Népszavazás után: rosszkedv a Fideszben

A győzelmi jelentések ellenére rosszkedv kísérte a Fidesz derékhadában az érvénytelen népszavazást.

(Fideszes forrásunk elmondta, a két felmérés a párt­pre­ferenciákra is kiterjedt, ezek szerint a választani tudó biztos szavazók között a kormánypártoknak továbbra is öt­­ven­szá­zalékos magasságban jár a népszerűségük, a Job­bik 20–21 százalékon áll, az MSZP-nek 14–16, a DK-nak 8–12 százaléknyi támogatója van, az LMP mindkét felmérésben a bejutási küszöbön egyensúlyoz.) A Fidesz innentől többé-kevésbé elengedte a népszavazás egyik lényeges elemét – több forrásunk is megerősítette, hogy a nemzetközi politikában nem nagyon fogják lobogtatni az érvénytelen eredményt, mivel erre nehezen hivatkozhatnak.

Pedig korábban még a magyar kormányfő is arra számított, hogy ilyen legitim és „erős felhatalmazás” birtokában fúrhatja majd meg a német menekültpolitikai elképzeléseket, sőt még azt sem zárták ki a kormánypártban: sikeres kvótareferendum „népszavazások sorát” hozhatja az EU-ban. Ezek – a Fidesz vágyai szerint – mind arról szóltak volna, hogy lényeges kérdésekben a nemzeti parlamentek lehetőleg minél több hatáskört visszavegyenek az uniós testületektől. Ma már senki sem gondolja a Fideszben, hogy erre sor kerülhet. (Az egyetlen pozitív megnyilvánulás lapzártánkig Manfred Weberé, az Európai Néppárt frakcióvezetőjéé volt, aki azt mondta, „figyelembe kell venni a népszavazás eredményét”, igaz, abban a Fideszben sincs egyetértés, hogy a „bajor keresztényszocialista vagy a néppárt vezetője beszélt belőle”.) Az Orbán Viktor által kedden bejelentett alkotmánymódosítási javaslat (amely gyakorlatilag az egyébként is meglévő állapotot foglalná bele egy mondattal az alaptörvénybe) aligha veri ki a biztosítékot Brüsszelben, így ezen a szinten az ügy akár lezártnak is tekinthető. Különösen annak fényében, hogy a „kötelező kvótát” végül minden jel szerint amúgy is ejtik.

Volt olyan nem pártbeli forrásunk is, aki azt mondta, Orbán Viktor kifejezetten ingerült lett az eredmény láttán vasárnap este. Információnk szerint Rogán Antal is „rosszkedvűnek és megviseltnek tűnt” azon a munkareggelin, amelyet hétfőn adott a Fidesz néhány tagja külföldi diplomaták számára – igaz, az ő vállát ekkor az eredményen túl már nyilván a hét végi helikopteres utazásáról megjelent képek okozta botrány is nyomhatta. Rogán Antal politikai jövőjéről egy befolyásos fideszes csak annyit mondott: „Az egy dolog, hogy a jelek szerint még ezek után is bírja Orbán Viktor bizalmát, de nyilván eljön majd az a pont, amikor emellett azt is figyelembe kell vennie a miniszterelnöknek, hogy Rogán rendszeres ügyei mikor kezdenek el mérhető kárt okozni a népszerűségünknek. Ez a helikopteres történet úgy néz ki, mintha Rogán megkérdezte volna egy tanácsadóját, mik azok a dolgok, amelyekkel a lehető legellenszenvesebbé válna a választók szemében, majd sorra megcselekedné őket.”

A már említett fideszes középszintet saját politikai jövőjükkel kapcsolatban még az is aggaszthatja, hogy – Rogánnal ellentétben – legtöbbjük korántsem érezheti a „teljes bizalmat”. Úgy tudjuk, már a hét elején megindultak a ledorongoló telefonok a képviselők részéről saját körzetük polgármestereinek, a honatyák „természetesen” a településvezetőkön – elsősorban is a kisebb lélekszámú települések vezetőin – kérték számon, miért nem mozgósítottak úgymond megfele­lően. A pártban hamarosan eldőlhet, kik indulnak majd a 2018-as választásokon, és sokan tartanak attól, hogy választókörzetük részvételi adatai komolyan számítanak majd a kiválasztásnál.

Több nem Fidesz-tag képviselő is azt mondta, hogy a héten kifejezetten rossz volt a hangulat a frakciótagok között, egy jobbikos honatya például azt mesélte, rajta azt kérték számon: „Miért nem kampányoltatok nekünk ti is, amikor egyetértettetek a feltett kérdéssel?”

– Én csak annyit válaszoltam, hogy nekünk sajnos nem volt erre több mint tízmilliárd forintunk, a mi kis pár milliónkkal, amelyet hozzá tudtunk volna tenni, úgysem mentetek volna sokra.

A kaján mosolyt, amely közben jobbikos forrásunk arcán ült, nem tudjuk írásban visszaadni.

A radikálisok ugyanis úgy érzik, nyertesei az eredmény(telenség)nek, és hogy a Fidesz kénytelen érvényes népszavazás hiányában alkotmányt módosítani.

– Mi áprilisban benyújtottuk a saját javaslatunkat, akkor a Fidesz erre azt mondta, nem lehet elfogadni, majd jöttek a népszavazással, és most, hogy nem mentek el elegen, benyújtják a mi javaslatunkat – mondta egy jobbikos képviselő. A párt kommuniká­ciója innentől arról fog szólni, hogy Orbán Viktor utólag látta be a Jobbik igazságát, csak éppen – a sikertelen referendumot követően – ezt már sokkal nehezebb helyzetben képviselheti. Mindezek ellenére a Jobbik elnöksége még nem döntött róla, támogatni fogja-e az Orbán Viktor által egyelőre csak szóban ismertetett alkotmánymódosítási javaslatot.

