Bolyki János: kutyapóráz-készítőből sztárborász

Trabant kombin induló karrier, ami a műbőrtáskákon át vezetett a borászversenyekig.

Bolyki János: Egerben nagy lehetőségek vannak

Fotó: Végh László

– Hogyan lehet Egerben, ahol sok a termelő, egyedi borokat készíteni?
– Egerben nagy lehetőségek vannak. Szerencsém volt, hogy sok földterület közül válogathattam, így csak azokba telepítettem, amelyek igazán jó szőlőtermő adottságokkal bírnak. Az is előfordult, hogy egy húszhektáros területen csak kilenc hektáron telepítettem. Magam választhattam meg a szőlőfajtákat, és Bordeaux-ban, Burgundiában, Ausztráliában, Kaliforniában szakmai tanulmányokat folytathattam.

– Már mint agrármérnök 2003 óta készít borokat, és 2006-ban az első bikavére az úgynevezett borok olimpiáján ezüstérmet kapott Bordeaux-ban.
– 2003-ban nagyon jó évjárat termett, és abból a hülye is tud jó bort készíteni, így nekem is sikerült. 2006 óta minden évben nyertem egy-két érmet Bordeaux-ban, az ideit kivéve, most ugyanis hat borunk kapott dobogós elismerést. Két aranyat, két ezüstöt, két bronzot. Három vörös- és három fehérborral.

– Az első perctől megmérettette a borait. Ennyire vágyott az elismerésekre?
– Inkább azért küldtem tételeket a versenyekre, hogy tudjam, hol tartok a nemzetközi trendhez képest. Mivel összességében nincsenek nagy hagyományaink, divatkövetőek vagyunk, így lehet megtudni, hogy jó úton járunk-e. Eddig beigazolódott a helyessége, s persze az is, hogy Egerben nagy lehetőségek vannak. Hogy nemcsak vörös-, hanem fehérborokkal is lehet érmeket nyerni.

– Más versenyre is viszi a borait?
– Régebben igen, de már leszoktam róla, sőt igazából Bordeaux-ba sem küldöm már el őket.

Ördöngös marketing

– Miért? A csúcson kell abbahagyni?
– Azt hiszem, ennél nagyobb sikert már nem érhetek el, de tulajdonképpen másféle szempontok mondatják ezt velem. Áprilisban hozták meg a döntést a franciaországi borversenyen a 38 országból beküldött 5000 tételről, majd ezt követően tették fel a kiemelkedőeket a honlapjukra. Így szereztem tudomást a hat érmemről. Néhány napra rá itt járt egy kaliforniai kereskedő, és nagyon büszkén mondtam neki, hogy nyertem hat érmet Bordeaux-ban. It’s good [ez jó] – mondta halkan, szinte csak udvariasságból. Nem értettem, s visszakérdeztem. Az nem érdekes, hogy a világ legnagyobb borversenyén érmeket kaptam? De, de, gratulált is, viszont arra kért, hogy azokra a borokra, amelyeket neki viszek az USA-ba, ne tegyem rá az érmeket, mert most van egy játékos, lendületes címkém, s annak ellentmond a korát, dizájnját „túlhaladó” elismerés, így a borom elveszíti a báját Kalifornia messze van Bordeaux-tól, de London már nem annyira. Rá két napra, hétfőn jött az angol kereskedő, aki 15 sommelier-t hozott magával London legjobb éttermeiből, s amikor elmeséltem az angol kereskedőnek, mit mondott a kaliforniai, azt felelte: igen, igaza van, ezért a neki csomagolt tételekre se tegyem rá az arany-, ezüst- és bronzpecséteket. Mert különben elveszíti a bor a játékosságát. Szóval én, az egri gyerek azt gondoltam, hogy van egy bizonyos fogyasztó, aki a boltban az elismeréssel ellátott borokat teszi a kosarába, mondván, az biztosan jó, de úgy látszik, másféle fogyasztói szokások is vannak.

– Első perctől furcsa nevet kapnak a borai, mint Hazug Mókus, Metatéma, Ördöngös, Pocok a Szántásban vagy éppen Indián Nyár, amelynek kísérőszövege szerint „volt az erdőnek egy embere, olyan, mint Maugli, Tarzan vagy Frodó, ő volt Indián Nyár, a manóforma kis ember”. Legendárium és mesevilág illeszkedik a boraihoz. „Minden erdőnek megvan a Maradonája”; „ő volt a kőlabdázás Mick Jaggerje”; illetve „a keselyű nem kér uborkát”: igazán hatásos szövegek. A grafika is egyedi, például amikor egy gepárd dugja ki a fejét a televízió képernyőjéből. Fiatalos a lendület. Mindezt maga találja ki?
– Ipacs Géza grafikus segít ebben nekem, ő nemcsak boros címkét, hanem másoknak sokféle csomagolást, akár éttermi dizájnt is tervez. Kitűnő marketingszakember. Az első címke tervezésekor elmondtam, hogy mit akarok. Megcsinálta, és bemutatta a saját elképzelését is. Akkor rájöttem, hogy én ehhez nem értek. Onnantól fogva teljesen szabad kezet kapott. Nyilván olyan világot teremt, amely nekem is bejön. Jó barátságban vagyunk, éppen a napokban kért meg arra, hogy legyek a hetedik gyermekének a keresztapja. Igazán kitartó ember, hat lány után megszületik az első fia.

