Oszter Sándor: fényűző kastély és közmunka

Oszter Sándor mostanság bírósági ügyei miatt kerül a figyelem középpontjába. Kastélylátogatóban jártunk.

– Az a két hegy ott az enyém – mutat a távolba Osz­ter a villa legfelső szintjéről, majd hozzáteszi, hogy a birtokon két halastó is van, s tervei szerint nemsokára további kettőt telepítenek.

A rezidenciát körbejárva kirajzolódik, hogy az Oszter-birtok arisztokratikus, meseszerű, egyben kaotikus is. A kastély előtt megzöldült vizű medence jelzi a nyár elmúltát, körülötte sűrű növényzet és állatokat ábrázoló szobrok bizonyítják a házigazda vadon iránti rajongását. A legérdekesebb egy életnagyságú bőgő bika, amelyet Burmában vásárolt, és csak helikopter segítségével tudták a helyére állítani.

Noha Oszter Sándor ismert vadász, jobban szereti, ha vadgazdálkodónak nevezik. A birtokot a jelzőtáblák szerint kutyák őrzik, ám ottjártunkkor csak a kastély egyetlen macskája, „Cici úr” merészkedett elő. A fekete kandúrra egy istállóban talált rá a színész, és maga nevelte fel. A macskának mindaddig a házba is bejárása volt, amíg meg nem jelölt egy antik bársonyszéket. A család haszonállatokat is tart. A jószágállomány kecskékből és disznókból, valamint két pónilóból áll. Régebben több lovuk is volt, azokat azonban időközben a ház ura odaadta a karcagi ménesnek.

Oszter Sándor nagy mesélő. Személyesen is olyan benyomást kelt, mint aki épp a színpadon szerepel. Mély hangján megfontolt hatásszünetekkel operál, gesztusai Marlon Brandót idézik. Családja tehetős molnárfamília volt, azonban az államosítás során mindenüket elveszítették, így a művész szegénységben töltötte gyermekkorát. Kérdésünkre, honnan a ma látható mesés vagyon, Oszter azt mondja, abból a pénzből, amelyet a rendszerváltozás után kártalanításként kaptak, földet vett. Jelenleg mintegy háromszáz hektárnyi birtokkal rendelkezik.

A művészről az is kiderül, hogy édesanyja drákói szigorban nevelte, kedvenc szerepe nincs, filmjeit soha nem nézi vissza. Pedig nagy sikereket hoztak neki: Oszter Sándor hazai és nemzetközi díjakat kapott, köztük Kossuth- és a Jászai-díjat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

Mozivásznon már egy évvel a diplomaosztója előtt szerepelt, Bacsó Péter Kitörés című filmjében. Országos ismertséget azonban az 1971-ben bemutatott, tizenkét részes Rózsa Sándor hozott neki. Volt, hogy naponta száz rajongói levelet kapott, de állítása szerint a híres betyár szerepére soha nem is pályázott. Egy nap odalépett hozzá a sorozat rendezője, Szinetár Miklós, és elküldte kaszkadőriskolába, hogy meg kell tanulnia lovagolni. Oszter azt gondolta, csupán rutinfeladatról van szó, és csak fél évvel később tudta meg, hogy ő lesz a film főszereplője.

Rózsa Sándorról egy eredeti fénykép lóg a konyhában, és a művész különös küldetésének érzi tisztázni a betyárok becsületét. Elmondja, hogy nem szereti, ha pejoratív értelemben használják a szót, hiszen csupán annyit jelent: nincstelen. Sokan azért menekültek a pusztába a betyárok közül, hogy elkerüljék az akkoriban több mint egy évtizedre nyúló katonaságot. Mint mondja, ő tud azonosulni ezzel a szabadságvággyal.

A művész a kastélyban számos festményről is visszaköszön. Az egyiken vadászruhában áll, kezében pohár bor, a többi egy-egy szerepében örökítette meg. A szoba sarkában cserépkályha áll, mellette ágy és kosarakban előkészített tűzifa. Vörös bőr ülőgarnitúrán beszélgetünk, az előttünk álló dohányzóasztalt kovácsoltvas olvasólámpa világítja meg. Az asztalon antik tárgyak: pálinkásüvegek, pipa, hamutál, poharak, középen váza karcolt lovakkal.

