Ha a ponty cücköl

A Balatont évente közel hárommillióan keresik föl, ehhez képest csekély a vízi halálozások száma.

Azután belekezd a helyzet alaposabb elemzésébe:

– Most gyenge a szél a keleti medencében. Óriási a vízfelület, viszonylag hideg a víz, 22-23 Celsius-fokos. A szelet a jelentős, hűvös vízmennyiség kiáramlása itt visszatolja. A középső medencében Tihany és nagyjából Fonyód, illetve Badacsony között viszont nagyobb szél várható. Mindezt tudnunk kell a megfelelő navigációhoz. Huszonnégy órás készültségi szolgálatunk működik Siófokon és Fonyódon, napközben pedig a kenesei, a keszthelyi, a füredi és a földvári vízi rendészeti rendőrőrsön. Minimum két hajó tartozik minden őrshöz, hogy rendkívüli riasztás esetén is megfelelően tudjanak kivonulni. A Készenléti Rendőrség helikopterei két kört tesznek naponta a Balaton fölött.

Közben hajóra szállunk, s nekivágunk a víznek. Nagy lendülettel, csíkban fodrozódó habot verve távolodunk el Siófoktól; oldalt egyre nagyobb lesz Tihany a bencés apátsági templommal, a Badacsony bazaltkoporsója a tó közepét elérve elbújik a félsziget mögött. A füredi part tünékeny, remegő kékből zöldre változik. A távolban vitorlás hajók, kajakost, kenust egyet sem látunk. A motor alacsonyabb fokozatba kapcsol, lassítunk, aztán megállunk. Piros strandlabda himbálózik a Balaton közepén. Kiveszik.

– Az egyik strandról sodorhatta ki, látja, ilyen apróságokkal is foglalkozunk – mondja a Balatoni Vízi Rendészeti Rendőrkapitányság parancsnoka, a hajónkat kormányzó Horváth László ezredes. – Egyébként kemény a munka: a napi szolgálati idő 12 óra, utána több napot pihennek a kollégák. A Balatonnál két és fél, hárommillió ember nyaral évente, a víz rendjére vigyázni ilyenkor különösen fárasztó. Nézze, mennyi vitorlás!

Valóban, előretekintve a nyílt vízre az az érzésünk támad, hogy már Akarattyánál ki lehetne tenni a megtelt táblát. A hajó valamivel gyorsabb tempóra vált, közelebb érünk az északi parthoz, a Tagore sétányt vélem felfedezni, s mellette a strandot. Látni néhány fürdőzőt is messziről. Eszembe jut: valaha innen indulhatott útjára Wesselényi Miklós, hogy átússzon Tihanyba. Rendkívüli eseménynek, évekig témát adó szenzációnak számított, a nép kitódult a félszigeten a partra, az apátság elé. Korábban csak halászatra, az állatok hűsöltetésére használták a Balatont: tán még bolondnak is nézték néhányan az árvízi hajóst. A nyári fürdőélet akkoriban indult el csupán: férfiak és asszonyok külön kabinokban ücsörögtek, testüket átjárta a 20 foktól javallott balatonfüredi víz, várták a jótékony hatást.

Ahogyan a Széchenyi hívására hazánkban letelepedett John Paget 1835-ben megjegyezte: „Angol embernek nehéz elképzelni, hogy egy ilyen szép tó teljesen kihasználatlan legyen mind a kereskedelmet, mind a szórakozást illetően.” Vagy ahogy az Észak-Amerikát és Nyugat-Indiát bejáró neves német geográfus, Johann Georg Kohl hét évvel később erősebb fogalmazásban papírra vetette: „A Balaton halott, nem járnak rajta hajók, forgalmat sem látni.” Való igaz, alig néhány vitorlás szelte csak akkoriban a tó vizét, azokat is a neves arisztokrata, a Helikont megalapító Festetics György készíttette fenékpusztai Arzenál hajóépítő műhelyében. (Ő gyártatta a mindmáig volt legnagyobb balatoni vitorlást, a Phoenix gályát. A Magyar Hírnök egykorú feljegyzése szerint háromezer mázsát bírt el.) Az első korszerű gőzös, a Kisfaludy csupán 1846-ban kezdte meg rendszeres útjait a Balatonon Széchenyi István kezdeményezésére. Párja 1872-ig nem akadt, akkor állt forgalomba a tó második gőzhajója. Közben fölmerült – nem először, korábban Mária Terézia is pártolta az ötletet –, hogy a Balatont egészen lecsapolják, medrét pedig gabonával, kukoricával vetik be. Szerencsére a terv dugába dőlt, többek között a helyi birtokosok ellenállásának köszönhetően. Leginkább a nagyobb mocsarakat töltötték fel; a víz így is visszaszorult eredeti területének körülbelül a harmadáról.

– Közép-Európa legnagyobb, 593 négyzetkilométeres taván nagyjából 15 ezer hajó, köztük vitorlás közlekedik évente – térít vissza napjaink világába az ezredes. – A szezon közepén legalább kétszáz-háromszáz ezer ember tartózkodik a vízben egy melegebb napon, 104 kikötő, 155 kijelölt fürdőhely van. Hatalmas terhelés ez. Megjegyzem, nemcsak a tó élővilágának, hanem a vízi rendőrségnek is.

