A híres négytornyú vár tövében található, meglehetősen jellegtelen épület lépcsőjénél japán turisták fényképezkednek, kezükben az elmaradhatatlan szelfibot. A Dunára néző panorámateraszon egy lengyel család élvezi a kora tavaszi napsütést. A „panoráma” ebben az esetben éppenséggel Pozsonyligetfalut vagy szlovákul a Petrzalka negyedet jelenti, amely sem nem liget, sem nem falu, ellenben Európa egyik legnagyobb panel lakótelepe. Egy helyi oligarcha a lakótelep Artmediára keresztelt focicsapatát 2005-ben egészen a Bajnokok Ligája csoportköréig vitte, ahol a Liverpoollal is játszottak, az FC Portót pedig meg is verték. Aztán persze, tipikus kelet-európai történetként, Ivan Kmotrík tulajdonos – akit a szlovák Wikipédia csak „üzletemberként és gengszterként” jellemez – úgy döntött, máshová fekteti be a pénzét, így a csapat egészen a szlovák ötödik ligáig zuhant.
A parlament épületébe lépve azért már látjuk, hogy ez nem egy sima ülésnap. Szlovák újságíró kollégák támadnak le csapatostul minden arra járó képviselőt. (Érdekes, hogy ezt itt senki nem érzi rangon alulinak vagy a „parlament méltóságával ellentétesnek” – ahogy idehaza a kormánypárti honatyák indokolják, miért nem válaszolnak az újságíróknak.) A téma nyilvánvalóan a Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és jegyese meggyilkolása nyomán kialakult politikai válság. A legfrissebb hír Robert Kaliňák belügyminiszter lemondása, ezt korábban mindenki elképzelhetetlennek tartotta. A Smerrel együtt eddig koalícióban kormányzó Híd-Most párt pedig bejelentette, hogy az ellenzékhez hasonlóan ők is előrehozott választásokat akarnak.
A 27 éves újságírót február végén gyilkolták meg nagymácsédi otthonában, menyasszonyának minden bizonnyal azért kellett meghalnia, mert éppen otthon volt ő is. Kuciak a Kelet-Szlovákiában működő olasz maffia (ez már nyilván önmagában abszurd) és a politikai elit, konkrétabban Robert Fico kormányfő közvetlen környezete kapcsolatáról írt tényfeltáró cikkeket. A legutolsót, amelyet már nem publikálhatott, kollégái fejezték be, és minden jelentősebb szlovák médiumban megjelent, politikai orientációtól függetlenül. Ebben arról olvasni, hogy Mária Trošková – egy korábbi szlovákiai szépségverseny döntőseként több magazin címlapján egy szál bugyiban pózolt –, Fico jelenlegi „tanácsadója” (mindenki szerint valójában a szeretője) korábban egy olyan olasz „üzletember” élettársa volt, aki vastagon benne lehet a Szlovákiának járó uniós mezőgazdasági támogatások elsíbolásában.
– Maffiaállamban élünk, erre kellett rájönnünk az elmúlt hetekben – ezt már Grendel Gábor, a szlovák parlament titkosszolgálatokat felügyelő bizottságának elnöke mondja lapunknak. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek Mozgalma (OlaNO) képviselője szerint az egyik legsúlyosabb ügy, amelyről Kuciak írt, hogy a szlovák kormány nemzetbiztonsági tanácsának titkára, Viliam Jasaň, a Smer tagja korábban a gyilkossággal összefüggésbe hozott olasz vállalkozónak adta el a cégét. A bizottság egyébként rögtön rendkívüli ülést tartott a gyilkosságot követően, amelyen Grendel Gábor szerint a titkosszolgálatok vezetői érdemi és alapos tájékoztatást adtak az ügyről. A fő téma persze az országban működő szlovák és olasz oligarchák és a hatalom összefonódása volt. Grendel szerint elmondható, hogy a titkosszolgálatok az ügyben lelkiismeretes munkát végeztek, „minden fontos adatot összegyűjtöttek, amelyek arra utaltak, hogy szervezett bűnözői csoportok és állami szervek között kapcsolat lehet”, majd ezeket az adatokat át is adták a bűnüldöző szerveknek, de „az ő reakcióik csak részben voltak megfelelőek”. A titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság elnöke ugyanakkor azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy a szolgálatok „ebben a konkrét ügyben nem érzékeltek politikai nyomást”.
