Az Édességgyártók Szövetsége szerint hat a tíz éve folyó kampány: ma már egyre tudatosabban kerüljük a kakaós bevonómasszából készített nyalánkságokat, és ennek hatására a gyártók nagy része is áttért a valódi csokoládé használatára. Persze akadnak kivételek, leginkább a szaloncukroknál, amelyek közt még most is találunk bevonóval borított példányt, így nem árt résen lennünk, és rápillantanunk az összetevők listájára, mielőtt kifizetjük a pénztárnál az egyre borsosabb összegeket a karácsonyfa legédesebb díszeiért.
Olvassa el korábbi terméktesztjeinket is
– Mivel etet bennünket a Nyugat?
– Saját márkás élelmiszerek
Szakértőinket, Bákonyi Lajos Sámson séfet és Csíki Sándor gasztronómiai szakírót, étteremkritikust most arra kértük, teszteljenek velünk – természetesen „vakon” – néhányat a népszerűbb szaloncukrok közül, és a szakemberek a művelet folyamán nemegyszer jutottak arra a megállapításra, hogy egy-egy terméknél túlédesítéssel igyekeztek elfedni a gyártók a sajátos ízjegyek hiányát. Az Édességgyártók Szövetsége felmérései szerint ízesítésben még ma is a zselés viszi a pálmát (a fogyasztók 21 százaléka szavaz rá), utána a marcipános következik a sorban (15 százalékkal), majd az alkoholos (9) és a különféle csokis (12) töltelékek. A legnépszerűbbek közé tartoznak még a kókuszos szaloncukrok, és folyamatosan jönnek felfelé a karamellás töltelékűek is, ezért hát ezekből az ízekből válogattunk mi is.
Elsőként a legnépszerűbbeket, a zselés szaloncukrokat vizsgáltuk, és meglepő eredményre jutottunk. Ebben a kategóriában mindent vitt az általunk vizsgált termékek legolcsóbbika, a Bonbonetti által gyártott, kimért szaloncukor (999 Ft/kg), amely bár három társával összevetve külsőre nem nyerte el a szakemberek tetszését, ízben („intenzívebben narancsos”), illatban is megelőzte a második helyezett Stühmert (7641 Ft/kg). Utóbbi csokibevonatban verte ugyan az előzőt, de a zselé és a csoki találkozásánál zavaróan kristályosnak, ropogósnak bizonyult szakembereink számára.
A Chocco Garden termékének (2569 Ft/kg) hosszúkás, ovális formája tűnik leginkább hasonlónak a klasszikus szaloncukorformához, de ízre nem olyan intenzív, viszont a zseléje ennek a legtisztább.
– A kóstolás után kis savanykás utóízt hagy a szájban, valami ahhoz hasonlót, mint amit az ember akkor érez, amikor megakad a torkán a fel nem oldódott citrompótló – mondja Bákonyi Lajos Sámson. Ár–érték arányban azonban még mindig egész jónak tekinthető ez az édesség.
Ránézésre a Bonbonetti zacskóba csomagolt terméke (2896 Ft/kg) volt a legkevésbé szimpatikus szakembereinknek, akik ebben is éreztek egy kis utóízt.
A marcipános szaloncukrokból szintén széles választékot találunk az üzletekben. Az általunk tesztelt négy típusból egyik sem nyerte el maradéktalanul szakembereink tetszését. A sorból tejcsokis burkával már szemre is kilógott a Milka terméke (5914 Ft/kg), amely ízben is a legmarkánsabbnak bizonyult.
– Ez hozza leginkább azt a marcipánillatot, amit egy ilyen édességtől várnánk, de üvölt belőle a mandulaaroma – fogalmaz séfünk, Bákonyi Lajos Sámson.
A kimérve árusított Bonbonetti-terméken (999 Ft/kg) Csíki Sándor kis citromsav ízét véli felfedezni.
– Ennek a szaloncukornak a harapásélménye száraz, az embernek az az érzése, mintha egy kiskanál vaníliás porcukrot vett volna a szájába – elemzi a szakember.
