nem tudják betölteni a háziorvosi praxist, az egészségbiztosító negyven százalékkal csökkenti a finanszírozást, és a két önkormányzatnak kell belenyúlnia a zsebébe, ha nem akar rontani az egészségügyi ellátás színvonalán. Mindaddig, amíg a két település nem tudja betölteni a praxist, a csökkentett finanszírozás marad.

Természetesen nem kikerülhető a kérdés: mi történt a települések korábbi háziorvosával? Mag Piroska 2004-ben az akkor még létező Egészségügyi Közlönyben, illetve a Petőfi Népében olvasta a háziorvosi praxisról szóló hirdetést, s Békés megye déli részéről költözött Géderlakra.

– 2004. július 1-jétől 2014. február 28-ig voltam Géderlak és Ordas háziorvosa. Az elmúlt években egy közelben található nagyobb településen, Hartán helyettesítettem, majd tavaly ajánlatot kaptam, hogy legyek egyik háziorvosa a 3300 lakosú, kétkörzetes településnek. A korábbi és a jelenlegi jövedelmem között a kártyaszámból adódóan jelentős különbség van – mondja az orvos.

Most ő helyettesít korábbi praxisában. Hétfőn, szerdán, pénteken Géderlakon, kedden és csütörtökön pedig Ordason rendel három-három órában. A két településen hetente ötszáz beteget fogadnak, az influenzaszerű megbetegedések miatt nagy a forgalom.

Megnézem a szomszédos falut, Ordast is. A település és Paks között évszázadokon át komp működött, a paksi borok így jutottak el a Duna–Tisza közére és a keleti országrészbe. Nyitva a meleg ételt kínáló étterem, a faluban tehetős emberek által épített századfordulós házak, parasztbarokk épületben van az egyik kocsma, patinás a faluház, és az orvosi rendelő annyira modern, hogy akár Svájcban is lehetne. Szabó Zsolt társadalmi megbízatású polgármestertől megtudom: különféle pályázatoknak köszönhetően 16 millió forintot költöttek akadálymentesítésre és az ingatlan külső-belső felújítására.

Az itt élők önkormányzati irányítással fűszerpaprika- és levendulatermesztésben gondolkodnak. Évente nyolc este a községháza előtti téren táncos rendezvényeket, zenei esteket tartanak. Olyankor egy kis hordót csapra vernek, kemencében sütnek, bográcsban főznek.

Géderlak és Ordas lasszóval keresi a háziorvost, és történetük korántsem egyedi. Sajóhídvég és Berzék 2015 januárjától keresett háziorvost, de a pályázatukra senki sem jelentkezett – tudom meg Sinai Bertalanné jegyzőtől. Már három éve betöltetlen az orvosi körzet, helyettesítéssel oldják meg az alapellátást. A korábbi orvosuk külföldre ment – teszi hozzá a jegyző. Cegléd, Sümeg, Iregszemcse, Tab, Táborfalva pályázata heteken belül jár le. A polgármesterek reménykednek abban, hogy felhívásukra lesz jelentkező. Ugyanakkor nagyon sok olyan település van, ahol az önkormányzat már belenyugodott a megváltoztathatatlanba, azazhogy nem képes háziorvost csábítani a faluba. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Felsőgagyon, Györgytarlón, Hernádvécsén, Farkaslyukon, Putnokon, Abaújkéren, Felsőtelekesen, a Hajdú-Bihar megyei Mezősason, Újirázon, Váncsodon, Sápban, Körösszegapátiban és Cserépváralján, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kenderesen, Mezőhéken, Tiszabőn, a Nógrád megyei Karancslapujtőn és a Zala megyei Lentiben tíz-tizenegy éve betöltetlen a háziorvosi praxis.

Baranya megyében öt, Bács-Kiskunban 15, Békésben 16, Borsod-Abaúj-Zemplénben 37, Csongrádban öt, Fejérben kilenc, Győr-Moson-Sopronban öt, Hajdú-Biharban kilenc, Hevesben tíz, Komárom-Esztergom megyében öt, Nógrádban tíz, Pest megyében kilenc, Somogyban hat, Szabolcs-Szatmár-Beregben 12, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 17, Tolna megyében 13, Vas megyében öt, Veszprém megyében öt, Zala megyében öt és Budapesten öt körzet tartósan betöltetlen.