Munkájuk komoly eredményekkel jár, ha az általa idézett statisztikai adatokat nézzük: 1994-ben még körülbelül ötvenen fulladtak a vízbe. Sokan viharban vitorlásból, csónakból estek ki, szörffel borultak fel, elsodródtak, vagy rosszul lettek úszás közben. Az utóbbi néhány esztendőben tíz alatt van a halálos balesetek száma, tavaly összesen hét áldozatot követelt a tó. A kedvező változás elsősorban annak köszönhető, hogy húsz év alatt modernizálták a viharjelző rendszereket, fejlesztették a vízi mentést, segítettek a strandok, kikötők biztonságának korszerűsítésében.

– Azt is tudni kell – teszi hozzá Horváth ezredes –, hogy kollégáink évente több száz esetben vonulnak ki, 250–350 közötti az életmentések száma. Nem célunk, hogy feljelentést tegyünk, fontosabbnak véljük a figyelmeztetést. A büntetés összege egyébként akár a 150 ezer forintot is elérheti. Az emberek mára fegyelmezettebbek: egyre kevesebb a szándékos vagy gondatlan magatartás a Balatonon. Viharban, másodfokú viharjelzés esetén, szabályszegés következményeként évek óta nem halt meg senki.

A kétfokozatú viharjelzés, legalábbis a kajakos barátaimmal nemrégiben folytatott beszélgetésből ez derült ki számomra, sajátos hazai találmány. Közülük többen kifogásolják egyébként a merevnek vélt szabályokat, mondván, a szörfözéshez vagy a vitorlázáshoz például erős szél szükséges. Ma már olyan biztonságos tengeri kajakok vannak, amelyek igazán kemény körülmények között is megállják a helyüket, hangzik a másik érv. Tény viszont, hogy a balatoni szél szeszélyes, hirtelen változó: nem véletlenül vezették be 1934-ben a viharjelzést, szól az ellenvélemény. A tapasztalt kajakos, Lendvai Zsolt szerint – ő egyébként blogot is vezet vízi élményeiről – a tavon uralkodó északi, illetve ahogy régebben mondták, „vázsonyi szél” a Balaton-felvidék felől érkezik, több napig is fújhat lehűlést hozva. Ez a konok fuvallat hajlított el a kellemes északi parti promenádokon nem egy fasort déli irányba – érdemes megnézni. „A tó behúzza az embert” – mondják a balatoni őslakosok, s igazuk van: a Bakonyból lecsapó szél könnyen besodorhatja a fürdés vagy az evezés örömeit élvezőket, s visszatérni sokszor nagyon nehéz. A dél–délnyugati áramlás hozza a meleg levegőt. Az éjszakák és a hajnali órák a nyugodtabbak, aztán délelőtt megerősödik a légmozgás, amelyet, ha eláll, este enyhe parti szél vált fel.

A hivatalos viharjelzés bevezetése előtt a legmegbízhatóbb időjósok a balatoni halászok voltak. Lendvai idézi is néhány jellegzetes megfigyelésüket: ha madarak csipognak a víz felett, ha a ponty cücköl, vagyis felcsapódik a tó fölé, ha a zalai hegyek megzöldülnek, kivilágosodnak, s úgy tűnik, belefekszenek a Balatonba, ha a víz bárhol zöldülni kezd, ha a hegyek fölött felhő jelenik meg, vagy ha valamelyik hegy beárnyékolódik, akkor hamarosan vihar lesz. Igen veszélyesnek tartották már annak idején is a Szigligeti-öblöt, mert „jól neki tud feküdni a szél”. Nem messze, Máriafürdő és Balatongyörök között, ahol három kilométernyire szűkül a Balaton, egykor sok bödönhajót húztak le a fenékre az összeverődő „mirges hullámok”.

Érdemes vigyázni, erre int a viharjelzés is: az első fokút akkor hirdetik ki, ha a szél irama várhatóan meghaladja az óránkénti 45 kilométeres sebességet. Ha pedig 65 kilométernél is gyorsabban száguld, kiadják a másodfokú viharjelzést: valószínű, hogy vihar lesz.

– Ebben az esetben valamennyi rendőrségi vízi járműnek kötelező kivonulnia a területére. A két település között vagy bárhol a tóban talált csónakázókat, matracon napozókat figyelmeztetik, ha kell, kihúzzák, szakszóval vontára veszik – mondja az ezredes. Lassan visszaérkezünk Siófokra, már jól látni a kikötőt, amikor váratlanul felénk repül a Készenléti Rendőrség helikoptere. Rövid rádiós üzenetváltás után továbbszáll, s eltűnik Badacsony felé. Még egy fontos s igen veszélyes jelenségről is mesélnek kísérőim a partraszállás előtt: a vihar idején keletkező vízpáráról, amely óránkénti 80-100 kilométeres sebességgel szállhat a vízen. Porzik a Balaton, mondják ilyenkor a tapasztalt hajósok. A felkavarodó víz fölött közel félméteres magasságig olyan sűrű párafelhő gyűlik össze, amely megakadályozhatja a levegővételt, illetve gégegörcsöt okozhat. A legjobb úszók közül is sokan megfulladhatnak ilyenkor, hiába képesek fennmaradni a víz felszínén.

Ritka jelenség szerencsére, s mielőtt az olvasónak végképp elmenne a kedve az úszástól, búcsúzóul eláruljuk: a Balaton a legbiztonságosabb állóvizek egyike, hatása gyógyító, nyugtató. Csak tisztelni kell a törvényeit.