Magyarország tíz évvel Őszöd után

Csaba László, Jeszenszky Géza, Török Gábor, Mráz Ágoston Sámuel és Balázs Péter értékel.

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter

„Ma rosszabb helyzetben van, mint akkor volt, ha a külföldi megítélésünket nézzük. Mert a Gyurcsány-kormány – minden belső hibája ellenére és éppen a megfelelési kényszer miatt – népszerű volt külföldön. Népszerűbb, mint amit megérdemelt. Ma viszont a rólunk kialakított Magyarország-kép rosszabb, mint amit megérdemelnénk. Szeretném hinni, hogy az ország állapota jobb, mint a hírünk a világban, és azt is, hogy ha ez így van, akkor ez előbb-utóbb a megítélésünkön is javít majd. Ennek első apró jelei meg is vannak talán, mert az utóbbi időben a nemzetközi kritikák sokat veszítettek élességükből, a hitelminősítésünk javulása pedig mindenképpen biztató. De ha ez így van, jó lenne, ha az ország ismét azon az úton járna, amely a világ megbecsülését 27 éve kiváltotta, méltán.”

Török Gábor politológus

„Most is azt mondom, még sok ilyen »Őszödre« lenne szükség, hogy tisztábban, reálisabban tudjuk értékelni, ami a magyar politikában történik. Hogy reálisabban tudjuk értékelni a politikai versenyt, politikai pártokat. Nincs jó állapotban az ország ebből a szempontból szerintem, mert nem történtek meg azok a tisztázó erejű konfliktusok, amelyeket én vártam. Sok katarzis, ha úgy tetszik, tisztítótűz kell. Sokkal többet kell tudnunk arról, hogy zajlik a politika, kik azok a politikusok, akik az országot irányítják. Ezeken még nem mentünk át. Sok esetben még mindig álomvilágban tudja a választókat a politika. A változáshoz pedig botrányok kellenek. Értem, hogy ez erodál, meg tovább rombolja az amúgy is alacsony bizalmat a politikai elitben, de akkor is azt mondom: túlzottan elkerülték ezek a jelenségek – a régióhoz képest is – a magyar politikát. De így is azt gondolom, be fognak következni.”

Mráz Ágoston Sámuel politikai elemző

„Szerintem nem az őszödi beszéd alakítja az ország sorsát. Mára a rendszerváltó generáció egy részének a rendszerváltás után kialakult koncepciója valósul meg. Mert nem állítom, hogy Orbán Viktor így gondolkozott volna az országról 1990-ben. A középosztály erősödik, de nem erős még. Ez történelmi távlatban is nagy problémája volt Magyarországnak: a Horthy-korszakban is volt egyfajta erősödés, de mégis erős osztálytársadalom érvényesült. A Kádár-rendszerben szintén létezett egy »szocialista középosztály«, de az meg egy fenntarthatatlan modellre épült. Most szerintem fenntartható módon zajlik ez a folyamat. Ez mindenképpen jó jel. A bizalom kultúrája – ami szintén régi hiánya Magyarországnak – viszont nem erősödött. Soha nem volt meg igazán a bizalom kultúrája, de ezt az őszödi beszéd még tovább rombolta, és azóta sem erősödött semennyit. Társadalmilag jó irányú a változás, de a kulturális dimenzióban még bőven van tennivaló.”

Balázs Péter egykori külügyminiszter

„Magyarország ma nagyon rossz állapotban van. A külkapcsolatok nagyrészt a belpolitika következményei. Az országot félrekormányozták, levitték a felemelkedés felé vezető nyugati autópályáról egy felcsúti földútra, és ott zötyögünk a kátyúk között. A kormánynál ülők kelet felé akarják téríteni az irányt. Az oktatás, az egészségügy, a többi nagy rendszer katasztrofális állapotban van, a pénzek nem oda mennek, ahol szükség lenne rájuk. A politika pedig tele van hamisításokkal. Már nem a meglévő dolgokat próbálja szebb színben eladni, hanem álhírek és durva hazugságok ömlenek az emberekre. Ez morálisan is rombolja az országot. Ha nem is tudja ezt így mindenki magának megfogalmazni, az emberek érzik, hogy rossz irányba megyünk. Emiatt romlott az általános közérzet, türelmetlenség jellemző az országra, rossz konfliktusmegoldó képességgel. Magyarországon ma fölöslegesen sok az ütközés, nemcsak a politikában, hanem a közlekedésben vagy a magánéletben is.”