„Bugyit le, pólót fel!” – Pró és kontra az otthon szülésről a Geréb-ítélet után

A visegrádi országok közül eddig egyedül nálunk született rendelet az otthon szülésről.

Nem vagyok nagy híve a coming outoknak, de most vallomással kell kezdenem. Harminchat éves vagyok, két gyermek édesanyja. A szülésre mindig úgy tekintettem mint szükséges rosszra, kórházi beavatkozásra, amelyen nagyot nyelve át kell esni, és így is vonult be az emlékezetembe. Mindkét alkalom rettenetesen rossz élmény volt, de sosem értettem, miért csodálkozik ezen bárki. Azon, hogy csak utólag, rákérdezésemre tudom meg, hogy éppen császármetszésre készítenek fel; azon, milyen nyomorult érzés meztelenül és kiszolgáltatottan, lekötözve feküdni egy műtőasztalon, miközben körülöttem ki-be jár a kórházi személyzet; azon, hogy túl kevés vagy nem hat az érzéstelenítő, és vinnyogva tűröm, ahogy felvágnak; és hogy próbálok viselkedni, amíg bírok, és amíg végül el nem altatnak

Csak a vállamat rántottam meg, ha valaki elszörnyedve hallgatta ezeket, hiszen úgy képzeltem, a szülésnél a traumatikus élmények, már csak a futószalagon végzett beavatkozások miatt is, természetesek – függetlenül attól, hogy bíztam és ma is bízom az orvosomban, és azzal együtt, hogy a kórház alkalmazottai messze humánusabbak és barátságosabbak voltak a friss anyukákkal, mint a legtöbb hazai intézményben. Talán ezért is döbbentett meg mindaz, amit az erre a cikkre való felkészülés közben olvastam, illetve hallgattam végig olyan nőktől, akik az otthon szülést választották, és akiknek „csodálatos szülésben” volt részük. Ez a szókapcsolat mindeddig elképzelhetetlen volt számomra.

Félreértés ne essék, írásom messze nem arról fog szólni, hogy mindenkinek otthon kéne szülnie. Sokkal inkább arról, mi az alapvető különbség a nálunk még élesen elváló bábai és a kórházainkat nagyrészt jellemző medikális szemlélet között.

Sokak számára elsőként csak annyi nyilvánvaló az otthon szüléssel kapcsolatban, hogy míg egy kórházban még a legkétségbeesettebb helyzetben is viselkedni igyekszik az ember, alkalmazkodni az intézményi protokollhoz, megfelelni a rutinnak, addig otthon, ahová házhoz jön a „szolgáltató”, és a bába csak egyetlen szülő nőre koncentrál, nyilvánvaló könnyebbséget jelenthet egy vajúdó nőnek a külső kényszer hiánya. Ugyanakkor az emberek többsége ma is akkor érzi magát és szeretteit biztonságban egy ilyen pillanatban, ha az esetleges komplikációknál rendelkezésére áll egy teljes intézményi háttér az egészségügyi személyzettel együtt. A kulcsszó tehát a(z esetleges) komplikáció, amelynek esélyét viszont a komfortos, kevésbé feszélyező környezet jelentősen csökkentheti.

A Társadalom a Szabadságjogokért (TASZ) 2007-ben kiadott közleményében olvasható: „A nemzetközi szakirodalmi adatok azt bizonyítják, hogy a tervezett otthon szülés ugyanolyan biztonságos, mint a kórházi szülés, amennyiben a várandósság alacsony kockázatú. Az egyetlen lényeges különbség a két hely között az, hogy a kórházban a műszeres beavatkozások és a szövődmények gyakorisága statisztikailag jelentősen nagyobb. Tudjuk tehát azt is, hogy a sajtóban az utóbbi hetekben nyilvánosságot kapott otthon szülés során kialakult szövődmények kórházi körülmények között is előfordulnak, mégpedig nagyobb gyakorisággal, mint otthoni körülmények között.”