A hiányzó praxisok nyilvántartását az Országos Alapellátási Intézet (OALI) végzi, időszakos pályázataikkal igyekeznek a helyzeten javítani. Balogh Sándor főigazgató elmondta: Magyarországon a 6500 területi ellátási kötelezettséggel bíró praxis egyötöde több települést érintő körzettel rendelkezik. Van olyan osztott körzet is, amely hat települést fog össze. Az OALI tapasztalata szerint sok helyen a szomszédos falvak nem tudnak megegyezni az eltartóképes közös praxis létrehozásáról. Mindegyik település vezető szerepet szánna magának, vagy éppen azt szeretnék, hogy mindenhol rendeljen az orvos. Márpedig a gazdasági racionalitás felülírja a demokratikus elképzeléseket. Szabad-e minden faluban rendelőt fenntartani kihasználatlanul? Az is előfordult már, hogy egy 38 lelkes falu pályázott állandó háziorvosi praxisra

Az OALI munkatársai igyekeznek kideríteni, hogy miért üres egy körzet, s egy 2006-ban indított, ma is folyamatos program révén keresnek a betöltetlen posztokra háziorvost, majd kiemelt finanszírozás mellett működtetik a praxisokat. Ötven ilyen helyettesítő háziorvosnak, akik ma már összességében 220 ezer ember ellátásáról gondoskodnak, az Országos Alapellátási Intézet a munkáltatója. Az orvosokkal hat-hat évre szerződtek, és a tapasztalatok szerint a hetven százalékuk a hat év lejártával is a praxisában maradt.

2012-ben volt egy olyan pályázatuk, amelynek keretében a jelentkezők a praxisok megvásárlásához kaptak állami támogatást. A 300 milliós keret segítségével nyolcvan praxisba lépett új – többnyire fiatal – doktor, és majdnem harminc évet fiatalítottak a háziorvosok átlagéletkorán.

Tavaly többmilliós vissza nem térítendő támogatással próbáltak háziorvosokat csábítani az évek óta üresen álló praxisokba. Az október végi határidőig 46 pályázat érkezett az OEP-hez, s 41 helyet töltöttek be a jelentkezők. A pályázatra félmilliárd forintot különítettek el, hogy egyenként hat–tíz millió forint vissza nem térítendő támogatást adhassanak azoknak az orvosoknak, akik vállalják, hogy legalább négy évig maradnak a praxisban. Minél régebb óta betöltetlen praxisra pályázott valaki, annál több pénzhez juthatott hozzá. Az elnyert összeg szabadon felhasználható: a háziorvos vehetett belőle lakást, autót, de akár visszafizethette a korábban felvett diákhitelét is.

Mindezen intézkedések ellenére a magyarországi háziorvosok negyven százaléka már túl van a hatodik X-en. Húsz nyolcvan év fölötti háziorvos praktizál, és sajnos ugyanekkora a harminc év alatti orvosok száma is.

Balogh Sándor főigazgató a Pécsi Tudományegyetem Családorvostani Intézetét is vezeti. Mint mondja: ott kétszer annyi a külföldi diák, mint a magyar. És ezzel eljutottunk a magyarországi probléma kulcsához: tőlünk nyugatra a háziorvosi vizsgával rendelkező szakemberek iránt óriási a kereslet. Németországban a hatodéves orvosi egyetemistának, ha vállalja, hogy ott marad, illetve bizonyos településre megy dolgozni, megfizetik a havonta egymillió forint összegű ösztöndíjat is. A fiatal háziorvosok tőlünk leginkább Angliába, Németországba, Svédországba, Norvégiába mennek.

Míg egy hazai praxisból egy háziorvos átlagban 250-300 ezer forintot tud megtartani fizetésként, külföldön ennek ötszörösét is megkeresheti pályakezdőként. A fiatal orvosoknak egyre kevésbé vonzó a sok munkával és felelősséggel, hatalmas adminisztrációval járó munkakör.

Balogh Sándor fontosnak tartotta leszögezni, hogy egy tavalyi kormányhatározat alapján februártól havonta 130 ezer forintos hozzájárulást utalnak a praxisoknak rezsiköltségre. Ám nálunk kiugróan magas az orvoshoz fordulás aránya. A térítésmentes egészségügy a finanszírozónak sokba kerül. A lakosság motiváltsága az egészséges életmód kapcsán javult ugyan, de még mindig aggasztó a helyzet. Pedig a testmozgás növelése, a sófogyasztás és a kalóriabevitel csökkentése nem pénzügyi kérdés, hanem elhatározás kérdése.

