Polcok és kukák

Hazánkban sok ezer tonna élelmiszert lehetne megmenteni, de ehhez nem elegendő a törvényi szigor, sem az infrastruktúra fejlesztése.

A világon évente 1,3 milliárd tonna ehető élelmet nem használnak fel, miközben emberek százmilliói nélkülöznek. Hazánkban a Magyar Élelmiszerbank Egyesület adatai szerint 1,8 millió tonna ételt dobunk ki minden évben. Ebből 400 ezer tonnát tesz ki a lakossági hulladék, a fennmaradó rész a mezőgazdaság, a vendéglátás, az élelmiszeripar és az áruházak pazarlása, és tartalmazza a fogyasztásra még alkalmas és a már alkalmatlan élelmiszereket is.

– Nehéz megmondani, hogy ebből az 1,8 millió tonna kidobott élelmiszerből mennyit lehetne mégis felhasználni. Ilyenkor ugyanis minden esetben mérlegelni kell, hogy mekkora energiabefektetést igényel az egyébként hulladékba kerülő élelem „megmentése” – mondja Cseh Balázs, az élelmiszerbank elnöke. – Tavaly egyesületünk összesen 1500 tonnányi élelmiszert mentett meg. Látható, hogy ez a mennyiség a teljes veszendőbe menő élelemnek kevesebb mint egy ezreléke. Így ha a kidobott 1,8 millió tonnának csak a tíz százalékát lehetne élelmezési célra hasznosítani, akkor is a jelenlegi mennyiség százszorosát adhatnánk tovább.

Az élelmiszerbank jelenleg elsősorban az élelmiszergyártókkal és a -kereskedőkkel működik együtt. Tőlük kapják az egyesületek azokat a termékeket, amelyeket nem tudnak vagy nem akarnak forgalomba hozni. Ennek oka legtöbbször az, hogy közel van a szavatossági idő, visszamaradt az exportra szánt szállítmányból, esetleg hibás, sérült a csomagolás, illetve elmúlt a szezonja. Hiába maradna a polcokon december 7-e után a csokimikulás vagy tavasszal a húsvéti csokitojás, senki nem venné meg, noha semmi baja, tökéletesen fogyasztható maradt.

Az összegyűjtött élelmet az élelmiszerbank körülbelül 220 szociális szervezet segítségével juttatja el mintegy 300 ezer nélkülözőnek. A felajánlott árut vagy az élelmiszerbank gyűjti be saját raktárába, és ott adja át a szociális szervezeteknek, vagy magukat a szervezeteket irányítja ahhoz az áruházhoz, gyártóhoz, amely éppen felajánlott valamit. Ez utóbbi főként akkor jellemző, amikor gyorsan romló áruról van szó Budapesttől távol, és nincs idő a szállításra.

Az áruházakkal történő kapcsolatfelvételt bármely fél kezdeményezheti. Az élelmiszerbank is keresi a kapcsolatot az üzletláncokkal, de az is előfordul, hogy a boltok értesítik az eladatlan készleteikről. Öt nagy lánc központjával dolgozik folyamatosan: a Tescóval, a Metróval, az Auchannal, a Penny Markettel és a Cooppal. Az élelmiszerbank évi költségvetése kilencven-száz millió forint, nyolc alkalmazottuk és húsz önkéntes segíti a munkájukat. Van raktáruk, hűtőházuk és kisteherautóik is, bár az áruszállítás nagy részét a felajánló cégek és az árut átvevő szociális szervezetek végzik. A termelődő hulladék nagy mennyisége miatt elvileg sokkal nagyobb tömegű élelmiszert is el lehetne juttatni a rászorulóknak. Megkérdeztük az elnököt, hogy szerinte hasznos lenne-e Magyarországon is a franciához hasonló törvény.

– Lényeges különbség Franciaország (és általában Nyugat-Európa), illetve Magyarország között, hogy az ottani fogyasztói elvárások miatt a friss termékeket (húsokat, tejterméket, pékárut) már a lejárati időt megelőzően leveszik a polcról, és újabbat tesznek ki helyettük. Emiatt van értelme arról beszélni, hogy a levett tejet, felvágottat odaadjuk a szegény embereknek. Ezzel szemben Magyarországon az élelmiszerek a lejáratig a polcokon maradnak (az utolsó napon leértékelve), és mikor leveszik őket, emberi fogyasztásra a szabályok szerint már alkalmatlanok – tartja Cseh Balázs.

– Azok az áruházak, amelyekkel jelenleg is dolgozunk, törvényi szabályozás nélkül is átadják nekünk a lejárathoz közeli termékeket. Akik most nem így tesznek, ezután sem leszek érdekeltek abban, hogy az eddiginél korábban levegyék a termékeket a polcról. Így szerintem hozzánk akkor sem érkezne több élelem, ha Magyarországon is születne hasonló törvény.

Feltettük a kérdést három nagy magyarországi élelmiszerláncnak, hogy ők mennyi élelmiszert dobnak ki, és megpróbálják-e az eladatlan készletekből menteni, ami menthető, akár úgy is, hogy ez számukra költségekkel jár.

