Burgenland, az osztrák szélsőjobb hazája

Meglepő találkozások az Őrvidéken. Előretör az osztrák szélsőjobb, de úgy tűnik, ez már keveseket zavar.

Európa a szétrobbanás határán: ezen a címen jelentetett meg tanulmányt kontinensünk helyzetéről az Economist Intelligence Unit, annak a londoni kiadócsoportnak az elemzőintézete, amely egyebek közt a The Economist című hetilapot is kiadja. Ezt az írást szemlézi múlt hét végi cikkében a Falter című baloldali osztrák hetilap külpolitikai újságírója, Franz Kössler. Igaz ugyan, int a szerző, hogy az írás szükségszerűen kapitalista-liberális hangvételű, ám, állítja Kössler, az abban felállított látletet nagyon is találó.

Pinkafőn (Pinkafeld) vagyunk, ülünk az 1780-ban nyitott Träger kávéházban, és az 1977-ben alapított kiváló hetilapot olvassuk. A hangulat polgári, a pultban sorakozó krémesek és gyönyörű macaronok, a kávéfőző, de még a vendégkör is időtlenséget, örök jólétet sugall. Annál figyelemreméltóbbak az említett cikk felvetései. Az európai politikát a második világháború óta meghatározó, a status quót a közelmúltig biztosító nagy néppártok, szemlézi Kössler a londoni tanulmányt, mára vészesen kiüresedtek, és egyéni karakterük, markáns világlátásuk mellett elvesztették kapcsolatukat a választóikkal is, akiknek azonban megvan az igényük rá, hogy tartozzanak valamilyen politikai családhoz. Szerte földrészünkön látható az eredmény: az EU magállamaiban, a félig kívülálló, ám gazdaságilag rendkívüli súlyú Nagy-Britanniában a hagyományos pártalakulatok helyét populista, jogos kérdéseket felvető, ám azokra meglehetősen egyszerű válaszokat kínáló mozgalmak veszik át; de legalábbis a napirendre vett témáikkal és megoldási javaslataikkal az egész politikai elitet a számukra kívánatos irányba képesek terelni.

Pinkafőn vagyunk, az egykori Őrvidék déli végében, Európa kellős közepén. Amit ott látunk és amit addig a tartomány északabbra fekvő szívében, Kismartonban (Eisenstadt), illetve Burgenland kis magyar szigetein, Alsóőrön és Felsőőrön tapasztaltunk, váratlan rácsodálkozásra késztetnek: ritka, hogy az írott szó ilyen tökéletesen fedje az épp megélt idő tapasztalatait.

De maradjunk még a Trägerben, a bejárathoz közeli asztalnál! Kávénk hörpölése közben ismerős arcra figyelünk fel. A helyiség másik végében haját középhosszúra növesztő, elegáns úr üldögél. Láttuk már valahol – de hol? Aztán beugrik: a fagylaltját fogyasztó vendég nem más, mint Kurt Maczek, Pinkafő szociáldemokrata polgármestere, egyben a burgenlandi tartományi parlament képviselője. Fényképét az 5500 lelkes kisváros honlapján láttuk, erre a riportra készülődve. Asztalához lépünk, és interjút kérünk tőle. Először kissé vonakodik – annál inkább, mert az osztrák sajtó épp fél órával korábban kürtölte világgá a hírt, mely szerint párttársa, Werner Faymann kancellár lemondott posztjáról –, aztán rááll a beszélgetésre. A két percre lévő városházán beszélünk meg találkozót egy órával későbbre.

Addig azonban lássuk, mit is keresünk itt egyáltalán.

Burgenland a tágabban vett hátországa, Pinkafő pedig szülővárosa és legszűkebb pátriája Norbert Hofernek, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökjelöltjének, aki az április 24-i első fordulóban 35 százalékot szerzett, és jó esélye van rá, hogy május 22-én Ausztria legfelsőbb közjogi méltóságának válasszák.

Ha Ausztriában valakinek öt évvel ezelőtt azt mondjuk, hogy 2016-ban a fenti mondatot olvashatja a sajtóban, alighanem elnéző mosollyal válaszol. Hiszen az FPÖ, bár évek óta erősödik, sokáig az osztrák és az európai közélet egyik páriája volt. A beágyazott európai nagy pártok politikai karanténba zárták.

