Hungaristák egykor és ma

Ismert hungarista volt a bőnyi rendőrgyilkos. Kik vitték tovább Szálasi örökségét?

Győrkös állítólag a forradalom leverése után a börtönben ismerkedett meg az eszmével, majd vált hungaristává. A rendszerváltozás idején Győrben szervezkedett, s ezért felfüggesztett börtönbüntetést is kapott. A magát a hungarista mozgalom lapjaként hirdető Kitartás.net szerint már ekkor megalakította a Magyar Nemzeti Arcvonal elődjét, a Magyar Nemzetiszo­cialista Akciócsoportokat. Tőle függetlenül – a viszonylag erős ausztráliai nyilasemigráció soraiból – érkezett haza a fiatal Szabó Albert, aki 1993-ban létrehozta a zavaros nevű Világnemzeti Népuralmista Pártot, amely két év múlva Magyar Népjóléti Szövetségként szerveződött újjá. Szabó a kilencvenes években, főleg Horn Gyula miniszterelnöksége idején jellegzetes szín­foltja volt a pesti utcának sötét bomberdzsekijével, fogaskerekes karszalagjával. Sokan provokátornak tartották – a kérdésről máig nincs semmiféle biztos tudásunk sem pró, sem kontra –, antiszemita röplapokon gúnyolták ismeretlenek, valószínűleg rivális szélsőjobbolda­liak. Harmadikként Ekrem-Kemál György alakította meg a nemzetiszocialista jellegű Kommunizmus Üldözöttjeinek Szövetségét. A mozgalom széttagoltságát megszüntetendő Szálasi második utódja, Tatár Imre társ­elnöki rendszert vezetett be, maga mellé emelve Győrköst, Ekrem-Kemált és Szabót. Tatár 1995-ben halt meg, ami a laza „nagykoalíció” megbomlásához vezetett. Állítólag főként Győrkös miatt, aki egyed­uralomra tört.

Hiába fogtak össze, a rendszerváltozás után képtelenek voltak kitörni elszigeteltségükből, mozgalmukat a magyar társadalom érdektelenül fogadta. Fénykorukban is legfeljebb pár ezer embert tudtak megszólítani. (Az árpádsávos zászlót is – felelevenítve a Szálasi-hagyományt – elsőként ő sajátította ki újra a szélsőjobb számára.) Az újabb bomlást szétesés követte: Szabó Albert külföldre távozott, a Magyar Népjóléti Szövetség megszűnt, egyedül az 1945. februári budai kitörésre emlékeztető becsület napja őrizte meg tekintélyét, és maradt meg a szélsőjobboldal reprezentatív seregszemléjeként. Így a két­ezer-­tí­zes évekre Ekrem-Kemál György halálával Győrkös gyakorlatilag egyedül maradt a pályán.

Újabban a kormányzat egyre látványosabban lépett fel terrorveszélyre hivatkozva a hungaristák ellen. Győr­kös mostani esete előtt alig egy évvel kapta el a TEK a Magyar Nemzeti Arcvonal „gyuszuSS” néven antiszemita kommentárokat közzétevő tagját, aki ellen fegyverrel való visszaélés miatt is indult eljárás. Állítólag egy kormánytag megölésére készült társaival.

Ha a nyilasokat említjük, szólnunk kell a Bácsfi Diána-féle közjátékról is. A képzett vallástörténész két férfi társaságában, zöld formaruhában, karszalaggal járta Budapestet, és időnként „Kitartás! Éljen Szálasi”-t kiáltott a szembejövőknek. („Félrelépéséből” gyorsan magához térve ma már őszintén sajnálja a pályájára is kiható szerencsétlen közjátékot.)

Ne feledkezzünk meg a hungaristáknak szellemi muníciót nyújtó Gede Testvérek Könyvkiadóról sem. Szálasi Ferenc elméleti munkáinak egy részét is ők jelentették meg A cél címmel. A kiadó tudomásunk szerint ténylegesen ma már nem működik.