Utóbbiak a hajdani parádsasvári üveggyárból származnak, abból a műhelyből, amelynek Oszter Sándor rövid ideig a tulajdonosa volt. Különös fejezet ez a házigazda életében. Oszter elmondása szerint a privatizáció idején jutott a gyárhoz. Apai felmenői tiszteletére pályázott rá, egyben szerette volna kipróbálni, milyen gyártulajdonosnak lenni. Noha nyert, rövid időn belül rájött, hogy az nem neki való. Hatszáz beosztottja volt, „rettenetesen untam a munkavacsorákat”, s hogy „állandóan velem akart tárgyalni mindenki”. Idegesítették „a százalékos viták”, és hogy „órákon át tudtak a munkatársak centeken rágódni”.

Rövid időn belül eladta az üzemet a Wallis cégnek. A gyárat, amely háromszáz éve működött, és hat környékbeli településnek biztosított megélhetést, a Wallis 2005-ben végleg bezárta. A kérdésre, megbánta-e, hogy belevágott, Oszter azt feleli: olyan nincs, hogy valamit megbánni.

A családi birtokon egy kis templom is található, amely látogatásunk idején tele volt a villából festés miatt kihurcolt bútorral. Valamikor háromszáz fő jelenlétében Hegedűs Lóránt református lelkész és a nagy­oroszi plébános szentelte fel, a fali oltáron függő pókháló alapján azonban egy ideje nem tartottak benne szertartást. A színész feleségével, az olasz zongoraművésszel, Donatella Failonival huszonöt év házasság után itt újította meg esküjét. Azóta eltelt több mint tíz év, és bár még együtt vannak, az asszony ideje nagy részét az Olaszországot idéző Balatonrendesen tölti, míg férje rendszerint Diósjenőn tartózkodik, egyedül.

A párnak egy közös lánya van, Alexandra, aki színész és illusztrátor. Egy interjúban néhány éve arról beszélt, apja kifejezetten bánta, hogy ő lánynak született. Amikor ezt felidézzük, Oszter rávágja:

– Csacskaság!

De azért azt hozzáteszi, azt valóban sajnálja, hogy nem lettek fiai.

Viszont ott van az unokája, a hatéves Hunor, aki sok időt tölt a kastélyban. A nagypapa szeretetére nem panaszkodhat: mindenütt ott lógnak a fényképei, a konyhában két faragott szék áll. Az egyiken Oszter Sándor, a másikon a kisfiú arcképe és neve.

Az emeleti szobák között van egy zöld kárpitozású, amelyet Bodrogi-szobának hívnak, mivel a színész kolléga ott szeret megszállni, amikor vadászni jön. Mellette szaunaszoba, majd a lovagterem következik. Utóbbi közepén öttonnás márványtömbből faragott kályha díszeleg, a falon kagylóhéjból kirakott tengeri tájkép, mellette Orbán Viktor miniszterelnök személyesen megírt levele. A számos relikvia között megtalálható többek közt Magyarország első kormányfőjének, Batthyány Lajosnak a puskája is.

Aki ismeri Oszter Sándort, rendszerint megemlíti a vadászkastélyban évtizedeken át hetente megrendezett mulatságokat. Volt itt minden. Nyárbúcsúztató, Sándor-nap, kemencés nap. Egészben sütöttek meg fácánt és disznót.

– Áldoztunk annak, ami szép és drága – mondja. Volt, hogy hatvan-hetven vendéget fogadott, s cigánymuzsika szólt hajnalig. A rendszeres vendégek közé tartozott Bessenyei Ferenc, Bodrogi Gyula, Agárdy Gábor. Nagy visszhangot váltott ki, amikor 2014-ben képek jelentek meg róla, hogy Lázár János is részt vett egy nagyobb vadászaton grófok, hercegek és a házigazda társaságában.

Oszter megerősíti, valóban vadászott a miniszterrel, akiről igen jó véleménnyel van, de szerinte ahhoz senkinek semmi köze, kivel tartja a kapcsolatot.

– Én nem azt mérlegelem, hogy valaki milyen párt tagja, hanem azt, milyen a tartása, hogy tudunk-e diskurálni – teszi hozzá.

A nagy mulatások ma már elmaradoznak. Oszter állítása szerint egyébként két éve nem is iszik. Persze nem azért, mert a bíróság nemrég 140 nap közmunkára ítélte egy 2014-ben elkövetett ittas vezetésért, hanem az unokája kedvéért. Ugyanezen motivációból tervezi, hogy hamarosan leteszi a cigarettát is.