Eörsi Dániel a fővárosban, a kilencedik kerületben rendel. Ha nem is az ország legfiatalabb háziorvosa, de 2007 óta talán az egyetlen, aki a dilemmáiról, tapasztalatairól blogot vezet. Leírja többek között, mit gondol arról, mikor kiderül, hogy nőbetege a férjével is beszedeti a vérnyomáscsökkentőt, aki ráadásul nem is az ő páciense. Hogyan szankcionálja azt a betegét, akit régóta nem látott, és mindig a férjével próbálja kiírattatni a receptjeit. És mit tesz, amikor egy Magyarországon élő török állampolgár tőle kér orvosi szakvéleményt, amely eldönti, hogy a fiatalembert besorozzák-e a török hadseregbe

– Elsődlegesen nem a pénz miatt mennek külföldre a fiatalok. Az eleve elrendelés, az egyszemélyi felelősség és a praxis működtetésének nehézségei miatt kevés a háziorvos nálunk – mondja. – A fiatalok szakmai temetőnek élik meg a háziorvoslást, ahol nincs előrejutási, fejlődési lehetőség, és húsz év múlva is háziorvos marad. Gombostűvel ide lettél tűzve, és itt öregszel majd meg. Ráadásul a praxist anyagi felelősséggel, személyesen kell működtetni, így a háziorvos nem tud elmenni tanulmányútra, nehezen oldja meg a helyettesítését is. Míg a kórházakban team tagjaként döntenek a betegről, a háziorvos óriási felelősséggel egy személyben hoz döntést. Régebben a háziorvosnak nemcsak asszisztense, hanem írnoka is volt. Miközben nagymértékben megnőtt az adminisztrációs kötelezettség, az ismert praxisműködtetési nehézségek miatt kevesen tartanak írnokot, így a vérnyomásmérést, vércukormérést az orvos végzi, miközben az az asszisztens dolga lenne, aki szintén nem a saját feladatát látja el, mert éppen adminisztrál.

A kistelepülési háziorvosi praxist egzisztenciálisan nagyon nehéz menedzselni, hiszen sok helyen ismerik a doktor lakhelyét, és éjjel-nappalos ellátást követelnek tőle. Eörsi doktor felemlíti egy kollégája történetét arról, hogy ötösökkel teli bizonyítvánnyal jött haza az általános iskolából a színhármas gyermeke, de hétfőn már ott állt a rendelőben az osztályfőnök azzal a kéréssel, hogy mivel amúgy is közeleg a nyár, írja ki őt két hét betegszabadságra

– Gyakori, hogy hamis szakvéleményt várnak el tőlünk: írjam ki a gyógyszerét, de az anyós közgyógyellátásának terhére, mert úgy olcsóbb; úgyhogy a háziorvosnak minden napra van konfliktusa – fűz megjegyzést az előbbiekhez.

Kiss Ferenc 1983-ban végzett az orvosi egyetemen, egy évig a keszthelyi kórház intenzív osztályán dolgozott, majd elfogadott Reziben és Cserszegtomajon egy körzeti orvosi, mezőgazdaságiüzem-orvosi állást.

Harmincegy éve háziorvos. Pályája kezdetén előfordult, hogy traktorral vitték be a szőlőhegyi területekre, hogy el tudja látni a betegeit, majd négykerék-meghajtású személyautót vásárolt magának, hogy a rendelésére bejárni képtelen betegek ellátását megoldja. Az autót, rendelője modern műszereit (24 órás vérnyomásmérőt, 24 órás EKG-készüléket és sok minden mást) a saját pénzéből vásárolta, ám az egészségbiztosító mindezt nem térítette meg. Sajnálatosnak tartja, hogy minden kormány másfajta egészségügyi reformban gondolkodik, így a háziorvosok nem tudnak egyik évről a másikra tervezni, ugyanakkor a legolcsóbb megoldásról, a felnövő nemzedék egészségfejlesztéséről igen kevés szó esik. Naponta ötven-hatvan betege van, de a rendelési időn túl is törődik velük.

Ezernégyszáz fős, jól finanszírozott háziorvosi praxist kínál eladásra egy fiatal orvos Somogy megyében. Telefonhívásomra azt kéri, hogy őt és a körzetét ne nevezzem meg. Öt éve vásárolta meg a praxist, s most az akkori vételár töredékéért szeretné eladni valakinek.

– Az elmúlt öt évben sok olyan változás történt az egészségügyi ellátórendszerben, amely az én felelősségemet és konfliktusaimat növelte – mondja a szakember.

Az osztott körzetet ellátó orvos szerint a közeli településen megszűnt a gyermekorvosi ellátás, osztályos háttérrel és sürgősségi ambulanciával már csak a hatvan kilométerre található kaposvári kórház rendelkezik. Bizonyos esetben ekkora távolságra a mentő nem viszi el a gyereket, a hátrányos helyzetű szülő pedig nem tudja kifizetni gyermeke utaztatását. Vagy az orvos ad távolsági közlekedésre pénzt a szülőnek, vagy vállalja a mentősökkel és a kórházzal a konfliktust. A mentőssel azért, mert ötvenezer emberre egy mentő jut, és az esetkocsinak sokkal súlyosabb állapotú betegeket kellene szállítania, a kórházzal pedig azért, mert ott úgy gondolják, hogy a háziorvos is el tudta volna látni a beteget.