Ám a szabadságpárt folyamatosan izmosodott, és a menekültválság, valamint az osztrák viszonylatban kiábrándító munkanélküliségi adatok elegye politikai robbanást okozott. (Míg sokáig Ausztriában volt európai szinten a legkevesebb állásnélküli, egy ideje folyamatosan romlanak a mutatók, ma körülbelül a munkaképes emberek 6 százaléka van munkahely nélkül.)

Hofer Burgenlandban kapta országos szinten a legtöbb szavazatot, Pinkafőn hatvan százalék fölötti eredményt ért el.

– Ez még bennünket is meglepett, legfeljebb negyven százalékra számítottunk – mondja Peter Jauschowetz pinkafői képviselő, a szabadságpárt burgenlandi tartományi ügyvivője, akivel a párt kismartoni központjában ülünk le beszélgetni. A politikus kissé feldúlt: Burgenland fővárosában épp előző este helyezték el Hofer legújabb kampányplakátjait, amelyek közül hetvenet éjszaka ismeretlenek megrongáltak. Jauschowetz nem bocsátkozik találgatásokba: biztos benne, hogy a tettesek „randalírozó baloldali bandák” voltak, ahogyan azok az elkövetők is, akik három héttel korábban a szemközti építkezésről vett kövekkel bedobálták a pártiroda ablakait.

Ez a vehemens ellenállás egyre kevésbé jellemző az FPÖ-vel szemben. Burgenlandban végképp nem az. A párt már a 2013-as választásokon is átlagon felüli eredményt ért el a határvidéken, népszerűsége egyre nő – még a magyarok lakta településeken is. (Ennek okaira még visszatérünk.)

Pinkafőn, ahol anyai ágon már generációk óta jelen van a Hofer család, a szabadságpárti jelöltet jóformán mindenki ismeri, magyarázza a kiugró eredmény okát Jauschowetz. Hofer szinte mindenkivel pertuban van, közvetlen, kedélyes ember. Ami pedig Burgenlandot, illetve az országos sikert illeti, az ügyvivő úgy érzi, pártja évtizedeken át hangoztatott következetes álláspontja mostanra ért be. A menekültválság mellett ő is a munkanélküliségben látja az FPÖ népszerűségének okát – erre a problémára a szociáldemokraták (SPÖ) és a kereszténydemokraták (ÖVP) nem tudtak érvényes válaszokat adni.

– Az Európai Unióban szabályozni kell a nyitott munkaerőpiacot, és ha lehetőségünk lesz rá, ezt minden további nélkül meg is tesszük – ismerteti pártja álláspontját Jauschowetz.

Visszakérdezünk: hogyan tartják megvalósíthatónak az unió egyik alapértékének számító vívmány helyi szintű leépítését?

– Éppen Orbán Viktor mutatta meg, hogy a szintén alapértéknek számító határkérdésben is szembe lehet menni az unióval – hangzik az ügyvivő válasza. – Elképzelésünk szerint munkaerőpiaci területenként szabályoznánk a kérdést: azokban a szektorokban, amelyekben az üres helyeket osztrák munkavállalók is be tudnák tölteni, megtiltanánk a jóval olcsóbb külföldi munkaerő alkalmazását, máshol, ahol igény van rá, továbbra is bárki vállalhatna munkát.

Tiszta beszéd. Még akkor is, ha az FPÖ elképzeléseinek megvalósítása alighanem nem kis nehézségekbe ütközik majd. Az ausztriai sajtó tavaly nem kis kárörömmel derítette ki, hogy miközben a burgenlandi tartományi választásokon a szabadságpárt épp a „Olcsó keletiek helyett szakértő hazait!” szlogennel kampányolt, az ezt hirdető plakátokat magyarországi munkavállalók ragasztották.

Ami az Őrvidéken élő magyar kisebbséget illeti, Jauschowetz úgy véli: a tartományban nagy hagyománya van a népcsoportok együttélésének, hiszen honfitársaink mellett horvát és roma szigetek is léteznek a határvidéken. És bár hallott róla, hogy a negyvenes években létezett ellenségeskedés magyarok és osztrákok között, ez ma már nincs így.

– Legfeljebb baráti sörözések közben jön elő a kérdés, ugratások formájában – állítja az ügyvivő. – Az én generációmban ez már nem téma, legfeljebb a nevek árulják el, ki magyar, ki osztrák, ki horvát. Burgenland ilyen szempontból össze sem hasonlítható például Karintia tartománnyal, ahol határozott a feszültség a szlovénok és az osztrák többség között.

