– Agykutatóként miért érdekli önt a marihuána fő hatóanyaga, a tetrahidrokannabinol (THC)?
– A tudományban az az érdekes, hogy a nagy áttörések gyakran meglepetésszerűen érik az embert. A kilencvenes években Freund Tamás egy akkor alig ismert idegsejttípust akart vizsgálni. Egy konferencián felfigyelt egy kutatásra, amelyben ezt az idegsejtet a THC-ra reagáló fehérje kimutatásának segítségével jelenítették meg. Tehát kezdetben számunkra ez az érzékelőfehérje (receptor), amelyhez a THC hozzá tud kötődni, csupán eszközként volt érdekes. Csakhogy kísérletezés közben alapvető ismereteket lehetett feltárni azokról az idegélettani folyamatokról, amelyeket a THC okoz az idegsejtekben és különösképpen az idegsejtek közötti kapcsolatokban, a szinapszisokban.
– A THC-érzékelő fehérje tehát az idegsejtek közötti kapcsolat szabályozásában játszik szerepet?
– A marihuánának éppen azért olyan összetett a hatása, mert az idegrendszer megannyi részén található idegsejtek végződései telis-tele vannak a THC-ra érzékeny receptorokkal. Hamarosan az is kiderült, hogy saját sejtjeink is termelnek kannabinoid hatású vegyületeket, így egyre izgalmasabbá vált a kérdés, hogy ezeknek vajon mi lehet a funkciójuk az idegrendszerben. Az elmúlt másfél évtizedben itt, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében (MTA KOKI) számos kutatócsoport vizsgálta a kérdést, és mára egészen pontosan értjük, hogy ennek a kannabinoid-rendszernek a szinapszisok működésének finomhangolása a feladata.
– Mit jelent pontosan ez a finomhangolás?
– Gyakran szükség van az idegrendszerben arra, hogy féken tartsuk a túlzottan intenzív jelzéseket küldő idegsejtvégződéseket. Például az epilepsziás roham közben vagy százezer idegsejt kezd el egyszerre tüzelni, és ilyenkor rendkívül fontos, hogy legyen egy olyan rendszer, amely lekapcsolja a túl erősen működő szinapszisokat. Az epilepsziásoknál azonban a THC-érzékelő fehérjék száma a harmadára esik vissza, ezért is alakulhat ki a roham. Egy másik idegi betegségben, az úgynevezett törékeny X szindrómában (amely az autizmus egyik formája) pedig az endokannabinoidokat termelő enzimek száz nanométerrel arrébb csúsznak (ez egytízezred milliméternek felel meg), és ez az apró, szinte észrevehetetlen változás is hozzájárul a betegség tüneteihez. Mindebből azt tanultuk meg, hogy csak úgy tudjuk feltárni a betegségek molekuláris hátterét, ha a fehérjék mennyiségét nanométeres pontossággal tudjuk vizsgálni.