– Ha objektív akarok lenni, számunkra az volt a tétje ennek a népszavazásnak, hogy tényleg teljesen leírnak-e minket 2018-at illetően, vagy marad még remény valamilyen jobb szereplésre – hangzott egy meghatározó balliberális politikus értékelése. Szerinte most legalább ezt az utóbbit elmondhatják, még ha ebből persze egyáltalán nem következik is, hogy másfél év múlva meg tudják szorítani a kormánypártot.

Ám a „lelki gátak átszakadását” többen is említették az MSZP-ben és a Demokratikus Koalícióban.

– A népszavazás óta öt megyében találkoztam a helyi szervezeteinkkel. Hosszú idő óta először érte őket valamilyen sikerélmény – mondta például egy szocialista vezető. A Demokratikus Koalícióban szintén így látják. Bár többen is beszéltek a balliberális oldalon az „összefogásról” az eredményt követően, ezt sem DK-s, sem szocialista forrásaink szerint nem fogják elsietni – legalábbis látványos „összeborulások” nem lesznek. Viszont mindkét pártban megerősítették, hogy informális megbeszélések hetek óta folynak.

– Olyat azonban biztosan nem csinálunk, mint 2014-ben, hogy a kamerák előtt bevonulunk egy szobába, majd kijövünk, és bejelentjük, hogy még tovább kell tárgyalnunk – mondta egy vezető MSZP-s.

Kérdés, mi lesz a „kicsikkel”, elsősorban az Együtt-tel és a Párbeszéddel. Bár előbbi bejelentette, hogy önállóan indul, ezt idézett szocialista forrásunk nem tartja valószínűnek. A politikus szerint egyébként a két kis párt „elsősorban személyi kérdést jelent” – praktikusan azt, hogy országosan ismert politikusaikat (Karácsony Gergelyt, Szigetvári Viktort és Juhász Pétert említette a képviselő) bevegyék-e vagy sem az együttműködésbe, mert „mint párt sajnos nem léteznek”. Ebből a szempontból Karácsony Gergely helyzete a legérdekesebb, a budapesti XIV. kerület vezetőjét többen is potenciális ellenzéki főpolgármester-jelöltként említették 2019-re.

A Fidesz előtt most két lehetséges stratégia áll. Az egyik, hogy megpróbálja tovább pörgetni a menekültválság-témát, és 2018-ban is ezt megtenni a kampány fő témájának. Emellett szól, hogy az internetadó bejelentésével (2014 őszén) kezdődött válságidőszakból a „migránsozás” egymagában képes volt kirángatni a pártot, és a téma sok követőre talált az ellenzéki oldalon. Beszéltünk olyan ellenzéki vezetővel, aki úgy vélte: a népszavazás egyik fő célja valójában az volt, hogy „átszakítson egy lelki gátat a baloldal szimpatizánsaiban, és lássák, le lehet szavazni akár a Fideszre is”.

Persze ez a téma sem „mindent vivő”, ráadásul könnyen túl lehet pörgetni – mint ezt önkritikusan utólag több fideszes forrásunk is elismerte. (Kérdés, hogy innentől kezdve felmerül-e a párton belül Orbán Viktor felelőssége. A Fidesz elnökét régről ismerő két forrásunk is azt mondta, a pártelnök sokszor egészen konkrét kérdésekbe is beleszól egy-egy kampány során, és természetesen nehezen mondanak neki ellent. „Én csináltam végig kampányt Orbán Viktor mellett, állandóan jött az ötleteivel, mi legyen a szlogen és hasonlók, meg kellett próbálnunk leállítani, aztán vagy sikerült, vagy nem, lefogadom, hogy most is így történt” – mondta például egy már nem aktív egykori Fidesz-képviselő.)

A másik opció, hogy a rezsicsökkentéshez hasonlóan valamilyen pozitív történetet is felépít a kormánypárt a választási kampány idejére. Az uniós szabályoknál évek óta feszesebbre szabott költségvetési deficit, a csökkenő államadósság és a felhalmozott államkötvények jelentette tartalékok bőven adnának mozgásteret nemcsak a Varga Mihály által már korábban bejelentett járulékcsökkentésre, hanem ennél látványosabb intézkedésekre is. Persze ehhez az is kell, hogy ne történjen semmi váratlan a világgazdaságban a következő másfél évben, például maradjon a szinte negatív kamatkörnyezet a fejlett pénzügyi piacokon, és így továbbra is megérje magyar államkötvényeket vásárolni. (A Deutsche Bank esetleges csődje például teljesen kiszámíthatatlan reakciókat hozhat.)

A baloldalon – még Orbán Viktor alkotmánymódosítási bejelentése előtt – a héten tartotta magát egy harmadik forgatókönyv is. E szerint a Fidesz végül egy, a Jobbik számára is teljesen vállalhatatlan alaptörvény-módosító javaslattal rukkol elő, majd miután nem lesz meg hozzá a kétharmados parlamenti többsége, előrehozott választásokat kezdeményez, arra hivatkozva, hogy másképp nem tudna eleget tenni a népszavazáson rá bízott mandátumnak. Emögött az a logika húzódott meg egy forrásunk szerint, hogy bár a népszavazás nem volt sikeres, a Fidesz még mindig jobban felkészült egy gyors választásra, mint az ellenzék. Ezt az opciót ma már szinte mindenki kizárja.