Nincs okunk nem hinni neki: Jauschowetz kedves, barátságos ember, nagyon valószínű, hogy esze ágában sem lenne diszkriminálni az őrvidéki kisebbségeket. Mégis, amikor búcsúzáskor szóba hozzuk a Marko-Germania elnevezésű pinkafői „burschenschaftot”, vagyis diákegyletet, melynek Norbert Hofer mellett ő is tagja, felvillanyozódik, és hosszú magyarázatba kezd. Hofert a kampányban többek között épp azzal támadták ellenfelei, hogy benne van a hagyományosan markánsan jobboldalinak tekintett burschenschaftok egyikében, amely ráadásul egy 1994-ben megjelent kiadványában azt írta, „diákegyletünk elutasítja az »osztrák nemzet« történelemidegen látomását”, melyet csak 1945 után igyekeztek az osztrákok fejébe plántálni.

Jauschowetz állítja: ez mind butaság, a Marko-Germania jelenleg alig létező szervezet, amely elfogadja Ausztriát mint államalakulatot, és tevékenysége kimerül a német kultúra ápolásában határokon belül és azokon túl – példaként Königsberg (Kalinyingrád) német lakosságának támogatását említi.

– Ideológiai tekintetben vannak azért fenntartásaim az FPÖ-vel szemben – ezt már Kurt Maczek jelenti ki, miután ígéretünkhöz híven felkeressük a városházán lévő irodájában. (Az épület előtt háborús hősök emlékoszlopa: a sok német név között elvétve horvát s még ritkásabban magyar nevek, egy-egy Kovács, Tóth vagy épp Brenner Géza. Pinkafőn az 1900-as évek elején is csupán 12 százalék volt a magyarság aránya, ma – a legutóbbi népszámlálás szerint – egy százalék.)

Ideológiai fenntartásai lehetnek, egyebekben azonban meghökkentő dolgokat hallunk a polgármestertől. Ha lehunynánk a szemünket, akár azt is gondolhatnánk, hogy továbbra is Herr Jauschowetz a beszélgetőpartnerünk. Maczek úgy véli, hogy – amint azt pártja burgenlandi vezetője, Hans Niessl is hangoztatja egy ideje – a határokat le kell zárni, a külföldiek munkavállalását szabályozni, korlátozni kell, mert leszorítják a béreket, és elveszik a lehetőséget a helyiek elől. Amikor felvetjük, hogy Ausztria gazdag ország, nem bírna-e el a jelenlegi 90 ezernél több migránst is, Maczek határozott nemmel felel. A kancellár, Werner Faymann váratlannak tűnő lemondását is többek közt azzal magyarázza, hogy Ausztria kritikátlanul követte Angela Merkelt, ám míg Németországnak szüksége van olcsó munkaerőre, az osztrákoknak nincs.

– Amit elmondott, azt nagyjából a szabadságpárt is mondhatta volna – jegyezzük meg, feltéve a kérdést, hogyan különböztetné meg ezek után saját pártját a korábban még kifejezetten idegenellenes, mára némileg megszelídült, populista FPÖ-től.

– Ezt a közeljövőben kell kitalálnunk – feleli Ausztria egyik legrégebbi, 1889-ben alapított pártjának tartományi képviselője. Majd hozzáteszi: az SPÖ-nek szakítania kell azzal a gyakorlattal is, hogy elszigeteli a szabadságpártot; ha úgy alakul, mindenkivel szóba kell állniuk. (Ez tartományi szinten egyébként működik is, Burgenlandot nem egészen egy éve vörös–kék, vagyis szocialista–szabadságpárti koalíció kormányozza.)

A Kőszeggel nagyjából azonos magasságban fekvő Pinkafőtől az őrvidéki magyarság központja, Felsőőr, Alsóőr, Őrisziget tíz-tizenöt percnyi autózásra fekszik. Gyönyörű vidéken, rendezett falvakon halad át az út. Alsóőrön működik a burgenlandi magyarok egyik kulturális-szellemi központja, a Magyar Média- és Információs Központ (Ungarisches Medien- und Informationszentrum, UMIZ). Ennek vezetőjét, Kelemen Lászlót keressük, hogy megtudjuk tőle, a helyi magyarság hogyan viszonyul a (szélső)jobboldali – mint fent láttuk, immár a korábban tőle irtózó pártokat is maga alá gyűrő – FPÖ előretöréséhez. És hogy vajon Peter Jauschowetz szép szavai a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció nem létezéséről megfelelnek-e a valóságnak. És nem utolsósorban: mi lehet az oka, hogy a szabadságpárt a magyarok lakta településeken is remekel – Norbert Hofer Alsóőrön 48, Felsőőrön 45 százalékot ért el.