– Az otthon szülés lehetőségével soha nem fognak többen élni, mint a kórházival, de mindig lesznek olyan nők, akik az előbbit választják, és mivel joguk van hozzá, a társadalom felelőssége, hogy megteremtse számukra ennek a lehetőségét – mondja Schmidt Erika, az Emma Egyesület munkatársa. A szervezet azért küzd, hogy szülésnél, születésnél mindenki emberséges bánásmódban részesüljön. Schmidt Erika szerint nem a szülés helyszíne a fő kérdés az otthon szülés kontra kórházi szülés dilemmában, hanem az, milyen szemlélettel fordul a szülést segítő bába vagy orvos a szülő nő felé.

– A medikális szemléletet vallók szerint mindaddig, amíg le nem zajlott a szülés, nem tudjuk megmondani, hogy biztonságos-e vagy sem, ezért az orvos arra törekszik, hogy a szülés folyamatát kontroll alatt tartsa. Ez általában olyan eszközök alkalmazását jelenti, amelyek közvetlenül a folyamatra hatnak. Monitorozzák az anya méhtevékenységét, gyógyszeres beavatkozáshoz folyamodnak, ha szükségesnek látják, a beavatkozásokkal igyekeznek megőrizni a kontrollt a helyzet fölött – magyarázza Schmidt Erika. – A bábai szemlélet szerint ezzel szemben a szülés természetes élettani folyamat egészen addig, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. A bába ezért nem a kontrollra, a befolyásolásra figyel, hanem arra, hogyan tudja megteremteni azokat a körülményeket, amelyek a normális folyamatokat segítik. Ha valami rendelleneset észlel, először megvizsgálja, hogy a körülmények változtatásával vissza tudja-e terelni a folyamatot a normalitás spektrumába, vagy valamilyen más, erősebb, konkrétan a folyamatra ható beavatkozásra van már szükség.

Magyarországon a medikalizált szemlélet a jellemző, míg azokban az országokban, ahol az otthon szülés elfogadott, és a bábaszakma erős, az intézetekben is inkább az egészségközpontú bábai szemlélettel fordulnak a várandós nők felé. Ha a térképre nézünk, e tekintetben éles határvonal rajzolódik ki az egykori szocialista országok és a tőlünk nyugatra, északnyugatra fekvő országok között. Az otthon szüléssel kapcsolatban hagyományosan Hollandiát és az Egyesült Királyságot emlegetjük, de fellegvárai mára a skandináv államok lettek, ahol ugyan az otthon szülés aránya az összes szülésre nézve alacsonyabb (két százalék körül mozog), de évek óta folyamatosan növekszik (Dániában és Norvégiában az elmúlt öt évben megduplázódott).

– Ezekben az országokban az otthon szülés mint választható ellátási forma szervesen be van építve a szülészeti ellátásba – mondja Schmidt Erika. – Az eljárás biztonságának fontos eleme a jogi szabályozottság, de ugyanilyen fontos, hogy a szülésznői szakma önállósága és elismertsége erős, a bábák és a háttérintézmény között jó az együttműködés, a szülésznők saját szakmai érdekképviseleti és felügyeleti szervvel rendelkeznek. Ez azt is jelenti, hogy ha egy szülésznő hibát követ el, ügyét saját szakmájának képviselői vizsgálják ki.

Hazánkban a medikális és a bábai szemlélet a mai napig elsősorban a szülés helye mentén válik el, és jól tükrözi a helyzetet, hogy a két szülési hely nem egyenrangú: az otthon szülést például nem támogatja a társadalombiztosítás, a várandós nő rizikóbesorolását a szülészorvosok végzik a bábák helyett, és míg például Dániában az utolsó pillanatig megváltoztathatja döntését a szülő nő, addig nálunk ha valaki a 36. héten úgy dönt, hogy kórházban szül, többé nem gondolhatja meg magát.

