Egyes (mára jórészt meghaladott) nézetek szerint a gondolkodás semmi több, mint „befelé irányuló beszéd”, sokáig gondolták azt is, hogy az ember anyanyelve alapvetően meghatározza, miként gondolkodik a világról. Ezt a (cáfolt) jelenséget nyelvi determinizmusnak is nevezték, s olyan bizonyítatlan megállapításokhoz vezetett, mint hogy például azért van olyan sok magyar Nobel-díjas, mert a magyar nyelv felsőbbrendű logikája valahogy kiemeli őt a világ többi nyelve közül, ezért a magyarul gondolkodók hatalmas helyzeti előnyben vannak a többi tudóshoz képest.
Itt tehát nem arról lesz szó, hogy egy-egy konkrét nyelv hogyan határozza meg a beszélők mentális képességeit (mert a jelenlegi tudományos közmegállapodás szerint nagyjából sehogy), hanem arról, hogy ha valaki az anyanyelve mellett megtanul egy bármilyen idegen nyelvet, és azt használja gondolkodásra, illetve azon a nyelven szembesül az elé tárt problémával, az hogyan befolyásolja döntéseit, végső soron gondolkodását.
Albert Costa, a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem nyelvésze és kollégái már régóta kutatják a második nyelv hatását, vizsgálataikról a Psychology Today számolt be. Barcelona ideális hely a kétnyelvűség vizsgálatára, tekintve, hogy a városban rengetegen használják napi szinten párhuzamosan a spanyolt és a katalánt. A spanyol betelepülők anyanyelve a spanyol, de megtanulják a katalánt is, az őslakosoknál pedig fordított a helyzet. A kísérletek szempontjából a két csoport együvé tartozik, hiszen a jelenség független attól, melyik nyelv az anyanyelv, és melyiket sajátítják el utána.
Costáék abból a naiv feltételezésből indultak ki, hogy az idegen nyelv rontja az ember döntéshozatali képességeit. Még a legjobb beszélőktől is nagyobb erőfeszítést kíván, ha nem az anyanyelvükön kell megszólalniuk, olvasniuk, írniuk, gondolkodniuk. Teljesen logikusnak tűnik az az elmélet, amely szerint ez a pluszerőfeszítés a racionális gondolkodás, és így a legtöbb, legvalószínűbb eredményre vezető „helyes” döntés meghozatalának kárára válik. Tehát egy racionalitást igénylő teszthelyzetben „rosszabbul” kellene teljesíteniük az idegen nyelven kommunikálóknak. (Itt érdemes megjegyeznünk, hogy a legtöbb viselkedéstani kísérletben nincs „jó” vagy „rossz” megoldás, a tesztek bármely kimenetele lehet helyes az adott személy számára.)