– Ez igen meglepett – mondja Kelemen László. – Errefelé, még ha az utolsó években csökkenő előnnyel is, szinte mindig a feketék, vagyis a kereszténydemokraták nyertek, Alsóőr polgármestere is ÖVP-s. Természetes, hogy minél tovább van hatalmon egy párt, annál több ellenséget szerez. Ahogyan az egész országban, valószínűleg nálunk is most jött el az ideje, hogy az eddig stabilnak látszó, az országos politikán túl helyi szintre is leszivárgó, Ausztria berendezkedését mindeddig meghatározó struktúra ilyen mértékben meggyengüljön. Ám, ismétlem, ennek a mértéke Alsóőrön engem nagyon elcsodálkoztatott.

S hogy vajon az FPÖ előretörésének aggodalommal kell-e eltöltenie a helyi magyarságot? Kelemen László egy olyan esetről tud, amikor a szabadságpárt valamely politikusát kifejezetten kisebbségellenes megnyilvánuláson érték.

– A párt tartományi elöljáró-helyettese tavaly azt nyilatkozta, hogy a burgenlandi iskolákban a szünetekben csak németül lenne szabad beszélniük a gyerekeknek. Később persze magyarázkodott, hogy szavai az őslakos kisebbségekre nem vonatkoztak. Engem azonban ez igencsak elgondolkodtatott: úgy hiszem, ez nem valamiféle véletlen elszólás volt.

– Vagyis úgy gondolja, hogy ha lehetősége adódna, az FPÖ korlátozná a magyarok jogait?

– Igen. Ha megtehetnék, szerintem bizony itt-ott több ilyen eset is előfordulna.

Kelemen ugyanakkor maga is látja, hogy a mai szabadságpárt nem hasonlítható össze a húsz évvel ezelőttivel: retorikájuk, politikájuk jelentősen enyhült. Ráadásul érthető, hogy a hosszú határszakasszal rendelkező Őrvidéken az emberek érzékenyebbek a menekültválsághoz hasonló problémákra – noha az itteni népcsoportok évszázadok óta békésen élnek egymás mellett.

– Húsz éve dolgozom a helyi kulturális életben, és egyetlen olyan történéssel sem találkoztam, amely hasonlítható lenne a más országokban élő magyar kisebbségekkel szemben előfordultakhoz – mondja Kelemen.

Ráadásul, teszi hozzá, az EU nyílt határai máris érzékelhető hatással vannak az őrvidéki magyarság életére: bár míg az Ausztriában dolgozó magyarok nagy része reggel érkezik, este megy, egyre többen döntenek úgy, hogy a fárasztó ingázás helyett a határ osztrák oldalán teremtenek otthont maguknak. Ez regionális szinten már látható haszonnal jár: pusztán a termékenységi rátát tekintve a burgenlandi magyarságnak jóval nagyobb iramban kellene fogynia, most viszont nemhogy nem fogy, létszáma nagyjából megegyezik a legutóbbi, 2001-ből származó statisztikai adattal.

Burgenlandba költöző honfitársainkat pedig könnyű bevonni a helyi társadalmi-kulturális tevékenységekbe, mert fölöttébb igénylik a kapcsolatot a helyi magyarsággal. Kelemen szerint a rendezvényeiken átlagosan húsz százalékot tesz ki a betelepült magyarok aránya, aminek alapvetően mindenki örül.

– Még senkitől sem hallottam kisebbségi körben, hogy az anyaországi magyarok érkezését nagyobb mértékben elleneznék, mint ausztriai viszonylatban bárhol, sőt: a közös nyelv, a közös kultúra megkönynyíti az új és jó kapcsolatok kialakulását – véli Kelemen László.

Aki, ellentétben a mostanában eluralkodó ausztriai politikai felfogással, úgy véli, a nyitott határok fenntartása az egyetlen járható út Európa számára.

– Ez, úgy látszik, most megtorpant némileg, de visszaút nincs: az eddig elért szabadságjogoknak a jövőben is meg kell nyilvánulniuk, sőt rögzülniük. Ehhez persze idő kell.

Meg majd politikusi józanság. Deine Heimat braucht dich jetzt! (A hazádnak most van szüksége rád!) – olvassuk Alsóőrtől búcsúzva Norbert Hofer egyik választási plakátján. Hogy az a haza – és a közeljövő Európája – milyen lesz, nemsokára alighanem eldől.