Bár Magyarországon is van még mit finomítani az otthon szülés törvényi szabályozásán, nagy előrelépésnek tekinthető, hogy a visegrádi országok közül eddig egyedül nálunk született rendelet erre vonatkozóan. Ebben Geréb Ágnes érdeme vitathatatlan, de nagyban hozzájárult az Emberi Jogok Európai Bírósága Ternovszky Anna ügyében hozott döntése is. Csehországban kifejezetten tiltott dolog otthon szülést kísérni, Szlovákiában, Romániában még szabályozatlan a babák világrahozatalának e formája, Szlovéniában pedig most folyik a szabályozás előkészítése.

– Én Olaszországban 1999-ben szültem a fiamat, otthon. Ez akkor ott már bejáratott rend volt, és nem tudok róla, hogy bárkinek a boszorkányüldözése és bebörtönzése kellett volna ahhoz, hogy ez a lehetőség megszülessen.

Ezt már Németh Mónika orvos, bába mondja nekünk, aki arról mesél, saját szülése annyira pozitív élmény volt számára, hogy eldöntötte, elvégzi a szülésznőképzőt, és otthon szülések kísérésébe kezd. Tizenhárom éve dolgozik bábaként, a szüléssel kapcsolatos élethelyzetekről, saját feladatairól bőséges tapasztalattal a háta mögött beszél.

– Nagyon sokszor elég a figyelmes jelenlét, esetleg a folyamat finom terelése ahhoz, hogy megszülessen egy kisbaba. Fontos, hogy a babák olyan módon és olyan ritmusban jöjjenek a világra, ahogy nekik és az édesanyjuknak jó. Nálunk nincsenek kötelező sztenderdek arra, milyen gyorsan kell tágulnia a méhszájnak, nem sürgetjük a folyamatot. Megpróbáljuk támogatni az anyát abban, hogy ezt a többnyire szép, de nagyon erőteljes folyamatot a maga teljességében el tudja fogadni. Nem akarjuk megfosztani egyetlen részletétől sem, abban segítjük, hogy magához engedje a gyönyörűséget épp úgy, mint a fájdalmat. Az a tapasztalatunk, hogy a szülés akkor halad jól, ha az anya át meri engedni magát a vajúdásnak. Nagyjából látom, ki, hol tart a folyamatban, vizsgálni csak akkor szoktam, ha valami ellentmondást észlelek, nehézséget, problémát sejtek, illetve ha az anya maga kéri – magyarázza Németh Mónika.

Amikor a bábát az esetleges komplikációkról kérdezzük, így válaszol:

– Az a tapasztalat, hogy az emberi test az esetek többségében képes a szülésre. Váratlan baj általában akkor jön, ha olyan helyzetbe kényszerítjük, amelyet magától már nem vállalna. Például ha oxitocininfúzióval összehúzódásba hajszoljuk a méhet akkor is, amikor magától már régen nem húzódna össze olyan gyakorisággal. Ha az anya otthon elfárad, pihenünk egyet. És többnyire azt látjuk,  hogy fél óra, egy óra, fél nap elteltével újraindulnak a kontrakciók. A test úgy van megalkotva, hogy ha nem merítjük ki mesterségesen, mindig marad tartalék, amelyhez baj esetén nyúlhatunk, így biztonságosan átérhetünk a kórházba – fogalmaz a bába, aki elenyészően kevés esetben, eddig két alkalommal hívott mentőt a szülő nőhöz, túl erős szülés utáni vérzés miatt.

Jelenleg Magyarországon négy szolgáltató tizenhat bábája kísér otthon szüléseket. A Geréb Ágnes ügyében hozott ítélet valamennyiüket rosszul érinti, hiszen azt jelentheti, hogy ha bármelyikük jelen lenne egy tragédiába torkolló szülésnél, rájuk is hasonló sors várhatna.

