Vezérünk hagyatéka még otthon úgy szólt, hogy akadályoztatása esetén Csia Sándor, ha ő is akadályoztatva volna, úgy alfabetikus sorrendben Gera–Henney–Szöllősi 6-6 hónap váltással vezetik a mozgalmat. Ez írásban megvan. Ezek közül ma sajnos már csak Árpád testvérünk van életben – olvashatjuk az emigráns hungarista mozgalom egyik feljegyzésében. Csia Sándor és Gera József kormányzótanácsi tagokat, valamint Szöllősi Jenő miniszterelnök-helyettest 1946-ban kivégezték. Egyedül Henney Árpád tábornok, a nemzetvezető személye körüli miniszter menekült meg a háború után: eredeti német nevén, Hertingerként, illetve Hámory névre szóló iratokkal bujkált a megszállt Németországban.
A hidegháború kezdetével szinte egy időben kezdtek aktivizálódni a nyugaton élő nyilasok. Henney 1948-ban Tatár Imrével és Gömbös Ernővel megalakította az emigráns hungarista mozgalmat, amely utóbb több kontinensre is kiterjedt. Vezérségét jó néhányan kétségbe vonták, például az 1956-os forradalom alatt disszidáló Fiala Ferenc, a központi pártlap, az Összetartás egykori főszerkesztője, utóbb Szálasi sajtófőnöke. A Magyarországról később elmenekültek úgy tudták, hogy a vezérséget a Délvidékről származó fiatalembernek, Jancsuskó Gábornak kellene átvennie, akit a nemzetvezető a pártban még 1945 elején a helyettesévé tett. Jancsuskó azonban továbbra is Budapesten élt, miután 1956 szeptemberében kiszabadult a börtönből, és a származására utaló Bácskai fedőnéven kényszerűen együttműködött az állambiztonsággal.
A mozgalom az emigrációban nem tudott erőre kapni: 1980-ban, Henney halálát követően az irányítást Tatár Imre vette át. Közeledett a rendszerváltozás, Tatár megbízásából a nyolcvanas évek végén megindult a magyarországi lehetőségek feltérképezése. A feladatot Bajtsy László vállalta, ő vette fel a kapcsolatot a gyilkosság miatt most lefogott Győrkös Istvánnal is. Itthon érthető módon nem volt szervezett nyilasillegalitás. Az egykori párttagok meghúzták magukat, egymással is ritkán tartva kapcsolatot.
Győrkös állítólag a forradalom leverése után a börtönben ismerkedett meg az eszmével, majd vált hungaristává. A rendszerváltozás idején Győrben szervezkedett, s ezért felfüggesztett börtönbüntetést is kapott. A magát a hungarista mozgalom lapjaként hirdető Kitartás.net szerint már ekkor megalakította a Magyar Nemzeti Arcvonal elődjét, a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportokat. Tőle függetlenül – a viszonylag erős ausztráliai nyilasemigráció soraiból – érkezett haza a fiatal Szabó Albert, aki 1993-ban létrehozta a zavaros nevű Világnemzeti Népuralmista Pártot, amely két év múlva Magyar Népjóléti Szövetségként szerveződött újjá. Szabó a kilencvenes években, főleg Horn Gyula miniszterelnöksége idején jellegzetes színfoltja volt a pesti utcának sötét bomberdzsekijével, fogaskerekes karszalagjával. Sokan provokátornak tartották – a kérdésről máig nincs semmiféle biztos tudásunk sem pró, sem kontra –, antiszemita röplapokon gúnyolták ismeretlenek, valószínűleg rivális szélsőjobboldaliak. Harmadikként Ekrem-Kemál György alakította meg a nemzetiszocialista jellegű Kommunizmus Üldözöttjeinek Szövetségét. A mozgalom széttagoltságát megszüntetendő Szálasi második utódja, Tatár Imre társelnöki rendszert vezetett be, maga mellé emelve Győrköst, Ekrem-Kemált és Szabót. Tatár 1995-ben halt meg, ami a laza „nagykoalíció” megbomlásához vezetett. Állítólag főként Győrkös miatt, aki egyeduralomra tört.
Hiába fogtak össze, a rendszerváltozás után képtelenek voltak kitörni elszigeteltségükből, mozgalmukat a magyar társadalom érdektelenül fogadta. Fénykorukban is legfeljebb pár ezer embert tudtak megszólítani. (Az árpádsávos zászlót is – felelevenítve a Szálasi-hagyományt – elsőként ő sajátította ki újra a szélsőjobb számára.) Az újabb bomlást szétesés követte: Szabó Albert külföldre távozott, a Magyar Népjóléti Szövetség megszűnt, egyedül az 1945. februári budai kitörésre emlékeztető becsület napja őrizte meg tekintélyét, és maradt meg a szélsőjobboldal reprezentatív seregszemléjeként. Így a kétezer-tízes évekre Ekrem-Kemál György halálával Győrkös gyakorlatilag egyedül maradt a pályán.
Újabban a kormányzat egyre látványosabban lépett fel terrorveszélyre hivatkozva a hungaristák ellen. Győrkös mostani esete előtt alig egy évvel kapta el a TEK a Magyar Nemzeti Arcvonal „gyuszuSS” néven antiszemita kommentárokat közzétevő tagját, aki ellen fegyverrel való visszaélés miatt is indult eljárás. Állítólag egy kormánytag megölésére készült társaival.
Ha a nyilasokat említjük, szólnunk kell a Bácsfi Diána-féle közjátékról is. A képzett vallástörténész két férfi társaságában, zöld formaruhában, karszalaggal járta Budapestet, és időnként „Kitartás! Éljen Szálasi”-t kiáltott a szembejövőknek. („Félrelépéséből” gyorsan magához térve ma már őszintén sajnálja a pályájára is kiható szerencsétlen közjátékot.)
Ne feledkezzünk meg a hungaristáknak szellemi muníciót nyújtó Gede Testvérek Könyvkiadóról sem. Szálasi Ferenc elméleti munkáinak egy részét is ők jelentették meg A cél címmel. A kiadó tudomásunk szerint ténylegesen ma már nem működik.
