Mit hozott az államosított tankönyvpiac?

Jobb és olcsóbb tankönyveket ígért az állam. Egyik célt sem sikerült maradéktalanul megvalósítani.

2010-ben a Cartographia Kiadó középiskolai földrajzi atlasza 2700 forintba került. A Mozaik Kiadó 2010-ben saját fejlesztésű atlaszt jelentetett meg 2190 forintért, egy évvel később a Cartographia már 2410 forintért kínálta az övét.

A kormányzati retorika így is a drága tankönyvekről szólt, így több lépésben a teljes tankönyvpiacot átalakították. Elsőként a tankönyvterjesztést államosították. A 2013/14-es tanévben már csak a Könyvtárellátó (Kello) szállíthatta a könyveket. A Kello a 2013-as tanév elején a rendszerváltás óta eltelt időszak legbotrányosabb tankönyvellátását produkálta. A rendelésekben káosz uralkodott, sok kiadvány 2014. janujárig sem érkezett meg az intézményekbe. A Kello vezetőinek kinevezését politikai szempontok diktálhatták.

Arany László Tamás, a Könyvtárellátó vezetője és más magas beosztású munkatársai Esztergom korábbi fideszes polgármestere, Meggyes Tamás csapatához tartoztak. A Kello ráadásul egymilliárd forinttal drágábban dolgozott a korábbi kondíciókhoz képest.

Balog Zoltán miniszter 2013. december 15-én nyújtotta be a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló törvény tervezetét, és a parlament két nappal később meg is szavazta azt. Szakmai-társadalmi vita nem volt. Az Oktatási Hivatal 2013. december 23-án, karácsony előtt egy nappal értesítette a kiadókat, hogy tankönyvjegyzékbe kerülési kérelmeiket 2013. december 31-ig nyújthatják be. Két munkanapot kaptak.

December 29-én jelent meg a Magyar Közlönyben a kormányrendelet, ami az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet (OFI), a Könyvtárellátót, valamint a Nemzeti Tankönyvtanácsot nevezte meg az állami tankönyvellátás szereplőinek.

A december 17-én megszavazott új tankönyvtörvény több ponton uniós jogokat sértett. Reményfy Tamás, a korábban piacvezető Mozaik Kiadó ügyvezető igazgatója 2014 áprilisában nyílt levelében azt állította: „...az állam szembemegy az uniós jogszabályokkal, hiszen a tankönyvtörvény benyújtása előtt a kormánynak készült előterjesztésben a kormányzat saját jogászai hívták fel a figyelmet arra, hogy a törvény sérti az uniós versenyjogot, sőt további 6 ponton az uniós szabályokat, alapjogokat is.”

A magántulajdonú kiadókat gyakorlatilag kizárták a piacról, egyeztetés és felkészülési idő nélkül. Egy komplett iparágat szüntettek meg egy tollvonással. Visszamenőleges hatállyal az akkor még folyamatban lévő, korábbi szabályoknak megfelelően benyújtott tankönyvek engedélyeztetési kérelmeit is leállították. Emiatt több tankönyvkiadó a strasbourgi bírósághoz fordult, de a testület mindeddig nem tűzte napirendre a kereset tárgyalását.

2014 márciusában a már így is több ponton jogsértő törvényt megfejelték egy Emmi-rendelettel, amelynek értelmében csak az OFI fejleszthet tankönyvet, illetve az oktatási miniszter írhat ki nyilvános pályázatot. Magánkiadók csak nyilvános felhívásra készíthetnek tankönyvet. Ilyeneket azonban közismereti tantárgyak esetében (egy kiadó itt tud nagy példányszámban tankönyvet értékesíteni) eddig nem írtak ki.

A kormányzati retorika szerint az új rendszer „olcsósága” alapvetően a tartós tankönyvek használatán alapult volna. Csakhogy bebizonyosodott, hogy a tartós könyvek alsó tagozaton egyáltalán nem működnek, és felsőben is csak bajosan – vetette fel Kereszty Péter.

Egy alsó tagozaton tanító pedagógus például arra panaszkodott, hogy a tartós tankönyv a tanítás módszertanát lehetetleníti el. – A tankönyv munkaeszköz. Arra való, hogy a gyerek aláhúzhasson benne, kiemelhesse a lényeget. Ez minden korosztályban fontos, de az alsós gyerekeknél különösen. Ilyenkor kellene megtanítani nekik, hogy hogyan kell tanulni – mondta. Az alsó tagozat első két évfolyamán azóta eltörölték a tartós tankönyveket, így a korábbi költségkalkulációk sem érvényesek már. A Tanosz elnöke szerint a tartós tankönyv ötlete azért is abszurd, mert lehetetlen, hogy 5 évig ne változzon egy ilyen kiadvány tartalma.

Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) elnöke szerint az ingyen tankönyv jól hangzik, de csupán egy szlogen. A tanulók csak kölcsönbe kapják tankönyveiket, amiért kártérítési felelősséggel tartoznak, a tanév végén pedig vissza kell adniuk azokat az iskoláknak. Az elnök úgy véli, az új rendszer a diákoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak sem jó. Ugyanakkor hozzátette: a tananyagot a tanárnak kellene megtanítania, a tankönyvnek pedig az lenne a feladata, hogy az otthoni felkészülést segítse. 

Bár sokba kerültek, a kísérleti tankönyvek minőségét a pedagógusok, a diákok és a szülők is kifogásolták. Persze annak fényében, hogy 2014-ben voltak kiadványok, amelyeket 3-4 hónap alatt „pakoltak össze”, az eredmény nem meglepő. Hagyományos értelemben vett tankönyvszerzők már nincsenek. Tankönyvfejlesztők vannak.

A történelemkönyvekben fellelhető hibáktól gyakran volt hangos a sajtó, pedig egy gimnáziumi tanár szerint sok szakmailag hiteles szerző is van az OFI-s könyvírók között. – A szerző leadja a szövegét, amit az OFI-ban átdolgoznak. Így gyakran inkoherens szövegek születnek, amiket innen-onnan ollóztak össze. De hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki, kik és hogyan, milyen elvek alapján szerkesztik át a leadott szövegeket, arról szinte semmit sem tudni – mondta a pedagógus, aki nem szerette volna, ha nevét is közöljük.

Ugyanakkor hangsúlyozta: a tankönyvírás legnehezebb része a didaktizálás: – Nem azzal van baj, hogy a szerzőknek előre legyártott vázlataik vannak, amiket később szöveggé kovácsol. A nagy munka a tankönyvvé szerkesztésben van. Feladatokat, ábrákat, forrásokat kell találni, és közben figyelni arra, hogy életkorilag releváns legyen a könyv. Ezt megspórolni hiba.

A Történelemtanárok Egylete (TTE) több kritikát is közzétett az OFI kísérleti történelemkönyveiről. A sokat idézett kilencedikes történelemkönyvről azt írják, az 54 térképből mindössze 4 nem problémás. A szövege nehézkes, az új fogalmakat sokszor oldalakkal később magyarázzák meg, kevés az érdemi, gondolkodásra késztető feladat. Arról nem is beszélve, hogy a könyveket úgy írták meg, hogy sem a szerzők, sem a pedagógusok nem tudták még, milyen követelmények lesznek az új érettségiben, és hogy hogyan kellene súlyozni az anyagot.

A kritikák arra is felhívják a figyelmet, hogy egyes leíró részek aktuálpolitikai felhangoktól sem mentesek. A 12.-es könyvben migránsokra vonatkozó részek is vannak, amelyek okot adhatnak az előítéletekre. Kereszty Péter szerint a kísérleti tankönyv alapötlete nem lenne rossz, de „nem egy egész populáción szoktunk kísérletezni”.

– A tartós és ingyenes tankönyvek rendszerbe állítása a közoktatásban jó és támogatható cél, de azt gondolom, egy ilyen mértékű átalakítást hosszabb idő alatt kellett volna megvalósítani, hogy ne menjen a minőség rovására – mondta a Magyar Nemzet kérdésére Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. A győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója szerint minden ilyen reform óhatatlanul is hozhat magával hibákat kezdetben, de „ebben az esetben azért a tolerálhatónál több ilyen fordult elő”, amit ő egyértelműen az erőltetett ütemű tankönyvfejlesztéseknek tud be.

– A tartós tankönyv az első évektől eltekintve jó cél, de ha gyakran kell változtatni egy-egy kiadványon, mert téves ábrák, megállapítások vannak benne, akkor épp a tartóssága az, ami megkérdőjeleződik – fogalmazott Horváth Péter, hozzátéve, az Emmi nyitott volt a pedagógusok észrevételeire, és „folyamatosan korrigálták a hibákat”.

– 2017-ben a Nemzeti Alaptantervet is felülvizsgálja a minisztérium. Azt gondolom, ez hatással lesz a tankönyvkínálatra is. Például megjelenhetnek azok a science jellegű tankönyvek, amikből majd a szakiskolákban taníthatnak természettudományos ismereteket – mondta Horváth Péter. A pedagógus szerint különösen az általános iskolai kiadványoknál fontos, hogy hiba ne legyen bennük, hiszen „egy középiskolában a kollégák a tanítás során már könnyebben szakadnak el a tankönyvi anyagtól”.

