A pedagógusok nem az ellenzék hangját erősítik

Horváth Péter a tanterv megváltoztatásáról, a vitatott kinevezésekről és az eljátszott bizalomról.

– A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) helyébe állami fenntartóként nemsokára tankerületi központok lépnek. Mit gondol, valós változásokat hoz majd az átalakítás, vagy egy nagy Klik helyett lesz sok kicsi, és még inkább az állam irányít?
– A Klik korábbi működésének a legnagyobb problémája az erős központosítás és a pénzhiány volt. Az iskoláknak nem volt saját költségvetésük, a legegyszerűbb számlát is hetekig kellett „utaztatni”, míg végre Budapesten aláírták. Januártól 58 önálló költségvetéssel rendelkező tankerületi központ működik majd, és az ígéretek szerint a tanintézmények maguk dönthetnek bizonyos kiadásokról. Hogy mindez a gyakorlatban is működni fog-e, az előbb-utóbb kiderül.

– Az átalakítás értelmében egyetlen iskola sem marad az önkormányzatoknál, ugyanis, a kormány szerint, korábban ez okozta a fő problémákat. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy az állam az oktatás totális ellenőrzésére törekszik. Mi az igazság?
– A „vegyes” működtetés, azaz amikor a Klik az intézményfenntartó, az önkormányzat a működtető, leginkább azért okozott gondot, mert nem volt egyértelmű, hogy mi az állam és mi az önkormányzat feladata. Jelenleg a tanulók több mint a fele olyan intézménybe jár, amelyet az önkormányzatok működtetnek, 2017. január elsejétől ezek az intézmények is az államhoz kerülnek. Ha a döntéshozók hajlandók lesznek elég pénzt tenni a „rendszerbe”, ha figyelembe veszik az iskolák igényeit, ha döntési lehetőséget biztosítanak az intézményvezetőknek, akkor ez még jól is működhet.

– A tankerületi központok vezetői a tervek szerint minden fontos kérdésben együtt döntenek majd az iskolaigazgatókkal. Ezek szerint a direktorok kénytelenek lesznek napi kapcsolatban lenni a centrumigazgatókkal?
– Remélem, nem így lesz. Természetesen sok kérdésben fontos lesz majd egyeztetni a tankerülettel, de jó volna, ha ezen egyeztetések után az iskolák minél önállóbban működhetnének. Ehhez persze az kell, hogy tiszták legyenek a jogviszonyok, mindenki tudja, hogy miért felel, és milyen anyagi támogatásokat vehet igénybe. Fontos volna, hogy az igazgató beleegyezése nélkül ne lehessen eldönteni, hogy kit alkalmaz, kit bocsát el egy-egy iskola. Pölöskei Gáborné, a Klik elnöke azt nyilatkozta – nekem ez a verzió tetszene a legjobban –, hogy a jövőben a Klik csak akkor tagadhatja meg, hogy az igazgató által kiválasztott személyt alkalmazzák, ha ennek jogi akadálya van.

– Egyelőre a tanári bérek alakulásába sem szólhat bele az igazgató. Jó ez így?
– A jelenlegi életpályamodell nem teszi lehetővé a minőségi, a mennyiségi munka és a munkavállalói képességek elismerését. A Palkovics László oktatásért felelős államtitkár által tett javaslat, amely szerint a 2017-es béremelést az igazgató teljesítmény alapján, differenciáltan is kioszthatja a tanárok között, nem jelent valódi lehetőséget az elismerés kifejezésére. Ezt az összeget az állam már korábban megígérte, csak még nem adta oda. Erre mindenki számít, ezt már nehéz lenne differenciáltan kiosztani.

– A Klik rövid idő alatt sok milliárd forintos adósságot halmozott fel, tartozott a beszállító cégeknek, a szolgáltatóknak, a pedagógusoknak. A tartozás, a Klik elnökének a napokban tett nyilatkozata szerint, a nullához közelít. Mi a biztosíték arra, hogy az iskolák többet nem kerülnek a korábbihoz hasonló méltatlan helyzetbe?
– A Kliknek nem volt megfelelő költségvetése, likviditási problémái voltak, százhetvenezer kifizetetlen számlája volt, sok pedagógus bérjellegű kifizetéseket sem kapott meg. A dologi költségekben pedig még nagyobb elmaradásai voltak. A szolgáltató cégek jó része egy idő után egyszerűen nem állt szóba az iskolákkal. Szerintem senki nem szeretné, ha megint hasonló helyzet állna elő. Ezt a kormány is belátta, más kérdés, hogy az eljátszott bizalmat vissza tudják-e szerezni.

