A Kína Kujcsou tartományában öt év alatt felépített, ötszáz méter átmérőjű, stílusosan Menny Szemének becézett rádióteleszkópot azért hozták létre, hogy a földön kívüli élet jeleit kutassa. Az 51,2 milliárd forintból épült Menny Szeme közel kétszer akkora, mint az eddig hasonló célra is használt amerikai teleszkóp, a Puerto Ricóban álló, hatvanas években épült Arecibo obszervatórium, és nyilván modernebb is. Ráadásul utóbbi folyamatos finanszírozási gondokkal küszködik, mint ahogy az amerikaiak földön kívüli élet kutatására létrehozott projektje is, mióta 1993-ban egy amerikai szenátor keresztülvitte, hogy a programra szánt pénz nagy részét kivonják. Ahogyan ő indokolt: egészen addig egyetlen Mars-lakót sem találtak.
Ahogy a világ ügyeinek sok egyéb területén, itt is a kínaiak veszik át a kezdeményezést az Egyesült Államoktól. A kínaiak és az oroszok: utóbbiak részéről Jurij Milner orosz milliárdos, aki százmillió dollárt fektetett a Berkeley Egyetem új SETI-programjába, azaz a földön kívüli élet kutatásába. Milner szintén százmillió dollárt szán arra, hogy lézernyaláb segítségével a chilei sivatagból csillagközi szondákat indítsunk el a négy fényévnyire lévő alfa Centauri naprendszer felé. Az utóbbi projekten dolgozó csapat szerint egy ilyen lézernyaláb hasonló rádiójeleket küldene szerte az űrben, mint amilyenek azok a rejtélyes, ismétlődő gyors rádiókitörések, amelyeket néha elcsípnek a rádióteleszkópok.
A földön kívüli élet kutatása nyilvánvalóan sok kérdésünkre választ adhat, miközben az esetlegesen sikeres kapcsolatfelvétel több ezer új kérdést vethet fel. Éppen ezért már az emberiség is küldött magáról szóló üzeneteket az űrbe. 1974-ben az Arecibo obszervatóriumból sugároztak rádióüzenetet a Földtől több mint 25 ezer fényévre lévő, Messier 13 nevű gömbhalmaz felé. Az 1679 bitből álló üzenetben többek között szerepeltek számok egytől tízig, a DNS-re vonatkozó alapvető információk és a Naprendszer modellje is. Azóta közelebbi csillagokhoz több hasonló üzenetet küldtünk, amelyek még ebben az évszázadban oda is érnek.
Nem mindenki biztos benne azonban, hogy ez – mármint üzenni az esetleges intelligens fajoknak – bölcs döntés. Liu Ce-hszin (Cixin Liu), a mára világszerte ismert kínai science fiction író például egész könyvtrilógiát szentelt annak a gondolatnak, hogy a világegyetem ellenséges környezet. A magyarul is megjelenő A háromtest-probléma története szerint egy, az emberiségből a kínai kulturális forradalom nyomán kiábrándult nő döntése olyan láncreakciót indít el, amely a Föld leigázásához vezethet. Liuval sokszor konzultáltak a kilencvenes évek óta tervben már létező rádióteleszkóppal kapcsolatban, a szerző azonban továbbra sincs meggyőződve róla, hogy bármit is találhatnánk a világegyetemben.
A kínai vállalkozásról a The Atlantic számára dolgozó Ross Andersen többször is beszélt, illetve vitatkozott az íróval, Liu azonban hajthatatlan volt. Az ő kiindulópontja az, hogy egy technológiailag fejlettebb civilizáció mindig megpróbálja átvenni a gyengébb felett az irányítást. Sok példát citálhatnánk a történelemből erre, de Liunak egy is elég: a középkortól kezdve bezárkózó, tengeri felfedezéseit leépítő Kína, illetve a tizenkilencedik században megjelenő, majd a nagy Kínát gyarmati sorba taszító tengerjáró európai hatalmak esete. A kínai szerző szerint ez a törvény univerzális, így botorság, ha még külön fel is hívjuk magunkra a valószínűleg ellenséges idegenek figyelmét.
Ha ennyi nem lenne elég, nem csak a direkt üzeneteket hallhatják meg az ellenséges fülek (vagy a fülnek megfelelő szervek). A kínai rádióteleszkóp már van annyira érzékeny, hogy akár egy távoli civilizáció alapvető rádiózaját is észlelje – éppen olyanokat, mint amilyeneket mi is generálunk nap mint nap. Liu meg van róla győződve, hogy az emberiségnek minél inkább azon kéne lennie, hogy valamennyi hasonló jellegű, akár fényévekről is megfigyelhető tevékenységét leállítsa, vagy elrejtse a fürkésző szemek elől. Mivel szerinte ez az egyetlen logikus lépés, biztos benne, hogy bármilyen más fejlett civilizáció így tesz egy idő után: íme, Liu megoldása a Fermi-paradoxonra.
Másrészről az első kapcsolatfelvétel hatalmas átrendeződéshez vezethet itt, a Földön is – akár ellenséges, akár barátságos az idegenek válasza. Ezért sem mindegy, ki tudja fogni majd az első jeleket. Az Egyesült Államok a nyugati tudósok tiltakozásai ellenére lemondott arról, hogy első legyen ebben a versenyben. Az előny így most az új teleszkóppal együtt Kínánál van. A kérdés csak az, mihez kezdenek vele, ha E. T. telefonál.