– Lehetséges, hogy megláttak egy piaci rést? A közép- és felső kategóriás, magasabb árfekvésű, többnyire komoly címkés borokat általában a negyven éven felettiek vásárolják, míg ezeket a jó minőségű, bohókás világú borokat a sugallata miatt a huszonévesek, de a harmincas korosztály is megveszi.
– A tervező marketingszakember a borok neve mellé történeteket ír, azokat a honlapunkon és más kiadványainkban is megjelenteti. A pincészet központjához tartozik négy középkori bányaudvar, s ezeken a területeken Eger város segítségével koncerteket és fesztiválokat tartunk. Ákos-, Tankcsapda-, Halott Pénz-, Péterfy Bori-, Punnany Massif-koncertet, most legutóbb Robotkrumpli fesztivált. Megszólítjuk azokat, akik a borainkat fogyasztják. Persze kimutatásokat nem végzünk, hogy kik isszák, csak azt látjuk, hogy fogy. Amúgy mesebeli történeteink a fantázia megmozgatása nélkül is adódnak. 2007-ben egy sziklatömb elszabadult, telibe talált egy tartályt, és 37 800 liter bor folyt ki, lecsorgott a főútra, megteltek az árkok, a hajléktalanok onnan merték ki az italt edényekbe, s biciklivel tolták el azt az évjáratot. Aztán volt egy Bolyki-borbár a fővárosban, a Duna-parton. Az étterem nem volt a miénk, de a borokat mi szállítottuk, és sugallatomra Gepárd és Űrhajó néven futott a hely. Kiderült, hogy a környékbeli szállodákból odaküldött vendégek nem értik a Gepárd és Űrhajó nevet, így inkább máshová ballagtak. Hát ezért ma már nem ezen a néven működnek.

– Sok mindent támogat, erejéhez mérten, vagy tán azon felül is.
– 2006-ban szüreteltek nálam siket gyermekek. Nem volt pénzük osztálykirándulásra, ezért jöttek hozzám. Két napot szüreteltek, kaptak napszámot, lett pénzük a kirándulásra. Az általuk szüretelt szőlőt külön kezeltük, külön kádban erjedt, külön hordóban érlelődött. A borból „Nem lát, nem hall, nem beszél” néven palackoztunk. Hozzáteszem, hogy ennek a kékfrankosnak az utolsó kétszáz palackja a London melletti három Michelin-csillagos The Fat Duck étterembe került. Ugyanis amikor egy angol sommelier-nek elmondtam a bor történetét, megvették mind, ami volt belőle. Ennek a bornak a bevételéből épült a siketek intézetében egy európai uniós normáknak is megfelelő játszótér. Természetesen sok támadás ért a borfogyasztók részéről, hogy a fogyatékosok hátán adom el a boromat, pedig az az évi 130 ezer palackból ez csak kétezret jelentett, ezért a történetnek folytatása nem lett. Természetesen több alapítványt is támogatunk, Böjte Csaba torockói gyermekotthonának is minden évben viszek segélyszállítmányt, rendszeresen nálunk nyaralnak a gyermekek. A kapcsolataimat kihasználva strandolnak, wellnesseznek, ladikoznak, kalandparkoznak, cirkuszba, állatkertbe mennek. Idén nem is voltam sehol üdülni, mentem velük, ez volt nekem a nyaralás.

– Persze ez nem is akármilyen év. Megszületett a kisfia, Bolyki Borisz. Ő is azt mondja majd első mondataként, amit állítólag ön: „Jó reggelt, édesapám, mi újság a szőlőben?”
– Már egy hónapos a baba. Természetesen minden ideérkező csoport engem szeretne látni, tőlem szeretné a borkészítés titkait megtudni. A múlt héten ausztrálok, svédek, angolok, szlovénok voltak itt. És lengyelek is, mert ők minden héten jönnek. Szombatonként hat csoportunk van, igyekszünk összevonni párat, hiszen éjjel-nappal nem lehetek itt. Tegnap este egy száznegyven fős csoport előtt kiderült, hogy egy hónapos kisfiam van, mire rám rivalltak, hogy akkor mit keresek itt. El is szégyelltem magam, szinte somfordálva jutottam haza De ebből élünk. Az idei olyan jó évjárat, amelyet el tudnék képzelni a következő negyven évre.

– Egy ismerősöm még a tiltakozásom ellenére is úgy vélte, hogy a Bolyki Janinak köze van a Bolyki Brothers énekegyütteshez.
– Na neee! Két kérdéstől ódzkodom, és időnként mind a kettőt fel szokták tenni. Az egyik az, hogy melyik a kedvenc borom, a másik borzasztó kérdés pedig, hogy a Bolyki Brothers együttesnek tagja vagyok-e. Esetleg rokonaim? Egyébként minden évben tartunk Bolyki-találkozót, ahová kétszázötven Bolyki nevű ember eljön a családjával. Meghívtuk a testvéreket is, de közösen még nem látogattak el ide, a Bolyki-völgybe. Zenei ízlésem szerint leginkább a Red Hot Chili Pepperst hívnám meg ide.