– A Klik tanévkezdésre tankerületenként ötmillió forintot biztosított az iskolaépületek karbantartására és felújításokra. A győri Révai Miklós Gimnázium igazgatójaként hogy látja, mire elég ötmillió forint?
– Karbantartásra úgy-ahogy elég, felújításra semmiképp. A győri Révai Miklós Gimnázium 1893-ban épült, a vakolat hullik, a fűtésrendszer korszerűtlen, több százmillió forintot lehetne rákölteni. Ez sok más iskolában így van. Persze ez nem az utóbbi néhány, hanem az elmúlt negyven-ötven év lemaradása. Szerintem egyelőre a legtöbb iskolaigazgató azzal is megelégedne, ha a legalapvetőbb dolgok rendben lennének, tiszták lennének a falak, és függönyök kerülnének az ablakokra, ez például sokat segítene a digitális táblák használatában is

– Az egyik legkritikusabb kérdés a kormány és a pedagógusok között a tanárok kötelező óraszáma. A pedagógusok szerint heti 22–26 tanítási óra túl sok, a döntéshozók azonban ebben a kérdésben nem engednek.
– Az elmúlt húsz évben nemcsak a kötelező óraszám nőtt meg több mint egyharmadával, hanem, mivel a világ jóval összetettebb lett, például egyre több a sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési gondokkal küzdő gyerek, a pedagógusoknak az „egyéb” teendőkre is több időt kell fordítaniuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mai világban heti huszonkét óránál többet lelkiismeretesen megtartani hosszú távon lehetetlen. Tudomásul kell venni, hogy a túlterheltség a minőség rovására megy. A tanulóknak, sőt hosszú távon a társadalomnak sem mindegy, hogy a tanárok fáradtan vagy szívvel-lélekkel vesznek-e részt az órákon.

– A diákok is túlterheltek. A heti óraszám magas, a tananyag indokolatlanul sok. Palkovics László szerint a tanulói óraterhek csökkentésének a hatásai már idén érezhetők lesznek, ám az új Nemzeti alaptanterv (NAT) csak 2018-ban lép életbe. Mit lehet tenni addig?
– Amíg az új NAT el nem készül, addig nincs túl sok lehetőség a változtatásra. De tervezik például, hogy az általános iskola első és második osztályában a 45 perces tanórán csak 30 percet kell majd tanítani, a maradék időt a tanító például játékra is fordíthatja. Ez már csak azért is fontos lenne, mert az elsősöknek heti huszonöt órát ír elő a törvény. A tanítók visszajelzései alapján tudom, hogy ez túl sok a hat-hét éves gyerekeknek. A tananyagot is felül kell vizsgálni, ugyanis a hazai oktatási rendszer még mindig a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt, és kevés figyelmet szentel olyan, manapság nélkülözhetetlen képességeknek a fejlesztésére, mint például az együttműködés, kommunikáció, problémamegoldás.

– Sok diák reménykedik benne, hogy az alaptantervből kikerül majd a mindennapos testnevelés. A kormány egyik javaslata szerint a heti öt testnevelésórából a jövőben kettőt focival is ki lehetne váltani. Ön szereti a focit?
– Egyes szakértők szerint a mindennapos testnevelésórát mindennapos mozgásra kellene cserélni, vagyis táncra, népi játékok tanulására vagy akár focira is. A magam részéről azt gondolom, hogy manapság, amikor a gyerekek naphosszat ülnek a tévé, görnyednek a számítógép előtt, hosszú távon kifejezetten hasznos lehetne hetente legalább egy tartásjavító óra is. Egyébként nagyon szeretem a focit, egyetem előtt az ETO-ban, később harmadosztályban fociztam.

– Annak ellenére, hogy a szakmai szervezetek és az érdekképviseletek – köztük a Nemzeti Pedagógus Kar – arra kérték a kormányt, hogy halassza el egy évvel a változtatásokat, szeptembertől a szakközépiskolák szakgimnázium néven, átalakított oktatási struktúrával működnek. Mi volt az oka az aggodalmuknak?
– Az új képzési rendszer előkészítése sokat késett, több tantárgy esetében csak augusztus közepén jelentek meg az óratervek. Például a természettudományos tantárgyakat összevonták, az új, komplex természettudományos tantárgyhoz azonban még sem tankönyv, sem útmutatás nem készült. Arról pedig, hogy milyen végzettségű tanárok taníthatják majd ezt a tantárgyat, senkinek nincs fogalma. A megnyugtató kezdéshez megnyugtató felkészülési idő kell. Mi azt kértük, hadd döntsenek az iskolák maguk azzal kapcsolatban, hogy idén vagy jövőre kezdik-e el az újfajta szakgimnáziumi képzést. A kormány azonban másképp határozott.

– Több olyan esetre is fény derült, amikor elismert pedagógusok – sikeres pályázatuk ellenére, indoklás nélkül – nem kapták meg igazgatói kinevezésüket. Feltételezések szerint az ok az lehet, hogy részt vettek a pedagógusok ellehetetlenített oktatási körülmények elleni tiltakozó akcióiban. Ön is hallott ezekről az esetekről?
– Minden évben vannak vitatott intézményvezetői kinevezések. Ha a döntéshozók válaszából nemcsak az derülne ki, hogy támogatják-e a jelentkezőt vagy sem, hanem meg is indokolnák, hogy mi az oka a pozitív vagy a negatív visszajelzésnek, akkor elkerülhetők lennének azok a találgatások, amelyek, még ha nem is mindig megalapozottak, kárára válnak a rendszernek. Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor egyedüli pályázóról van szó, aki eredményes éveket tudhat maga mögött, ráadásul a tantestület és az önkormányzat is támogatja. A vitatott, nem kellően indokolt, rosszízű feltevésekre okot adó döntések a többi igazgató presztízsét is csökkentik. Ugyanis azt sugallják, hogy a többiek azért kapták meg a kinevezésüket, mert nem bírálták a rendszert, vagy sarkosan fogalmazva: jó szolgaként végrehajtották a rájuk bízott feladatokat.