A Tesco idén – a Szamos csokoládéműhellyel együttműködésben – megalkotott egy „finest selection” néven futó válogatást, amelyről a cég honlapján az áll: minden darabja „válogatott alapanyagokból és különleges szakértelemmel készült”. Ezek után, na meg a termék árából (5497 Ft/kg) joggal következtethetnénk arra, hogy kiemelt minőséggel van dolgunk. Szakembereink vaktesztje azonban más eredményt hozott.
– Állagra marcipános ugyan, de ízre jellegtelen – mondja róla Csíki Sándor, aki úgy fogalmaz: „a csoki durván rámászik a marcipánra”, ráadásul a csokoládé sem különösebben jó minőségű, és az egyik kóstolt példányból egy félig összetört, hántolatlan manduladarab is előkerül.
Hasonló eredményekkel végez a Szamos terméke, amely csillagok felé közelítő árával (7938 Ft/kg) sem nyújt többet a Tescóval közösen megalkotott édességnél, hacsak abban nem, hogy a csokoládé – „amely túl intenzív ízével, kétszeres vastagságával ebben az esetben is elnyomja a marcipán ízét” – kicsit sötétebbnek és jobb minőségűnek tűnik.
A rumos-kakaós fajtából háromféle márkát teszteltünk, és ízre, illatra is a Lissé (3821 Ft/kg) vitte a prímet.
– Aki a markáns, kesernyés, rumos, tömény csokoládés ízt várja ettől a szaloncukortípustól, annak ezt ajánljuk – mondja róla Csíki Sándor, miután végigkóstolta a menüt. A versenyben szerepelt még a Szerencsi édessége is, amely az előzőhöz hasonlónak tűnt, de egy kicsit vastagabb csokiréteggel lett beborítva. A legkevésbé illatos, legjellegtelenebb példány pedig a Bonbonetti által gyártott, kimért (999 Ft/kg) szaloncukrok közül került ki.
Bár egyre több alkoholos szaloncukor kerül a piacra, mi most két szilvapálinkás terméket választottuk ki, merthogy ízük alapján ezek vethetők össze a legkorrektebbül. A Stühmer (7641 Ft/kg) és a Bonbonetti Nosztalgia (4145 Ft/kg) került a versenybe, és a két márka kínálata merőben el is tért egymástól. A Stühmer tölteléke „savanykás, állaga érdekes, félig folyós, kocsonyás lé”.
– Ez egy konyakos meggy emlőin kialakított termék, ízre és állagra is arra emlékeztet leginkább – mondja Csíki Sándor, aki egyébként kissé értetlenül áll a jelenség előtt. – Aki a szilvapálinkát kedveli, ezt nem fogja megvenni, mert az élménynek nincs sok köze a pálinkához. Ilyen szaloncukrot viszont nem adunk a gyereknek...
A Bonbonetti Nosztalgia válogatásban szereplő példányán viszont a harmóniát kérik számon a szakemberek.
– Az érezhetően nem túl magas kakaótartalmú csokoládéból túl sokat kapunk ebben az édességben. A nagyon vastag talp és a lágy, pálinkás ganache, ami önmagában finom ugyan, nincs harmóniában egymással – mondja Bákonyi Lajos Sámson.
– Egyiknek sem tetszik a textúrája – szögezi le Csíki Sándor. – Ezeknél a csokoládéburok értelemszerűen vastagabb, de így az ember csak hosszas rágás után dolgozza fel a szájüregben az édességet olyanná, amely már kezd élményt adni.
– Ezek tulajdonképpen klasszikus bonbonok, amelyeket karácsony előtt szaloncukornak csomagolnak, húsvétkor pedig tojásformába öntenek – summázta Csíki Sándor a gondolatait, miután végigkóstolta a mogyorós szaloncukrokat, amelyek közül a Stühmeré került ki győztesen.
