Francia csendőrség: hétszáz év szolgálat

A „vaskirály” különleges egységéből nemzeti elit alakulat, majd katonailag szervezett rendfenntartó egység lett.

A csendőrség európai elterjedése leginkább Napóleon nevéhez fűződik, aki a francia közigazgatási mintát elterjesztette Európában. A testület a császár bukása után is fennmaradt az európai országokban. Hogy mást ne említsünk, miután Napóleon megbukott, Lombardia visszakerült a Habsburgokhoz, akik továbbra is fenntartották a csendőrség intézményét. A lombardiai mintájára szervezték meg az első magyarországi szervezetet is.

A francia csendőrök kulcsszerepet játszottak a háborús összecsapásokban. A krími háború idején, 1855-ben a francia–brit–török csapatok hosszú ostrom után az ő segítségükkel foglalták el Szevasztopolt, a fekete-tengeri orosz flotta erődített támaszpontját. De száz évvel később, az első vietnami háborúban is bevetették a csendőröket: több légiót is szolgálatba állítottak. Habár itt elsősorban biztosítási feladatokat kaptak, óriási veszteségeket szenvedtek: a háborúban 654 csendőr halt meg vagy tűnt el, ezerötszáz pedig megsérült.

A csendőrség ma Franciaországban katonailag szervezett egység, amely szervezeti ügyekben a védelmi minisztérium, szolgálatiakban pedig a belügyminisztérium alá tartozik. Elsősorban a nagyvárosokon kívül tevékenykednek, legfontosabb feladatuk a rendfenntartás. De a csendőrség nyomozati feladatokat is ellát – és nem oly módon, ahogy azt a világ a híressé vált csendőrfilmekből megismerte. A különleges nyomozati feladatokon túl ők őrzik a kiemelt objektumokat és a közjogi méltóságokat is.

Ám a francia csendőrség legfélelmetesebb alakulata vitathatatlanul a beavatkozó egység (GIGN), amelynek tagjai a Charlie Hebdo-mészárlás közben is feltűntek a képernyőkön. 1973-as megalakítása óta már több mint hatszáz embert mentettek ki túszejtők fogságából. A legismertebb akciójuk is egy ilyen esethez köthető. 1979. november 20-án, vagyis a százezres tömeget vonzó zarándoklat idején felfegyverzett iszlám fundamentalisták foglalták el a mekkai Al-Haram mecsetet. A szent városba csak muszlimok léphetnek be, ezért a GIGN három kommandósa az akció előtt villámszertartás keretében áttért az iszlám hitre. A szaúdi fegyveres erők az ő segítségükkel foglalták vissza a mecsetet, majd szabadították ki a túszokat.

Ma Európa számos országában találkozhatunk csendőrökkel. Olaszországban a „karabélyosok hadteste” nevet viseli a csendőrség, legfőbb feladata a rendfenntartás. Szerepükre jellemző, hogy az olaszok többsége egyenruhás rendőrök alatt nem poliziottót, hanem carabinierit ért. Svájcban a csendőrség megtartotta a Napóleon kori gendarmerie elnevezést, viszont a testületnek nincs semmilyen szervezeti kapcsolata a hadsereggel. Németországban, Spanyolországban és Portugáliában szintén találkozhatunk csendőrökkel, akárcsak a Vatikánban. A vatikánvárosi csendőrség még a XIX. században alakult, állománya ma 130 főre tehető. Ezt a szervezetet persze nem szabad összekeverni a svájci gárdával, amely a pápát védi. A vatikáni csendőrök inkább a városba lépőket igazoltatják, irányítják a forgalmat, de ők őrzik a Szent Péter-bazilikát is. Tagjaik katolikus vallású olaszok közül kerülnek ki, akik általában egy másik, az olasz csendőrség soraiból lépnek a pápa szolgálatába.

Miután Arnaud Beltrame meghalt, a francia tábori püspökség János evangéliumának szavaival méltatta az alezredest: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” A francia csendőrség tagjai több mint hét évszázada komolyan veszik ezt a mondatot.