– A termék addig lehet kint a polcon, míg a minőségmegőrzési ideje le nem jár. Ezután már csak állati eredetű takarmányozásra adható át meghatározott keretek között azon állatvédő szervezetek részére, melyek megfelelő tanúsítvánnyal rendelkeznek. A Sparnál évek óta ez a gyakorlat – tájékoztatott Maczelka Márk, a Spar kommunikációs vezetője. – Átlagosan csaknem kétezer tonna terméket adunk át állatvédő szervezetek számára évente.

– Az Auchan Magyarország Kft. 2014 októbere óta a solymári áruházban tesztjelleggel együttműködik az élelmiszerbankkal. Ennek köszönhetően az olyan termékeket, amelyeket korábban selejteznünk kellett a fogyaszthatósági idő közeledtével, jótékony célra tudjuk fordítani. A program elindulása óta több mint 146 ezer darab pékárut adományoztunk mintegy 16 millió forint értékben – írta kérdésünkre Samu Zsófia, az Auchan kommunikációs menedzsere. Emellett az Auchan több áruházában is elszállíttatják a zöldséget és a pékárukat állati takarmányozás céljára.

– Közeli lejárat esetén a terméket elkezdjük értékcsökkentként árusítani. A lejárat utolsó pillanatáig megpróbáljuk eladni a termékeket. A kivétel ezalól a kenyér, amelyre az élelmiszerbankkal kidolgoztunk egy napi szintű termékátadást, ezt jelenleg negyven hipermarketünkben üzemeltetjük – tájékoztatott Varga Eszter, a Tesco kommunikációs szakértője.

– A cég belső minőségbiztosítási szabályozása szigorúbb a magyar fogyasztóvédelmi előírásoknál. Míg belső szabályaink szerint a termékeket a sütés napjának végéig értékesíthetjük, addig a termékek fogyaszthatósága, felhasználhatósága a nemzeti szabályozás értelmében a következő napon jár le. Ennek értelmében a polcainkról lekerült s másnap reggel átadott termékek fogyaszthatósági időn belül kerülnek a rászorulókhoz. 2014. március 1-jétől 2015. április 30-ig 171 123 kilogramm élelmiszert mentettünk meg a kidobástól.

Meddig ehető?

A csokoládén képződő szürkés bevonat nem befolyásolja a termék élvezeti értékét – e mondat, amely évtizedekig nyugtatta az édességkedvelő honfitársainkat, mára legendássá vált, és azt mutatja, hogy az élelmiszer-ipari áruk minősége nem egyenlő a fogyaszthatóságukkal (a szürkés bevonat nem méreg, pusztán a kicsapódó kakaóvaj). Mindenki evett már olyan tartós élelmiszert, amely már túlhaladta minőségmegőrzési dátumát. Amikor a májkrém évekig jó, józan ésszel feltételezhető, hogy nem hirtelen, egyik napról a másikra válik ehetetlenné a lejárati napon. Ugyanez igaz a kekszre, csokoládéra, más édességekre is.

Az, hogy a termék kinézete, állaga, gusztusossága (összefoglaló néven: minősége) némileg megváltozott a gyártáskor jellemző állapothoz képest, nem jelenti azt, hogy fogyasztása mérgező. Ezzel szemben a friss élelmiszerek, legfőképpen hús- és a tejipari termékek lejárati ideje a fogyaszthatóság végső időpontját jelöli. Ez után már komoly egészségügyi kockázatot vállal, aki megeszi, hiszen egyre valószínűbb, hogy bennük veszélyes baktériumok tenyésznek.

A fogyaszthatóságot és a minőségmegőrzést sokan összekeverik, és a törvényi szabályozás sem tesz minden esetben éles különbséget. Emiatt a termelőknek és a forgalmazóknak sokszor a jogszabályi kötelezettségből adódóan kell kidobniuk az egyébként még fogyasztható, de a minőségét már elvileg nem őrző termékeket, ami alig felbecsülhető mértékű pazarlással jár hazánkban és az unió más tagállamaiban is.

Gyakran felmerül az Európai Unióban, hogy a pazarlás csökkentése érdekében felül kell vizsgálni a minőségmegőrzési időt illető szabályozást. Már most is vannak termékek, amelyeken nincs feltüntetve, hogy meddig őrzik meg a minőségüket (például a só, a zöldségek, a gyümölcsök, az ecet), hiszen egyszerű érzékszervi vizsgálattal megállapítható, hogy fel lehet-e még használni őket.

A minőségmegőrzési idő eltörlése Cseh Balázs szerint azonban akár kontraproduktív is lehet a rászorulók szempontjából. Hiszen a forgalmazók manapság jellemzően éppen azokat a tartós élelmiszereket adják át a jótékonysági szervezeteknek, amelyek közel vannak ehhez a határidőhöz. Viszont, ha ez után is árulhatnák e termékeket, félő, hogy nem ajánlanák fel jótékony célra, hanem polcon tartanák őket a végtelenségig.