A pályán egyetlen igazi spíler van: Zsolti. Rá épül a gútai taktika. „Zsolti, fuss!” „Zsolti, csináld meg!” Ő pedig fut, megcsinálja a cselt, egyenlít: 1:1. Így jön el az utolsó perc, amikor a megfélemlített játékvezető „a közvélemény nyomásának engedve” megajándékozza egy büntetővel a hazaiakat. Zsolti belövi, Gúta–Léva 2:1, „kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok!”, rikoltja a hangosbemondó.
FF nem várja meg az esti bulikat, egy helyi banda, a The New Manufacturing Technology Of The Retarded Nation koncertjét már úgyis lekéste, Charlie „élő” előadása (milyen lehet a holt?) helyett pedig inkább a Fradi–Vasas második félidejét választja. Nem egy extra felhozatal, de majd másnap!
Vasárnap délelőtt „kánikulától megpörkölődött kukoricamező” közepén száll le a vonatról, hogy megnézze a Szentmihályfa–Baka-mérkőzést (dunaszerdahelyi területi bajnokság, I. osztály). FF a helyi öregektől már a meccs előtt megtud minden fontos infót, a pap három kilót hízott a nyáron, például. A pályán a Baka az úr, az első negyedóra végén már 0:2 az állás, a hazai szurkolók szentségelve indulnak a büfé felé, „gyerekek, jáccatok má valamit, kurnyiksopa!”. Hörgés egy kockás ing mélyéről: „Méöéö nisbeáll éöéö, h-h-ha jozvol éöéö.”
„Még én is beállnék, ha józan volnék.”
Délután Bournemouth–Manchester Utd (1:3) és Arsenal–Liverpool (3:4), FF tulajdonképpen az Európa-bajnokság óta várt egy komolyabb dózisra, de most már jó, úgy érzi, most már minden rendben van. Alain Badiou-t olvas, amíg az éjjeli cseh gólösszefoglalót várja, „a világ három leggazdagabb emberének az összesített vagyona nagyobb, mint a világ 48 legszegényebb országának együttes bruttó nemzeti jövedelme”, de fél óra sem telik el, és a könyvre borulva alszik, karjával gyűri a lapokat. Valószínűleg focimeccset néz így is, mert mintha mosolyogna álmában, olyan.