Egy általunk megkérdezett történelemtanár szerint a tankönyvenként csaknem 100 oldalas, részletes, a kísérleti tankönyvek hiányosságát taglaló írásokat általában azzal söprik le az asztalról, hogy a tanulmány írói korábbi tankönyvszerzők, akik sértettségből gyártják a kritikákat. Egy érdekes példa: a kilencedikes könyvben Visegrád a Duna rossz partjára került, amit az OFI-nál annyival kommentáltak, hogy „az csak 1 milliméter eltérés”.

Az OFI sohasem nyíltan, de sokszor elismerte a hibákat, hiszen a könyvek következő kiadásában számos ábrát és térképet javítottak. Az TTE tankönyvelemző műhelye nyilvános vitát kezdeményezett a 10.-es könyvről, amin az OFI ugyan nem képviseltette magát, de honlapjukon reagáltak az őket ért kritikákra. „A tanárok szeretik a Történelem 10. kísérleti tankönyvet” című cikkben a saját kutatási adataiknak is ellentmondtak.

Bár az ábrán egyértelműen látszik, hogy a tanárok a szemléltető eszközök nagy részét maximum 3,2-re értékeltek egy ötös skálán, a cikkben azt írják: „A szemléltető eszközök közül minden típus megjelenését ideális arányúnak és mennyiségűnek tartották a pedagógusok”. Ugyanakkor az OFI-s reagálásból nem tudjuk meg, hogy a saját kutatásuk alapján a tanárok negyede használná szívesen ezt a tankönyvet, 15% nem, 61% átdolgozást tart szükségesnek.

Az érintett pedagógusok szerint az alsós könyvekben ugyanezt a következetlen szerkesztést lehet tetten érni. – A negyedikes matematika-tananyag legnehezebb része a mértékváltás. Ezt a könyv a szorzással akarja megtanítani, holott az csak fejezetekkel később következne. A tanár ilyenkor megfordítja a dolgot, de egy könyvtől elvárható lenne, hogy az ehhez hasonló logikai bukfenceket mellőzze – mondta egy tanárnő.

A másik sokat bírált elem a tankönyvek képi világa. – Egy pici gyereknek hihetetlenül fontosak az illusztrációk, hogy a könyv szép legyen, szeresse kézbe venni. Ilyenkor szerettetjük meg velük a tanulást, az olvasást, és az OFI-s könyvek nem könnyítik meg a dolgunkat – fogalmazott az előbb idézett pedagógus.

Egy másik tanár szerint kiemelések nélküli folyószöveggel van teletűzdelve a könyv, egy negyedikes gyereknek például egy lecke alatt két A/4-es oldalnyi tananyagot kellene megtanulnia környezetismeretből, ami egyszerűen lehetetlen. – Alapvető probléma, hogy nincs logikai íve a tankönyvnek, nem lehet tudni, honnan hova akar eljutni. Nyelvezete sokszor túl elvont egy első osztályos gyerek számára. A tankönyv grafikája nem üti meg a szintet, a figurák gyerekesek, sematikusak, elnagyoltak, karikatúraszerűek – mondta.

A túlzsúfolt tananyagot a szülők egyesülete is kifogásolta. Keszei Sándor szerint legalább a felére kellene „leszállítani” a megtanulandó mennyiséget. Ezt a törekvést a civil szervezetnél olyan fontosnak tartják, hogy az MSZOE honlapján az újévi „kívánságlistára” is felkerült.

Természetesen szerettünk volna lehetőséget biztosítani az OFI-nak, hogy az ő álláspontjuk is megjelenhessen, kérdéseinkre azonban – bár ígéretet kaptunk – mégsem válaszoltak.

Az OFI által milliárdokból fejlesztett digitális tanagyagokat is rengeteg kritika érte. A pedagógusok szerint a legfőbb probléma, hogy a digitális rész nem illeszkedik a tankönyvhöz, nem veszi figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait. A feladatok sokszor „bugyuták, felületesek, rosszak és félrevezetőek”. – Ez nem digitális tananyag, ez csupán a tananyag pdf-ben – panaszkodott egy középiskolai történelemtanár.

A 9.-es történelemtankönyvről készült TTE-kritika arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak kérdések a könyvben, amelyek mankók nélkül küldi fel a gyerekeket a világhálóra.

Ilyenek:

– Kinek a tanításait követi a mai zsidó vallás: Jézusét vagy a farizeusokét?”
– Nézzünk utána Irán politikai berendezkedésének az interneten! Mi jellemzi az ország politikai berendezkedését?

A kritika szerzői szerint az ilyen és hasonló feladatoknál érdemes lenne tesztelni, hogy a diákok milyen gyakorisággal futnak bele szélsőséges, rasszista, előítéletes magyarázatokba.

(A cikk a Transparency International Magyarország Alapítvány oknyomozó újságírói mentorprogramjának keretében készült.)