– A legnagyobb probléma az, hogy hiába adtuk be nem sokkal a rendelet megszületése után az otthon szülésekre vonatkozó protokollt, az azóta is ott fekszik a minisztériumban. Így ha bárkinél bármi történik, nem a saját szakmánk képviselői ítélik meg, követtünk-e el szakmai hibát, hanem bíróságra kerül az ügy, és az igazságügyi orvos szakértők véleménye alapján hoznak ítéletet fölöttünk, akik pedig nem a szülésznői, hanem az orvosi protokollt kérik rajtunk számon – fejtegeti Németh Mónika, aki utal rá, hiába állították egybehangzóan a Geréb-perben is az otthon szülés nemzetközi szakértői, hogy a szülésznő nem követett el hibát, a bíróság nem vette figyelembe álláspontjukat.

Németh Mónika arról is beszél, hogy bár jó pár éve legális az otthon szülés, még 2016-ban is volt olyan vidéki nagyváros, amelynek kórházában nem tudták, mitévők legyenek, amikor bejelentette, hogy komplikációmentesen lezajlott az otthoni szülés, amiről korábban értesítette őket. Mint mondja, eleinte előfordult, hogy döbbenetes atrocitások érték azokat, akikkel kórházban kötöttek ki; ilyenekről Geréb Ágnes is beszámolt. A helyzet azóta sokat változott, egyre jobb a viszony a kórházi dolgozók és az otthoni szülést segítő bába között.

Ez bizonyára részben annak is köszönhető, hogy az internet egy csapásra nagy nyilvánosságot biztosított a panaszoknak. A kórházi csalódások gyakran ugyanazokon a területeken jelennek meg, és nemcsak rossz élményeket, hanem traumákat is hagynak maguk mögött, hosszú távú következményekkel az életminőségre.

Visszatérő sérelem például, hogy nem tekintik egyenrangú partnernek az intézményekben a nőket, nem tájékoztatják őket arról, mi és miért fog velük történni, annak mi a következménye és kockázata, a fejük fölött döntenek róla, mit csináljanak velük.

– A „Másállapotot a szülészetben!” mozgalom alulról szerveződött, miután nagyon erős jelzések érkeztek nőktől, anyáktól, többnyire hasonló témákban, mi pedig felületet adtunk ezeknek egy Facebook-oldalon – mondja Csörgőné Polgár Andrea perinatális szaktanácsadó, a mozgalom aktivistája, aki arra utal, a visszatérő panaszok közt szerepelnek olyan eljárások is, amelyek megváltoztatása semmibe nem kerülne. Ilyen a szülés utáni közvetlen bőrkontaktus elmaradása a babával, vagy az anya jogának korlátozása arra vonatkozóan, hogy 24 órában együtt lehessen kisbabájával.

– A családok nagyon fájlalják, ha nincs ezekre lehetőség – mondja Csörgőné, aki szerint a legnagyobb probléma az, hogy míg a bábaszolgálatok közzéteszik, hány szüléshez asszisztáltak, s ebből hány végződött kórházban, milyen testhelyzetben szültek az anyák, az ehhez hasonló adatokat a kórházak nem teszik elérhetővé a kismamák számára.

– A kórházi szülésről csak elvétve, kérdezősködéssel lehet információhoz jutni, pedig azok elengedhetetlenül fontosak lennének ahhoz, hogy a családok mindent mérlegelve dönthessenek – mondja a „Másállapotot a szülészetben!” mozgalom aktivistája.

– A szép otthonszülés-élményről nehéz nem patetikusan beszélni.

Ezt a mondatot már Katalintól halljuk. A Budapesthez közel lévő településen élő nő mindhárom gyerekének világrahozatalához a családi otthont választotta.

– Háborítatlanul szerettünk volna szülni, a szükségtelen külső kontrollokat és beavatkozásokat elkerülve. Otthon szülni azt is jelenti, hogy a lehető legnagyobb nyugalomban követhetem magamban a folyamatot. Ebbe az intim helyzetbe nem lép be idegen. Azon a Geréb Ági által tartott nyári szülésfelkészítő tanfolyamon, amely elindított minket az otthon szülés felé, hallottam azt az alapigazságot, hogy minden nőnek ott kell szülnie, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát – szögezi le Katalin, aki három gyermekéből kettőt az Egyesült Államokban hozott világra. Ott államonként változik a bábai modell engedélyeztetése.