Kuciak az utóbbi időben főleg az ország keleti régióiban tevékenykedő olasz üzletemberekről és a Smer kapcsolatairól írt tényfeltáró anyagokat.
– Kelet-Szlovákia, bármennyire is furcsán hangzik, egy elzárt világ, valódi periféria az országban, a sajtó sem nagyon szokott foglalkozni az ottani ügyekkel, a Smer viszont már régóta kifejezetten erős hídfőállásokal rendelkezik ott. Nemcsak a kistelepüléseken, de a két nagyvárosban, Kassán és Eperjesen is erős helyi embereik vannak, Peter Chudík, a Smer eperjesi vezetője például köztudottan kapcsolatban állt Diego Rodával – mondta Szalay Zoltán, az Új Szó főszerkesztője.
Vele a szerkesztőség modern irodaházában találkozunk, innen valóban nehéz elképzelni, hogy – mint azt éppen nemrég a Magyar Nemzet Magazinban mutattuk be – Kelet-Szlovákiának vannak olyan részei, ahol szinte harmadik világbeli állapotok uralkodnak. Persze az is igaz, hogy egy átlagos kelet-szlovákiai település semmivel sincs jobb vagy rosszabb állapotban, mint egy átlagos kelet–magyarországi.
– Általános törvényszerűség, hogy minél messzebb vagy egy ország fővárosától, annál szegényebb, periferikusabb a vidék. Ez nálunk különösen erős tendencia. Míg Pozsony az ország délnyugati határán fekszik, Bécs szomszédságában, Kelet-Szlovákia teljesen más világ. Itt az emberek azt tanulták meg, hogy az államra nemhogy számítani nem lehet, az maga az ellenség, amelyben nem lehet megbízni. Ideális terep volt ez az olasz maffiának, itt ugyanúgy működött az omerta törvénye, mint náluk – mondta Soltész Árpád is, ő szintén tényfeltáró újságíróként foglalkozik a régió ügyeivel.
Pataky Károly, Királyhelmecnek a Híd-Most színeiben megválasztott polgármestere szerint ugyanakkor helyben nem sok mindent lehetett érezni az olasz szervezett bűnözés jelenlétéből.
– A 90-es években valóban lehetett tudni, hogy kik az emberei valamelyik helyi maffiacsoportnak, még a legalacsonyabb szinten lévő kis futárokról is, de ez már régóta megszűnt. Olasz vállalkozók, gazdasági érdekeltségek pedig már régóta vannak itt, nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban is. Ezek az emberek nem rejtőzködtek, de nem is verték nagydobra jelenlétüket – mondta a polgármester lapunknak.
Információink szerint az említett olaszoknak azért nem volt annyira jó hírük a régióban, de nem azért, mert „maffiózónak” tartották őket vagy agresszívak lettek volna, hanem egyszerűen nem voltak megbízható üzleti partnerek: például nem fizettek időben a beszállítóiknak. Diego Rodáról két extrém esetet is meséltek, egy ízben a vállalkozásánál tűzrendészeti felmérést végző céget pénz helyett élő sertésekkel akarta kifizetni, nagymihályi házánál pedig a millió eurós Ferrariját olyan helyiségben tárolta, amelynek az utcafront felé üvegfala volt, és a „garázst” éjszaka még ki is világította, hogy a szemlélődő el se téveszthesse a luxusautó látványát.
A mezőgazdaság egyébként szinte adta magát, a szlovák törvények szerint ha termőföldet bérel valaki, nem is kell tényleges gazdasági tevékenységet folytatnia rajta, elég évente kétszer lekaszálni a területet, és máris jár az uniós mezőgazdasági támogatás.
