Térképigazítás: veszít az északi félteke

Egyes amerikai iskolák szakítanak a világtérkép-készítés eddigi hagyományával. Torzítása ideológia.

Első lépése az volt, hogy egy földgömb felületét a hosszúsági vonalak mentén a sarkoktól az Egyenlítőig bevágva kiterítette az asztalra. Ezáltal sík papírlapot kapott, az északi és déli tájak azonban – egy gerezdekre vágott narancshoz hasonlóan – szeletenként eltávolodtak egymástól. A köztük lévő réseket ezután a gerezdek torzításával (kiszélesítésével) töltötte ki. Így gömbfelület helyett a Föld egy képzeletbeli henger alakú palástját kapta meg. A hajósoknak ez tökéletes volt, hiszen e vetület megtartotta a hosszúsági és a szélességi vonalak közötti, a navigációhoz elengedhetetlen derékszögeket.

A torzítás senkit nem zavart Európában, sőt még tetszett is a felhasználóknak. Egyrészt ideológiai okokból: a gyarmatosító európai hatalmak önnön nagyságukat látták az északi félgömb mesterségesen felnagyított földrészeiben, továbbá praktikus is volt, mert Európában, majd később Észak-Amerikában sokkal több információt kellett elhelyezni városokról, folyókról, utakról – olvasható a CNN honlapján. Noha ez biztosan nem volt Mercator célja, Oroszország, majd később a Szovjetunió számára sem lehetett volna kedvesebb vetületet elképzelni. Hiszen az ország ezáltal hatalmasnak és fenyegetőnek tűnt (amit csak tovább fokozott rendszerint vörös színezése).

Rendben, a Mercator-vetület jó a navigációra, hiszen a kontinensek alakja (hozzávetőlegesen) megegyezik azzal a formával, amelyet a földgömbön is láthatunk, ugyanakkor nem alkalmas arra, hogy reális elképzeléseket alakítsunk ki a földrészek, országok valóságos méretéről. De akkor mi legyen helyette? Erre sokaknak sokféle válaszuk van, amelyekben az a közös, hogy egyiket sem lehet objektív, kartográfiai vagy geometriai indokok alapján az egyedüli és tökéletes megoldásnak nyilvánítani (hiszen, mint említettük, a gömb felülete kiterítve sohasem lesz tökéletes, egybefüggő sík).

Az alternatív Gall–Peters-vetület ugyanakkor nagy népszerűségre tett szert az elmúlt években. Az angol iskolákban széles körben alkalmazzák, és most az Egyesült Államokban is megpróbálkoznak vele. Az új vetület korántsem új valójában, hiszen egyik névadója, James Gall már 1855-ben leírta, csak nem érdekelt sokakat. Arno Peters több mint száz évvel később újra fölmelegítette az ötletet, 1973-ban bemutatta a merőben új elvek szerint készített világtérképét.

A vetület alapelve, hogy a földrészek ábrázolt területaránya a valóságnak megfelelő. Ezen a térképen tehát végre tényleg hatalmas lett Afrika, Európa és általában a mérsékelt és hideg éghajlati öv tájai pedig megérdemelten kicsik. Ugyanakkor ez a térkép sem tökéletes, minthogy a kívánt cél elérése érdekében torzítja (észak–déli irányban nyújtja-zsugorítja) a földrészek alakját. A Peters-vetület korántsem tekinthető általánosan elfogadottnak kartográfus körökben. A szerzőt (minthogy műve nagyban megegyezik a XIX. századi Gall projekciójával) nem is tekinti mindenki igazi alkotónak, így a hetvenes években a szakma először jórészt mellőzte indítványát. Ekkor Peters, a harmadik világ egyre égetőbbé váló, kolonizációs eredetű szociális problémáira fogékony közvélemény érzékenységét kihasználva, kampányba kezdett vetülete népszerűsítésére. Peters bedobta a köztudatba a „térképészeti imperializmus” kifejezést is, azt állítva, hogy az ő térképe az egyetlen helyes térkép, amelyik úgy tartja meg a területi arányokat, hogy eközben a távolságok is valósághűek maradnak rajta, és a földrészek alakja sem torzul túlságosan. Csakhogy Peters előtt is sokan voltak, akik megkérdőjelezték a Mercator-vetület autoritását, és a rajta mért távolságok sem pontosak a térkép nagy részén. Tehát a Peters-vetület egy a millió közül.

Az Amerikai Kartográfiai Társaság 1989-ben – hosszas belső viták után – kiadott egy állásfoglalást az összes négyszögletes földtérkép ellen (a Peters-vetület is téglalap alakúra torzítja a földgömb felületét). Ebben minden kiadót óva intenek attól, hogy illusztrációs vagy művészeti célra téglalap alakú világtérképeket jelenítsenek meg (persze a navigációs térképek más lapra tartoznak). „Bár a Mercator-vetület a leggyakrabban használt négyszögletes világtérkép [ ], az alternatívaként javasolt többi négyszögletes térkép ugyancsak nagymértékben torzítottan ábrázolja a gömb alakú Földet.”

Azóta – ahogy annak előtte is – a különféle vetületek laikusok általi elfogadottsága pusztán a korszellem és a szemben álló nézetek hívei érdekérvényesítő képességének függvénye.