– Washington államban, ahol éltünk, 2007-ben a bábai terhesgondozás, szüléskísérés legalizált és társadalmilag elfogadott, ugyanakkor rendkívül drága praxis volt. Mi szerencsés helyzetben voltunk, a munkáltatói egészségbiztosítás ennek az opciónak a költségeit is fedezte. 2010-ben Torontóban az egészségbiztosítási rendszer keretében, ingyenesen választhattuk az otthon szülést – mondja a háromgyermekes édesanya.

Katalint elkeseríti, hogy a bábák szakmai kompetenciájával, a jól szabályozott gyakorlattal nincs tisztában a társadalom.

– Még mindig nem köztudott, hogy a bábák csak a várhatóan komplikációmentes szülések kísérését vállalhatják, hogy a komplikáció leggyakrabban előre látható, és kórházi közegben sokkal inkább előfordulhat az orvosi hozzáállás eredményeként, illetve hogy a kórházba szállíthatóság logisztikai lehetősége az otthon szülés alapfeltétele.

Eszter három gyermeke közül kettőt Geréb Ágnes segített a világra, a harmadikhoz az eltiltás miatt már más bábát kellett hívnia. Amikor szüléseiről beszél, egy idő után ő is szabadkozni kezd.

– A külső szemlélő azt hiheti, hogy fanatizálva vagyunk, de ez azért van, mert ilyen odafordulást senkitől nem kap az ember. Ahogy ő [Geréb Ágnes] csinálta velünk végig a várandósságot és a szülést, az semmihez nem fogható, fantasztikus érzéke van az emberekhez – mondja.

Eszter arról beszél, hogy ő is kórházi szülésre készült, méghozzá a köztudatban a legbababarátabb kórházként számontartott Szent István Kórházban, de amikor egy egyszerű ultrahangvizsgálaton megtapasztalta, hogy az orvos nemhogy nem mutatkozik be, de a szemét sem emeli fel a monitorról, úgy szól neki oda, hogy „bugyit le, pólót fel”, és miközben a vizsgálatot végzi, legalább hat férfi vonul át a kis szobán különböző párbeszédeket folytatva az ő széttett lábai fölött, úgy érezte, képtelen lesz ilyen körülmények között végigcsinálni az egészet.

– Az ember különlegesnek érzi, hogy a hasában növekszik egy kis élet, de a kórházi futószalagra kerülve rájön, a körülötte tüsténkedők egyáltalán nem tekintik annak Engem odasodort az élet az otthon szüléshez, egy idő után már teljesen biztos voltam benne, hogy Ágival kell szülnöm – mondja az anyuka.

– Egy idő után direkt figyelni kezdtem a szülési történeteket, és azt tapasztaltam, hogy csak az ismeretségi körömön belül harmincöt-negyven kórházi szülésből kettő van, amelyikről elégedetten nyilatkozott az anyuka. Ezzel szemben nekem életem három legmeghatározóbb élménye volt a három szülésem. Egytől egyig mindegyik fantasztikus volt – áradozik Eszter. – Azt gondolom, ez olyan útravaló az embernek, amelyből egész élete folyamán táplálkozni tud.

Pelenka a kerítésen

– Tény, hogy a magyar szülész-nőgyógyász orvosok többsége jellemzően nem ért egyet az otthon szülés gyakorlatával, de ezzel nem vagyunk egyedül. Én korábban Hollandiában tanulmányoztam az ottani gyakorlatot, és az ottani orvosok többsége sem támogatta az otthon szülést – mondja a Magyar Nemzetnek Bálint Balázs szülész-nőgyógyász.

