Amikor valaki először repül Dél-Afrikába, önkéntelenül is furcsállja, hogy milyen sokáig tart a repülőút. Afrikát észak–déli irányban átszelni (például Kairó és Fokváros között) több mint 11 órát vesz igénybe. Ez nagyságrendileg annyi idő, mint ami ahhoz szükséges, hogy nyugat–keleti irányban átérjünk Oroszország egyik végéből a másikba, például Szentpétervárról Kamcsatkára. Ez meglepő lehet, hiszen ha a Mercator-vetület szerint készített falitérképre nézünk, azt gondolhatnánk, hogy Oroszország egymaga sokkal nagyobb, mint egész Afrika.
Még megdöbbentőbb, ha a valóságos területeket hasonlítjuk össze. Afrikáé 30,37 millió négyzetkilométer, a Mercator-térképen hozzá hasonlónak, sőt nagyobbnak tűnő Oroszországé mindössze 17 millió, a (látszólag) végeláthatatlan északi szigetvilággal bíró Kanadáé pedig csak tízmillió. A Mercator-vetület sajátossága, hogy az Egyenlítő környékén lévő földrészeket összezsugorítja, míg a sarkok felé egyre nagyobbnak tűnnek a szárazföldek. E torzítás egészen északon szinte szürreális mértéket ölt. Hiába tűnik Grönland akkorának, mint Afrika, a valóságban egyetlen afrikai országgal, Kongóval azonos a területe. Szinte a világ összes iskolájában a Mercator-vetületet használják földrajzórán. Nem csoda hát, hogy akik nem jártak Afrikában, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő elképzeléseik vannak az ottani távolságokról.
Most a bostoni iskolákban változtatni próbálnak e gyakorlaton, és a kevésbé ismert, úgynevezett Gall–Peters-vetületet (is) alkalmazzák ezután a földrajztanításban. Ezen a valóságnak megfelelően aránylik egymáshoz a földrészek területe. A bostoni oktatás irányítóinak javára írható, hogy nem hirtelen, a múltat eltörölve váltanak az új vetületre, hanem a kétféle térképet egyszerre vizsgálva vezetik rá a diákokat arra, hogy milyen geometriai és kultúrtörténeti okok magyarázzák a különbségeket.
A németalföldi Geert de Kremer (művésznevén Gerardus Mercator, ez kereskedőt jelent) eredetileg földgömböket készített a XVI. században. A kor a felfedezések aranykora, a távolsági tengeri kereskedelem hajnala, így hatalmas igény volt a hajók navigálásához is jól használható globális térképekre. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a gömbszerű földgolyót nem lehet tökéletesen kiteríteni a síkra, több kartográfus is próbálkozott a feladattal, de rájuk már csak a tudománytörténészek emlékeznek. Mercator azonban rájött a megoldásra, pontosabban megértette, hogy a térkép elsődleges funkciója a navigáció segítése, minden más szempontot, például a földrészek méreteinek megtartását ennek kell alárendelni.