Hányatott újpesti foci – befektető kerestetik

Az egyik oldalról olimpiai bajnokok egész sora, a másikról átmenetileg itt állomásozó légiósokból verbuvált, hazai nívón is csupán középszerű társaság.

Kiválóan érzem magam Újpesten, nemcsak a tornaszakosztálynál és az egyesületnél, hanem úgy általában a kerületben. 2006-ban igazoltam a lila-fehérekhez, s többet kaptam a klubtól, mint amire számítottam. Egyrészt rendkívül tisztességes vezetőséget; Őze István klubigazgató egyetlen olyan ígéretet sem tett, amelyet ne tartott volna be, sőt többnyire inkább túlteljesített. Másrészt kiváló klubéletet, emberséges közeget. Eme tudatos munkának köszönhetően Újpest mint kerület a magyar sport egyik fellegvárává emelkedett – beszélt a klubhoz fűződő viszonyáról olimpiai bajnok tornászunk, Berki Krisztián. Aki azt sem tagadja, annak dacára vált lelkes, elkötelezett újpesti sportolóvá, hogy a családi hagyomány inkább az ősi rivális Ferencvároshoz húzná.

– Édesapámmal az élen a családunk férfi tagjai Fradi-drukkerek, számomra mégsem jelent szerepzavart, hogy Újpesten sportolok. Mindenekelőtt azért, mert nem vagyok vérmes futballdrukker. Másfelől személyesen volt alkalmam megtapasztalni, hogy a sportrajongók képesek felülemelkedni a klubérdekeken. Az egyik Újpest–Ferencváros-labdarúgómérkőzésre magam is hivatalos voltam, s noha a két tábor nem éppen baráti légkört teremtett a stadionban, a ferencvárosi drukkerek személy szerint engem tisztelettel fogadtak, még külön üdvözlő drapériát is készítettek – mesélt Berki meghatározó élményéről.

Berki Krisztián volt az úttörő, klasszis sportolóként ő igazolt a közelmúltban elsőként Újpestre, a londoni olimpia után követte Kozák Danuta és Gyurta Gergely, idén pedig Dombi Rudolf. Március elejéig a futballklubnak is volt egy emblematikus alakja: Kovács Zoltán sportigazgató. „Kokótól” nem kérhetünk számon olyan eredményeket, mint az iménti kvartettől, nem az ő felelőssége, hogy a magyar labdarúgás hanyatló korszakában volt az Újpest vezéregyénisége, talán még annál is több: a klubhűség megtestesítője. 2008-ban befejezte pályafutását, 2009-ben már utánpótlás-vezetőként dolgozott a lila-fehéreknél. 2010-ben előlépett sportigazgatóvá, mely tisztséget másfél éven át töltötte be. 2011 nyarán önként távozott, mert vállalhatatlannak érezte az akkori vezetőséget. Sokan azt vetették a szemére, hogy eme lépésével a korábbi, Tolnai Sándorhoz köthető tulajdonosi kört hozta lehetetlen helyzetbe, ám idén márciusban bizonyította, számára csak két igazodási pont létezik: az Újpest és önmaga. Az új tulajdonos, a belga Roderick Duchatelet hívó szavára a nyáron visszatért, ám alig fél év múltán leköszönt. Nem akar sárral dobálózni, de a döntése jelképes értékű, úgy is mondhatnánk, Roderick Duchatelet-ről lehullott a lepel.

S ezen a ponton tegyünk rövid kitérőt! A belga üzletember színészi képességeket is csillogtatva – előfordult, hogy a nyilvánosság előtt, sajtótájékoztatón fakadt könnyekre az Újpest FC sorsa fölött érzett bánatában – egy éven át azzal traktálta a közvéleményt, hogy áldatlan állapotokat örökölt Újpesten. Sőt nemcsak a közvéleményt, hanem a Magyar Labdarúgó-szövetséget, de még a politikai elitet is. Elérte, hogy az Országgyűlés külön, lex Újpest szellemiségű törvénymódosítással lehetővé tette a klub licencjogának idény közbeni átruházását az egyik kft.-ről a másikra. Így lett bő esztendeje az Újpest FC-ből Újpest 1885 Futball Kft.

A patinás egyesület, tágabban a labdarúgás érdekeit szem előtt tartva a döntéshozók szemet hunytak eme kifogásolható eljárás fölött, s megadták Duchatelet-nek az esélyt, hogy végre hozzálásson a székfoglalójában ígért terve megvalósításához, az Újpest hagyományaihoz méltó csapat felépítéséhez. Ne feledjük, hússzoros magyar bajnok, továbbá BEK-elődöntős, a vásárvárosok kupáján ezüstérmes csapatról beszélünk!

Kovács Zoltán ezen csábításának engedve köszönt el Diósgyőrtől, s tért vissza 2014 nyarán Újpestre.

– Elhittem, hogy valóban komoly csapat felépítése érdekében szerződtetnek. Hamar csalatkoznom kellett. A nyáron Nebojsa Vignjevics vezetőedzővel közösen így is ütőképes gárdát sikerült kialakítanunk. A téli szünetben romlott a helyzet, nyilvánvalóvá vált, hogy egyáltalán nem cél eredményes csapat kialakítása. Pedig anélkül, hogy bármelyik „rokon” csapatot megsérteném, egyik sem vetekedhet az Újpest tradíciójával. Az Újpest egyszerűen nem kerülhet alárendelt szerepbe e klubokkal szemben – beszélt a korábbi sportigazgató személyes meggyőződéséről. Kérdésünkre, hogy adott esetben, új tulajdonos vezetése mellett hajlandó lenne-e harmadszor is visszatérni a fedélzetre sportigazgatóként, így felelt: „Az Újpestért akárhányszor hajlandó vagyok belelépni ebbe a folyóba.”

Az „anyaegyesület”, az ÚTE elméletileg kikényszeríthetne változást. Hiszen háromszázaléknyi tulajdonrészt birtokol, működteti az utánpótlást, ami elengedhetetlen feltétele a licenc megszerzésének, s persze nem asszisztálhat ahhoz, ha az újpesti érdekekkel ellentétesen alakul a klub jövője. Őze István, az ÚTE igazgatója érezhetően kifejezi a nemtetszését, ugyanakkor nem áll szándékában a jelenlegi status quo felrúgása.

– Fáj, hogyne fájna, hogy a saját nevelésű játékosaink kiszorulnak a csapatból, miközben például Diósgyőrben négy újpesti gyökerű labdarúgó szerepel! Azt gondolom, nélkülünk már nem lenne profi futball Újpesten, hiszen segédkeztünk a licenc átruházásakor az átmenetben. Szívügyünk a labdarúgás, ingyen bocsátjuk a profi klub rendelkezésére a 18 év feletti játékosainkat. Nem vagyunk tehát közömbösek a futballklub iránt, ám el kell fogadnunk, hogy annak a működtetése Roderick Duchatelet feladata és jogköre. Nem hozhatunk indulatos döntést, lehetőségeinkhez mérten időről időre a tulajdonos értésére adjuk, hogy a klub tradícióinak megfelelően irányítsa az Újpestet.

Nem Őze István feladata, hogy kimondja: a jelenlegi helyzet hosszú távon fenntarthatatlan. Roderick Duchatelet többször kijelentette már: megfelelő ajánlat esetén hajlandó eladni a klubot. Azaz befektető kerestetik

További tartalmas és izgalmas olvasnivalók a Magyar Nemzet szombati Magazinjában, amely vasárnap estig megvásárolható az újságárusoknál.