Hogy valaha is elfogják-e Kuciak gyilkosait, azt beszélgetőpartnereink nem akarták megjósolni. Soltész Árpád szerint nem sok jót ígér a nyomozást illetően – bár azt nem vonta kétségbe, hogy a konkrét munkát végző rendőrök tisztességesen járnak el –, hogy az egész máris hazugságsorozattal indult a nyomozóhatóságok részéről. Kiderült ugyanis, hogy a gyilkosság helyszínén járt a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal vezetője, Robert Krajmer, akinek egy ilyen helyszínelésnél semmi keresnivalója nem lenne. (Krajmer egy befolyásos kormányközeli oligarchával, Miroslav Bödörrel is szoros kapcsolatot ápol.) A tisztviselő először tagadta, hogy Nagymácséden járt, majd amikor erről tévéfelvételeket mutattak neki, azt mondta, ott volt ugyan, de a házba nem ment be. Később ezt is egyértelműen cáfoló újabb felvételeket hoztak nyilvánosságra, amire már csak annyit mondott, hogy igen, ott volt, be is ment a házba, de becsületszóra nem csinált semmit, egyszerűen „kötelességének érezte, hogy jelen legyen”.
Csakhogy később az is kiderült, hogy Krajmer hamarabb beszélt a nyilvánosság előtt arról, hogy Ján Kuciak utolsó cikke miről szólt, mint hogy az aktuality.sk hírportál főszerkesztője, ahová a fiatal újságíró írt, egyáltalán tudott magáról a tragédiáról.
– Vagyis Krajmer valahogy mégiscsak megtudta, min dolgozott Ján, pedig az biztos, mert a hatóságok maguk ismerték el, hogy őt magát nem figyelték meg – mondta Soltész Árpád. Nem optimista Grendel Gábor sem, mert mivel a gyilkosság és a tragédia felfedezése között napok teltek el, forró nyom nem áll a rendőrség rendelkezésére, ami nagyon megnehezíti a nyomozást. Ő egy korábbi példát is említett: 2011-ben Ernest Valko korábbi alkotmánybírót, sikeres ügyvédet ölték meg a saját házában, az ügyben évekig egy helyben toporgott a nyomozás, és áttörést végül csak tavaly ősszel értek el, amikor az egyik tettest egy más ügyben kihallgatták, és az illető váratlanul erről az esetről is beszélni kezdett.
– Hogy félünk-e? Szerintem pszichopata, aki ilyen helyzetben nem fél. Engem már vertek meg a munkám miatt régebben, tudom, hogy hogyan zajlik ez. Egy pillanat alatt megtámadnak, fel sem fogod, mi történik – mondta Soltész Árpád.
Grendel Gábor szerint a Smert és Ficót a hatalomban eltöltött hosszú idő korrumpálta. A „szociáldemokrata” kormányfő például 2012-ig még egy háromszobás pozsonyi panellakásban élt családjával, amelyet akkor váratlanul eladott nagyjából 150 ezer euróért, majd a Pozsony legelőkelőbb részén (nem messze a parlamenttől) felhúzott Bonaparte Lakóparkban bérelt ki lakást magának. Az ingatlan értékét 800 ezer euróra becsülték akkor, és egy olyan vállalkozóé volt, aki ellen az adóhivatal 2 millió euró jogtalan áfa-visszaigénylés miatt indított vizsgálatot. Az adóhivatal bűnvádi javaslattal adta át az ügyet a rendőrségek, a Kaliňák vezette belügy azonban hogy, hogy nem, semmiféle kivetnivalót nem talált az oligarcha védekezésében, mely szerint ő különböző üzletek után 12 millió eurót fizetett ki készpénzben, amiről sajnos semmilyen bizonylattal nem rendelkezik, és ennek igényelte vissza az áfáját. Az illető egyik cégét később maga Kaliňák vásárolta meg. Grendel Gábor szerint egyébként ez volt az a pont, amelynél a Fico–Kaliňák tandem „elveszíthette a mértéket”.
