Bauhaus a fürdőházban

Ha még élne, talán a létesítmény tervezője, Janáky István is szívesen látogatná a rendbe tett Palatinust.

Hazánkban sem az art deco, sem a Bauhaus nem tudott meghatározó építészeti stílussá válni, hiszen amikor ezek az irányzatok fénykorukat élték (az 1920-as, 30-as és 40-es években), a magyar politikai berendezkedés nem kedvezett elterjedésüknek. Persze akadnak e stílusokban épült vagy legalább azokra hajazó épületek Magyarországon (főleg a fővárosban), ám azokat többnyire magánszemélyek vagy különféle szervezetek építették maguknak. Közpénzből viszont csak kevés, e stílusjegyeket magán viselő terv készülhetett el. Ezek egyik ritka példája az idősebb Janáky István által megtervezett Palatinus strandfürdő, amelyet az 1930-as évek második felében húztak fel. A Bauhaus stíl mintájára megálmodott, letisztult és funkcióját maximálisan betöltő létesítményt azt követően alakították ki, hogy a korábbi, Masirevich György által tervezett, faszerkezetes épületek elavulttá váltak, és megérettek a cserére. Szerencsére az immáron nyolcvan éve álló Janáky-mű nem jutott elődje sorsára, a pusztulás helyett felújítás, korszerűsítés és funkcióbővítés várt rá. És úgy tűnik, megérte ebbe fektetni hárommilliárd forintot.

A Palatinus az első fővárosi szabadtéri fürdőként nyitott meg a Margitszigeten még 1921-ben, bár már az azt megelőző két évben is üzemelt. 1796-tól József nádor volt a sziget tulajdonosa, egészen 1847-ig miatta hívták József-szigetnek vagy Palatinus-szigetnek (a palatínus latinul nádort jelent) a területet. Innen kapta a nevét fürdő is. Eleinte három medencét és egy Dunába lógatott, úgynevezett kosaras fürdőt használhattak a vendégek, a nagymedence a több mint ötezer négyzetméteres felületével Európa legnagyobbja volt akkoriban. A hely annyira népszerűvé vált a budapestiek körében, hogy az új, Janáky-féle főépület kialakítása mellett az egész létesítményt is bővítették 1937-ben, ekkor alakították ki a hullámmedencét (amelyben 2006 óta szörfversenyeket is szoktak rendezni). A modernizáció persze az azóta eltelt időszakban is többször szükségessé vált: 2002-ben a medencéket a kor igényeinek megfelelően építették át, valamint vízforgató berendezésekkel látták el. A nagymedencét úszó-, élmény- és strandmedencévé alakították át, de úgy, hogy az egybefüggő vízfelület hatását megőrizték, mivel a fürdő már akkor is műemléki védettség alatt állt. A termálmedencét 2013-ban újították fel, amikor új óriáscsúszdákat is kapott.

A fogadóépület azonban jelentősebb renováláson egészen 2017-ig nem esett át. Az üzemeltetést végző Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) tisztában volt azzal, hogy muszáj haladnia a korral. Fontos lépésre szánták el magukat: a Palatinust egész évben használható, wellnessfunkciókkal is bíró fürdővé alakították át.

A műemléki védettség természetesen kötötte a tervezést végző Archikon Kft. szakembereinek a kezét. Az volt a feladatuk, hogy az eredeti építészeti megjelenés visszaállítása mellett az épület déli szárnyában termálfürdőt alakítsanak ki.

– A felső szint, ahogyan korábban is, megmaradt öltözőnek, az alsón azonban, amely valamikor üzemi, a nagyközönség számára elzárt területként működött, meleg vizes és gyerekmedencét, szaunákat, masszázshelyiségeket alakíttattunk ki – mondta a Magyar Nemzet érdeklődésére Czinege Szilvia, a BGYH marketingigazgatója.