A háziorvos arról is beszámolt, hogy a betöltetlen praxisok miatt sokat helyettesít, és mivel az idős kollégák már nem vállalnak ügyeletet, ezért hetente legalább egy ügyeletet el kell látnia. Ilyenkor a praxisában eltöltött rendelést követően délután négytől másnap reggel nyolcig ügyel, majd nyolc órától újra a saját körzetében rendel Egyfolytában huszonnégy órát dolgozva pedig vajon milyen minőségű munka végezhető? – tette fel némi öniróniával a kérdést. Tapasztalata szerint a helyi önkormányzatok nagyon sokat tehetnek azért, hogy segítsenek a háziorvosuknak, például azzal, hogy falubusz viszi el vérvételre a betegeket a megyeszékhelyre. A megkérdezett orvos viszont nem kíván külföldre menni, a jövőben Pécsett vagy Kaposváron szeretne háziorvosként dolgozni.

Akár hatszoros-hétszeres fizetés, kiszámítható élet, szolgálati lakás, valamint biztos állás a családtagoknak – ezek várják az itthoni kórházi, háziorvosi körülményektől megcsömörlött orvosokat Nyugat-Európában. A Magyar Rezidensszövetség a külföldre került orvosok között végzett felmérést 2011 őszén. A kérdőívet 150 külföldön dolgozó magyar orvos töltötte ki. Az összes válaszoló 28 százaléka azt írta, eldöntötte, hogy még legalább húsz évet külföldön marad. A kint dolgozó orvosok kétharmada hazajönne 300 ezer forint kezdő szakorvosi bérért, illetve ha a munkaideje és ügyeleti körülményei rendeződnének. Egy Németországban praktizáló szakorvosjelölt arról számolt be, hogy fiatalként is hagyják operálni, mert nem a hálapénzre „megy ki a játék”. Más azt emelte ki, hogy „adminisztrációs feladatokra (gépelés, faxolás, vizsgálatiidőpont-kérés!) gépírónőket alkalmaznak, és nem orvosokat háromszor annyi fizetésért”.

„A szervezettség, az egységes bértábla – ami évenként, a tapasztalattal nő – megnyugtató számomra. Igen nagy motiváció úgy dolgozni, hogy látom, mikor kapok fizetésemelést, és támogatják a továbbképzésemet, valamint nem szégyellek beteget jelenteni, ha lázas vagyok” – írta egy németországi rezidens.

„Az ország elhagyásakor erősen befolyásolt az is, hogy a jelentős megterheléstől a mindennapi stressz már fizikális betegségek formájában (diabétesz, magas vérnyomás, alvászavarok) jelentkezett nálam. A munkáltatónál jelzett problémák süket fülekre találtak. A család is nehezen viselte az állandó ingerlékenységet. Szem előtt tartva saját egészségemet és családom jövőjét, valamint a szakmai és társadalmi elfogadottságot, kerestem külföldön munkát. Amióta itt dolgozom, egy éven belül elhagyhattam a gyógyszereimet, jelenleg már diétáznom sem kell, minden értékem kielégítő, a család boldog, én kipihent és kiegyensúlyozott vagyok” – vélekedett egy saját egészségét is fontosnak tartó, Németországban dolgozó háziorvos.

Csökkent a kivándorlást tervező orvosok száma, viszont az ápolók, gyógyszerészek és fogorvosok közül többen dolgoznának külföldön – derül ki az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal 2013-as statisztikákat összegző adataiból. Ennek értelmében az egy évvel korábbihoz képest 2013-ban 111 fővel kevesebb, összesen 1950 egészségügyi dolgozó igényelt hatósági bizonyítványt a határon túli munkavállaláshoz, 2014-ben pedig 1943-an kértek ilyen dokumentumot. A szándékok szerint tavaly 262 orvos Németországban, 161 az Egyesült Királyságban, 112 Svédországban, 93 Írországban, 86 Ausztriában, 46 Svájcban, 31 Norvégiában szeretett volna elhelyezkedni. Vannak, akik Ausztráliában, Bruneiben, Luxemburgban, Mauritiuson, Sierra Leonéban és Zambiában képzelték el a jövőjüket. Az orvosoknál a szakképesítés szerinti megoszlás adataiból kitűnik, hogy az elmúlt években a háziorvosok közül fordultak legtöbben a hivatalhoz. Őket vonzza leginkább a külföldi munkavállalás lehetősége.

(Utóirat: Géderlak és Ordas falvak másodjára is meghirdették a praxis betöltésére a pályázatot, ám a február 20-i határidőig arra egyetlen érdeklődő sem jelentkezett.)