A szakember részt vett a hazai otthon szülés jogi kereteit kialakító, 2011-es kormányrendelet kidogozásában is. Bálint Balázs szerint az orvosok véleményének egyszerű oka van: – Mi tisztában vagyunk vele, hogy a kórházi körülmények között lezajló szülés esetén milyen azonnali pluszvédelmet tudunk biztosítani komplikáció esetén, amit az otthon szülés esetében – járjanak el bármennyire gondosan is a közreműködők – nem kaphat meg vagy nem azonnal kaphat meg a kismama vagy a születendő gyermek. Aki az otthon szülést választja, lemond a pluszvédelemről, cserében olyan lehetőségekért, mint például az otthon megnyugtató kényelme által érzett biztonság.

Bálint Balázs szerint ugyanakkor ahogy egyre több az otthon szülés Magyarországon, egyre több orvos találkozik a gyakorlattal, és kerül kapcsolatba azokkal a szülőkkel, szülésznőkkel, akik otthon szülésben vesznek részt, a magyar orvostársadalom hozzáállása is elfogadóbbá válik. Úgy véli, a 2011-es kormányrendelet sokat segített a helyzeten, hiszen az otthon szülés feltételeinek meghatározásával és a legális otthon szülés bevezetésével már nem jellemző, hogy a kismamák vagy az otthon szülést segítő szülésznők esetleg megpróbálják eltitkolni, ha valami probléma adódik, sokkal könnyebben s nyitottabban fordulnak a kórházhoz, orvoshoz, ha szükséges.

Mint mondja, ő maga személyesen sosem volt az otthon szülés ellen, alacsony kockázatú terhességeknél, ha adottak a feltételek, a kórházi szülés jó alternatívájának látja a baba otthoni világrahozatalát.

– Magyarországon abban látom a problémát, hogy az otthon szülés körüli vita gyakran nem szakmai alapon folyik, hanem – és ez jellemző lehet mind az otthon szülést támogatókra, mind az azt ellenzőkre – érzelmi alapon próbálnak érvelni – fogalmaz a szülészorvos.

Magyarország egyébként – ha késésekkel is – követi a nyugati trendeket a szülés kezelésében, szabályozásában. Míg az ötvenes évekig – főleg vidéken – általános volt, hogy otthon szült minden anyuka, a hatvanas évekbe kezdődött a medikalizált szülés korszaka.

– Én 1983-ban kezdtem a szakmát, akkor magától értetődő volt, hogy a kórházi szülést követően rögtön elvették az anyukától a csecsemőt, és csak naponta ötször, az etetés idejére adták a kezébe, ezenkívül végig a csecsemőosztályon voltak a gyerekek, az anya még tisztába sem tehette őket. A jelszó ebben az esetben a „fertőzések elkerülése” volt – mondja lapunknak egy ma is praktizáló szülésznő.

A rendszerváltással aztán ebben is elindult némi változás, egyszerre több intézményben is; Szegeden kívül a budapesti MÁV-kórházban is lehetőség nyílt arra, hogy az apa is jelen legyen a szülésnél, vagyis nem igaz, hogy kifejezetten Geréb Ágnes kezdeményezte volna a gyakorlatot.

– A rendszerváltás és az egészségügyi finanszírozás megváltozása egymással párhuzamos folyamatokat indított be: egyrészt a szakmában és az érdeklődő szülők esetében is könnyebbé vált a hozzáférés az információkhoz arról, hogy mik a legújabb nyugati trendek a szülésben; másrészt miután az intézmények az elvégzett szülések után kaptak fejkvótát, mindenki érdekeltté vált abban, hogy náluk minél többet végezzenek el, így a kórházi vezetők gyorsan rájöttek, többféle lehetőséget is kínálniuk kell, mert megéri nekik – magyarázza a szülésznő. Mára egyébként több kórházban lehet úgynevezett szelíd születési módok közül választani, labdán vajúdni a kórházi ágy helyett, vízben szülni, négykézláb és egyéb módokon.

