Magyarország tíz évvel Őszöd után

Csaba László, Jeszenszky Géza, Török Gábor, Mráz Ágoston Sámuel és Balázs Péter értékel.

Csaba László közgazdász

„Nincs adósságcsapda, ez fontos eredmény. Van 630 ezer új munkahely, amelyek háromnegyede azért a magánszektorban jött létre. Van egy jelentős réteg, amelyik már külföldön tanul, dolgozik – ezt nem feltétlenül veszteségnek tekintem, hiszen jó részük azért csak hazajön majd egyszer, de addig is hazautalnak pénzt, ráadásul nem a hazai munkanélküliek táborát gyarapítják. [ ] Az országban stabilitás van, nagyjából társadalmi béke uralkodik, semmiképpen nem az a helyzet, mint az őszödi beszéd utáni időszakban. A jelenlegi helyzet nem olyan rossz, de a minőségi különbség akkor jön ki, ha azt próbáljuk megbecsülni, hogy innen kiindulva egy évtized múlva hol tart majd az ország, akkor sokkal borúsabb a kép. Versenyképesség? Tőkebefektetés? Termelékenység? Társadalmi kohézió? Tudásalapú társadalom? A regionális különbségek csökkenése az országban? Helyünk Európában? Szinte nem tudok sajnos olyan területet mondani, ahol tíz év távlatában javulást várnék. A politika jelenleg csak a rövid távú hatalom megszerzésében gondolkodik. És számomra nagy csalódás, hogy 2004–2010 között én is úgy éreztem: egy új kormány ennél csak jobban csinálhatja majd. És konzervatív szemléletű barátaim is így gondolták, és volt, aki biztosított is róla, hogy ennél jobban fogják csinálni. Ehhez képest a mostani lenyúlásokhoz a tíz évvel ezelőtti ügyek bolti lopásnak tűnnek például. De még ha ettől is elvonatkoztatunk, akkor sem mondhatjuk, hogy a kormányzás minősége, az oktatás, az egészségügy bármiben is jobb lenne. Holott ez volt az ambíciónk és a várakozásunk is. Tényleg Portugália és Olaszország az ambíciónk? A művészeteket, a turizmust és a kulináris élményeket leszámítva azért ez nem vonzó perspektíva. Ráadásul nem is így indultunk, és a társadalom igényszintje sem ez. Reagannek volt egy mondása, amikor elindította a csillagháborút: »Ki, ha nem mi, és mikor, ha nem most?« Mi kellene még, mekkora többség az Orbán-kormánynak, hogy elkezdjen dolgozni, és nagy átalakulásokat véghez vinni? Még csak azt sem látom, hogy műhelymunka folyna. Hogy gondolkodnának azon, mit kéne tenni azért, hogy legalább tíz év múlva a gyerekeinknek jobb legyen. Persze lehet gondolkodás nélkül is cselekedni, csak akkor az jön ki belőle, amit az elmúlt években láttunk. [ ] Van egy alacsony termelékenységű kisvállalkozói réteg meg egy alapvetően külpiacra termelő nagyvállalati szféra, közte semmi, és emellett egy adórendszer, amely még ebből is kiszívja a forrásokat, hogy rosszul működő jóléti rendszereket tartson életben – ez a stagnálás receptje. Borúlátó vagyok a következő tíz évre.”

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter

„Ma rosszabb helyzetben van, mint akkor volt, ha a külföldi megítélésünket nézzük. Mert a Gyurcsány-kormány – minden belső hibája ellenére és éppen a megfelelési kényszer miatt – népszerű volt külföldön. Népszerűbb, mint amit megérdemelt. Ma viszont a rólunk kialakított Magyarország-kép rosszabb, mint amit megérdemelnénk. Szeretném hinni, hogy az ország állapota jobb, mint a hírünk a világban, és azt is, hogy ha ez így van, akkor ez előbb-utóbb a megítélésünkön is javít majd. Ennek első apró jelei meg is vannak talán, mert az utóbbi időben a nemzetközi kritikák sokat veszítettek élességükből, a hitelminősítésünk javulása pedig mindenképpen biztató. De ha ez így van, jó lenne, ha az ország ismét azon az úton járna, amely a világ megbecsülését 27 éve kiváltotta, méltán.”

Török Gábor politológus

„Most is azt mondom, még sok ilyen »Őszödre« lenne szükség, hogy tisztábban, reálisabban tudjuk értékelni, ami a magyar politikában történik. Hogy reálisabban tudjuk értékelni a politikai versenyt, politikai pártokat. Nincs jó állapotban az ország ebből a szempontból szerintem, mert nem történtek meg azok a tisztázó erejű konfliktusok, amelyeket én vártam. Sok katarzis, ha úgy tetszik, tisztítótűz kell. Sokkal többet kell tudnunk arról, hogy zajlik a politika, kik azok a politikusok, akik az országot irányítják. Ezeken még nem mentünk át. Sok esetben még mindig álomvilágban tudja a választókat a politika. A változáshoz pedig botrányok kellenek. Értem, hogy ez erodál, meg tovább rombolja az amúgy is alacsony bizalmat a politikai elitben, de akkor is azt mondom: túlzottan elkerülték ezek a jelenségek – a régióhoz képest is – a magyar politikát. De így is azt gondolom, be fognak következni.”

Mráz Ágoston Sámuel politikai elemző

„Szerintem nem az őszödi beszéd alakítja az ország sorsát. Mára a rendszerváltó generáció egy részének a rendszerváltás után kialakult koncepciója valósul meg. Mert nem állítom, hogy Orbán Viktor így gondolkozott volna az országról 1990-ben. A középosztály erősödik, de nem erős még. Ez történelmi távlatban is nagy problémája volt Magyarországnak: a Horthy-korszakban is volt egyfajta erősödés, de mégis erős osztálytársadalom érvényesült. A Kádár-rendszerben szintén létezett egy »szocialista középosztály«, de az meg egy fenntarthatatlan modellre épült. Most szerintem fenntartható módon zajlik ez a folyamat. Ez mindenképpen jó jel. A bizalom kultúrája – ami szintén régi hiánya Magyarországnak – viszont nem erősödött. Soha nem volt meg igazán a bizalom kultúrája, de ezt az őszödi beszéd még tovább rombolta, és azóta sem erősödött semennyit. Társadalmilag jó irányú a változás, de a kulturális dimenzióban még bőven van tennivaló.”

Balázs Péter egykori külügyminiszter

„Magyarország ma nagyon rossz állapotban van. A külkapcsolatok nagyrészt a belpolitika következményei. Az országot félrekormányozták, levitték a felemelkedés felé vezető nyugati autópályáról egy felcsúti földútra, és ott zötyögünk a kátyúk között. A kormánynál ülők kelet felé akarják téríteni az irányt. Az oktatás, az egészségügy, a többi nagy rendszer katasztrofális állapotban van, a pénzek nem oda mennek, ahol szükség lenne rájuk. A politika pedig tele van hamisításokkal. Már nem a meglévő dolgokat próbálja szebb színben eladni, hanem álhírek és durva hazugságok ömlenek az emberekre. Ez morálisan is rombolja az országot. Ha nem is tudja ezt így mindenki magának megfogalmazni, az emberek érzik, hogy rossz irányba megyünk. Emiatt romlott az általános közérzet, türelmetlenség jellemző az országra, rossz konfliktusmegoldó képességgel. Magyarországon ma fölöslegesen sok az ütközés, nemcsak a politikában, hanem a közlekedésben vagy a magánéletben is.”