Bár lapunk nem éppen strandolásra ideális időt választott arra, hogy megtekintse az épületet és a szabadtéri részeket (hiszen már leesett az első hó), az már a bejárat előtti térben is érzékelhető volt, hogy a felújításkor valóban ügyeltek a részletekre; elég, ha csak abból indulunk ki, hogy az eredeti fehér festést is visszahozták a korábbi rózsás-magentás helyett. Sőt a front oszlopsorából a középső hármat sikerült eredeti állapotában megőrizni, illetve megszépült Csorba Géza Napozó lány című szobra is. (Érdekesség, hogy a második világháborúban megsérült mű helyét egy időben átvette Émile Guillaume Fésülködő nő című alkotása, amely eredetileg a Szabadság téren állt mint „a magyar fájdalom” szobra, és egyik szándékosan csonkolt változata ma is ezen a néven áll Debrecenben Trianon-emlékműként.) Emellett újra régi fényében tündököl Pekáry István mozgalmas, Dál-kisasszonyok násza című falképe is, amelynek rekonstrukcióját az őszi hónapokban végezték el.

A felújítás szerencsére a belbecs terén is megmutatkozik. Az újonnan kialakított hasznos belső tér anyaghasználatában és hangulatában remekül illeszkedik az eredeti épület Bauhaus-irányultságú, a funkciót előtérbe helyező, minimalista irányvonalához. A terek jól tagoltak. Középen lépcsőn és lifttel juthatunk le a büfébe és a medencetérbe, ahol a szauna- és a gőzkabin, a gyerek- és termálmedence kapott helyet. Ami talán gondot okozhat (s ezt ottjártunkkor egy hölgy is megemlítette), hogy a termálmedencétől fotocellás ajtón át lehet kijutni a fürdő külső részére: ez nyáron természetesen nem problémás, télen viszont üzemben tartva nem biztos, hogy hasznos, hiszen vele egy vonalban állnak a pihenőágyak, amelyekre ráömlenek a mínuszok minden egyes alkalommal, amikor csak az ajtó mellett elhalad valaki. Arra persze jó ez a megoldás, hogyha a vendég a klasszikus módon, azonnal a szabadba kirohanva szereti lehűteni magát szaunázás után.

A csípős hidegben roppant látványosak a gomolygó gőzfelhőbe burkolózó medencék. Ráadásul legnagyobb meglepetésünkre a fürdő kvázi háziállatával, egy gólyával is találkoztunk.

– Nem félős jószág, nyáron, amikor embertömegek vannak a kinti részben, akkor is bátran itt szokott kószálni – tudtuk meg Czinege Szilviától.

A szabadtéri medencékhez télen nem az említett fotocellás ajtón keresztül lehet kijutni (emiatt főként felmerül a kérdés, akkor minek is van üzemben tartva), hanem az egyik impozáns, üvegezett csigalépcsőn át, amely átmeneti jelleggel sátorfolyosóban végződik: ezen keresztül érhetjük el az egészségünket is javító termálvizet. S bár a gőz miatt távolabbról nehéz volt észrevenni, hogy van-e bárki a medencében, a folyosó végén álló fogason lógó fürdőköpeny és az alá beállított papucs rögtön választ adott kérdésünkre.

Bár a felújított Palatinust nyáron adták át, így ebben a formában teljes szezonja még nem volt, ugyanakkor Czinege Szilvia elmondta, ennek ellenére is sikerült rekordot dönteniük, hiszen egy alkalommal nyolcezer látogatót fogadtak. Annak híre viszont egyelőre még sokakhoz nem jutott el, hogy a fürdő mostantól az év minden szakaszában nyitva tart. Jól látszik, hogy a téli hónapokban is fokozatosan nő a vízben kikapcsolódni vagy gyógyulni vágyók száma. Persze a beruházás a jegyárak emelését is magával hozta, ugyanakkor a BGYH tapasztalatai azt mutatják, fontosak ezek a fejlesztések, hiszen évről évre egyre többen járnak a cég létesítményeibe. Ha még élne, biztosan Janáky István is sűrűn látogatná a szépen rendbe tett Palatinust.