A 2011-es kormányrendelet azért is fontos volt, mert a szakmában sokan tisztában voltak vele, hogy vannak, akik titokban vagy kevésbé titokban végeznek otthon szülést. Azt is tudták, meséli szülésznő forrásunk, hogy nagyjából kik: rendszeresen kerültek be anyukák, akikről látni lehetett, hogy odahaza indult meg náluk a szülés, de valami komplikáció adódott, ám miután akkor még nem volt törvényes, ők sem akarták elmesélni, hogy mi történt, és a segítőik sem kísérték be őket, így viszont a kórházi szülészorvosnak volt sokkal nehezebb dolga. 

A szülésznő szerint amikor elindultak a szakmai egyeztetések, az orvosok által csak „alternatívoknak” nevezett othonszülés-párti oldal és a „hivatalos” szülész-nőgyógyászok „inkább az ellenséget látták a másikban”, de szerinte ez sokat oldódott.

– Úgy látom, az orvosok is sokat tanultak az otthon szülés gyakorlatából, és az otthon szülést végző szakembereknek sem jött rosszul a konzultáció – mondja.

Ma évente nagyságrendileg pár száz otthon szülés történik; az országban lévő négy bábapraxis a nekünk nyilatkozó szülésznő szerint jól működik, és magas színvonalú szolgáltatást nyújt, de ennyi nyilván kevés, hogy lefedje az igényeket. A szakember szerint egyébként a hosszabb távú tendencia várhatóan Magyarországon is az lesz, hogy a szülésznők – ma már főiskolai szintű képzés zajlik a Semmelweis Egyetemen – egyre több esetben vezethetnek majd önállóan szülést. Egy szülész-nőgyógyász szerint ugyanakkor az a probléma, hogy míg kórházi körülmények között egy frissen diplomázott szülőnő csak a megfelelő gyakorlat elsajátítása után, fokozatosan kaphat egyre nagyobb szerepet a szülés levezetésében, az otthon szülés esetében a betanulási, rutinszerzési folyamat hiányzik. 

Bármennyire enyhült is a légkör a két „tábor” között az utóbbi időben, azért még mindig inkább ellenfelet látnak egymásban. A most idézett szülész-nőgyógyász szakorvos szerint ennek számos szerencsétlen eset is az oka. Egy orvos általában úgy találkozik az otthon szüléssel, hogy az ügyelete idején behoznak a kórházba egy kismamát, akinek az otthon szülésénél komplikáció adódott.

– Ez önmagában is rossz helyzet, de sokszor súlyosbítja, hogy az anyát többórás sikertelen vajúdást követően, kimerülten, esetleg kivérezve látjuk először, miközben ő nyilván kudarcként éli meg, hogy úgymond „nem sikerült” otthon megszülnie a gyermekét. Emellett gyakran elkíséri még egy bába vagy egy dúla, aki persze szintén frusztrált a helyzet miatt, és bennem kapásból ellenséget lát, rosszabb esetben még nyíltan bujtogatja is az anyukát, hogy ne fogadjon el tőlem semmit, például oxitocint. El lehet képzelni egy ilyen helyzetet – mondja az orvos.

Sok szülész-nőgyógyászt az is sért, hogy az otthon szülés hívei „pénzéhes orvoslobbit” emlegetnek velük kapcsolatban, miközben ma már az otthon szülés is olyan szolgáltatás, amiért fizetni kell. Jellemző volt a légkörre az az eset is, amikor néhány éve egy fővárosi kórházban egy otthon szülést is végző szülőnőnek nem hosszabbították meg a határozott időre kötött szerződését, mivel eleve azért így kötötték meg, mert egy gyesen lévő másik szülésznőt helyettesített. Ennek ellenére a médiában is megjelentek olyan cikkek, hogy az „orvoslobbi kirúgatta az otthonszülés-párti szülésznőt”, és demonstrációt is szerveztek a kórház elé.

– Ha nekem úgy kell bemennem a munkahelyemre, hogy közben tüntetők szidalmaznak, és pelenkákat aggatnak a kórház kerítésére, akkor ne várják el, hogy nyitott és megértő legyek irántuk – mondja egy szakember.

Kósa András