A balhét mégsem ő robbantja ki, hanem egy padányi középpályás, aki fejbe rúgja ellenfelét. „Belefejelt a lábába, esküszöm neked, hogy így volt!” – bizonygatja a perselyes, a bíró pedig jobbnak látja gyorsan lefújni az első félidőt. „De most őszintén: megrúgtalak?” – kérdezi a vétkes az áldozatát, ahogy vonulnak le a pályáról, „meg hát”, hangzik a válasz néhány cifrább jelző kíséretében, a levegő szikrázni kezd, „elkaplak, geci!”, kiáltja valaki, rohanás, ajtócsapkodások, kopogó stoplik az öltözőfolyosón.
A pörgős szünethez képest a második félidő kifejezetten langyosan kezdődik, úgyhogy FF ismét továbbáll, két faluval odébb Nyékvárkony–Tárnok, abból is láthat egy fél órát, hátha jobb. Nem jobb. Nem is rosszabb. Semmilyen. A hazaiak 2-0-ra vezetnek, tíz-tizenöt néző bóbiskol a pálya szélén, a szögletzászlónál traktornyomok. FF a kocsma felé veszi az irányt, elképed azon, hogy itt (az isten háta mögött) még számítógépes lóversenyre is lehet fogadni, az asztaloknál ketten ülnek, szótlanul merednek a tévéképernyőre, FF tökmagot kér, odakintről kiabálás, 3-0.
Vasárnap délután: Budapest. Ha már ott van, megnézi a Gázgyár–Építők meccset (BLSZ I. osztály). Először jár a gázművek újbudai sporttelepén, és kifejezetten hangulatosnak találja a gesztenyefák által szegélyezett pályát, ahol az öregek csíkos kempingszéken és sámlin üldögélnek a kapu mögött (szemben az idősek klubja), a büfés mindenkit névről ismer (FF ott uzsonnázik: a libazsíros & lila hagymás kenyér 180 forint), s még a meccs is jó, de az már csak ráadás.
Sötét este van, mire FF hazaér, felvételről megnézi az előző esti Burnley–Liverpoolt, kimegy a konyhába borért, aztán arra gondol, hogy túl jó dolga van, s talán illene megköszönnie a sorsnak az ilyen egyszerű, szerény ajándékokat, mint egy vasárnap délutáni, csöndben végignézett Gázgyár–Építők 0-0.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!