– Ekkor 44 százalékkal nyertek a választásokon, és nem volt szükségük koalíciós partnerre, azt csináltak a hatalommal, amit akartak – fogalmazott a képviselő. Soltész Árpád tényfeltáró újságíró ugyanakkor azt mondta lapunknak, Fico túlélését eddig éppen az szolgálta, hogy minden kínos ügyet koalíciós partnereire tudott kenni, amelyek így szépen elvéreztek. A Smer azonban túlélt.
Grendel Gábor szerint Robert Fico már-már irracionális módon ragaszkodott Robert Kaliňák pozícióban tartásához, aki így 2006 óta folyamatosan vezetheti a belügyi tárcát (leszámítva persze azt a rövid, másfél éves időszakot, amikor a Smer ellenzékben volt), és ezáltal példátlan befolyást építhetett ki. Paradox ugyanakkor, hogy a mostani ügy felderítését ez még akár segítheti is, mivel a legutóbbi kormányalakításkor Fico Kaliňák belügyminisztersége érdekében még abba a kompromisszumba is belement, hogy a Szlovák Nemzeti Párt adja a titkosszolgálatok igazgatóját.
– Így viszont most legalább ezt a szervezetet nem köti pártérdek, sőt, a Nemzeti Pártnak nyilván az az érdeke az előrehozott választások miatt, hogy az ő emberük érdeme az ügy felderítése – mondta Grendel Gábor.
Hogy mi jöhet most, arról megoszlanak a vélemények, Szalay Zoltán szerint „nem túlzás pozsonyi tavaszról beszélni”, a főszerkesztő úgy látja, olyan folyamatok indultak el a szlovák társadalomban, amelyek mélyreható változásokat eredményezhetnek. „Kialakulóban van egy erős, saját lábán álló civil társadalom, amelynek az alapját a fiatal középosztály adja” – mondta. Soltész Árpád viszont nem ennyire optimista, szerinte a tragédia tényleg katalizátorként működhet, de éppen fél évvel ezelőtt alakult meg egy politikai párt, a Progresszív Szlovákia, amely éppen azokat a fiatal, a politikához korábban nem kötődő közéleti személyiségeket szívta fel jórészt, akik a mostani civil mozgalmak vezetőivé válhattak volna. „Tragédia, hogy időben ilyen közel esik a két dolog egymáshoz, de a Progresszív Szlovákia tagjai már nem léphetnek fel mint politika fölött álló szereplők.”
Abban viszont mindenki egyetért, hogy Kaliňák lemondása már a végjátékot jelenti Fico számára is, bár abban is egy véleményen voltak beszélgetőpartnereink, hogy amíg lehet, ragaszkodni fog a hatalomhoz a kormányfő. Soltész Árpád szerint „már csak azért is, mert tudja, hogy az általa elkövetettekért akár hosszú börtönbüntetést is kaphat”. Most az a legvalószínűbb, hogy ősszel előrehozott választások lesznek, ami azért is érdekes, mert novemberben egyébként is helyhatósági választást tartanak Szlovákiában, jövő tavasszal pedig már jön is az elnökválasztás, vagyis alig pár hónap alatt gyökeresen megváltozhat az ország politikai térképe. Egy Fico nélküli Smerre pedig a gyors összeomlás várhat, a szlovák politikában az eddig működő erős kormánypártok mind valójában egy karizmatikus vezető hatalmára épültek: Vladimír Mečiar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma és Mikulás Dzurinda Kereszténydemokrata Mozgalma sem élte túl a vezető távozását. Ha Fico lelép a színről, a 2006 óta meghatározó politikai erőnek számító Smer is minden bizonnyal összeomlik. És ebben nem segít Fico obligát sorosozása sem, sőt, abban is minden megkérdezett egyetértett, hogy ezzel valójában csak rontott helyzetén a miniszterelnök. Nemcsak azért, mert sokan emlékeznek rá, hogy korábban maga a szlovák kormány támogatta pénzzel a Nyílt Társadalom Alapítvány ottani tevékenységét, hanem egyszerűen azért, mert ott ez a fajta, antiszemita felhangokra apelláló kampány nem működik. Még úgy sem, ha Soros az átlag szlovák választó számára elsősorban magyar, nem pedig zsidó. Ezen azért már túllépett az ottani politikai kultúra.