– Ebből jön ki a legjobban a mogyoró íze – tette hozzá Bákonyi Lajos Sámson, aki nagyon jó krémesnek találta a tölteléket. Bár a Milka (5711 Ft/kg) termékében egy-egy szem mogyorót is találtak, szakembereink szerint mégsem hozta azt a markáns ízt, amelyet a Stühmeré produkálni tudott. A Bonbonetti ez esetben is furcsa ízeket hagyott a kóstolók szájában.
– Nemigen jön át a mogyoróíz, viszont zavaróan ott a háttérben a narancs ízével keveredő rumaroma – vallja Bákonyi Lajos Sámson.
Az egyre trendibb tölteléktől a szívünk mélyén valószínűleg mind valami szaftos, a kókusz reszelékességét kiérezhető harapásélményt várunk. Nos, ilyesmit egyik általunk tesztelt példánytól sem kapunk meg. A legcsúfabb, legkisebb és legkellemetlenebb ízű és állagú mostohatestvérrel kezdjük a sort: a kimérve kapható (999 Ft/kg) Bonbonetti-gyártmánnyal, amely kifejezetten kellemetlen élményekkel gyarapítja szakembereink tapasztalatait. Bákonyi kásás, zsíros krémről panaszkodik, amely, miután széthullik a szánkban, menthetetlenül felül a szájpadlásra.
– Pálmazsír porcukorral, minimális kókusztörmelékkel – összegzi tapasztalatát a séf. Második helyezett lesz a külsőre legcsinosabbnak tűnő Szerencsi (4854 Ft/kg), amely csokoládéban most is hozza a közepesen jó minőséget, de töltelékben ezúttal a Choco Garden terméke (2569 Ft) előzi meg, amely bár nem szép fényes, „kicsit olyan, mintha összefogdosták volna”, de a formája és a tölteléke ennek a legjobb.
Hogy jó szájízzel váljunk el, legvégül négy különböző márkájú karamellás szaloncukrot vettünk górcső alá. A Bonbonetti zacskós változatát (2896 Ft/kg) az elegánsabb kiszerelésű Nosztalgia-verzióval (1899 Ft), ugyanezen gyár kimért szaloncukrával (999 Ft/kg) és a Szerencsi Retro feliratú (899 forintos) termékével vetettük össze. A vakteszt egyértelmű eredményt hozott. A mezőnyt határozottan vezeti a Bonbonetti Nosztalgia karamellkrémes változata.
– A tejkaramellának nagyon jó, kicsit égett, kicsit selymes íze szokott lenni. Vagy kicsit nyúlósabb a textúrája, enyhén tapad a szájpadlásra, vagy olyan, mint a lengyel Krówka – magyarázza Bákonyi Lajos Sámson. – A Bonbonetti Nosztalgia az előbbi kategóriába tartozik. A csokiburok roppanós, a töltelék lágy, nyúlós – teszi hozzá.
– A többi harapásélménye keményebb, kásásabb, de az említett tejkaramella-élményt, amelyen sokan szocializálódtak a magyarok közül, egyik sem hozza. A sorból talán még a Szerencsi szaloncukra tűnik ki kissé, amely színre, külső megjelenésre magasabb kakaótartalmat sejtet, ropogós a csokiburok, és a tölteléke is kellemesebb ízhatású, ám mintha más ízjegyeket is felfedeznénk benne – mondja Csíki Sándor, mire kollégája leszögezi: valamiféle diós-rumaromás hatást érezni benne, amely elnyomja a karamell ízét.
A fentieken kívül az áfonyástól az aszalt sárgabarackoson át a robbanócukorkás málnakrémmel töltöttig az ízskála minden árnyalatában találunk még szaloncukrokat a piacon, de ezek gyakran már igen messze esnek az eredeti receptúrától. A tényen, hogy szakembereink – gyártótól függetlenül – nem leltek olyat az általunk felvonultatott szaloncukrok között, amelyet kiemelkedően jónak találtak volna, idővel talán segíthetne, ha legalább részlegesen visszatérnénk a kezdetekhez, amikor még a cukrászdák privilégiuma volt ennek a fára akasztható, jellegzetes csomagolásba rejtett édességnek a gyártása és árusítása.
