Az Amerikai Egyesült Államokban Ronald Reagan elnöksége kezdetén, a nyolcvanas évek legelején született meg a döntés a „behatolásról” a szovjet megszállás alatt álló országokba. Az USA kormányzata Reagan vezetésével értékelte a Szovjetunióval szemben két évtizeden át folytatott enyhülési politikáját, és megállapította, hogy az tévút volt, ezért más taktikára szánta el magát. A két szuperhatalom viszonyában új fejezet kezdődött. Az Egyesült Államok már nem egyenrangú partnerként, hanem a világ vezető katonai erejeként kívánt tárgyalni riválisával. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet megszállás alatt álló országokat Amerika megkülönböztetett módon kezeli. Magyarország igen előnyös helyzetbe került, hiszen 1978-tól, a Szent Korona visszaszolgáltatása óta egyébként is elég jó kapcsolatokat ápolt az Egyesült Államokkal.
Mi, akik annak idején a párt által irányított, ellenőrzött sajtóból kaptuk a híreket, a legmerészebb álmainkban sem reménykedtünk abban, hogy még életünkben megtörténik az a mélyreható változás, amely elhozza a demokráciát, a szabadságot. Ám amikor 1981-ben bemondta a rádió, hogy felvételünket kértük a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) és a Világbankhoz, a tájékozottabbak már sejtették: valami elkezdődött.
Amikor Lázár György kormánya 1978-ban érzékelte fizetőképességünk elvesztésének első jeleit, Moszkvához fordult hitelért, de akkor már a Szovjetunió is gazdasági bajokkal küzdött, ezért nem segített. Az MSZMP központi bizottsága ezek után úgy döntött, hogy a Nyugattól kérünk támogatást. Az USA illetékes szervezeteinél helyesen érezték meg, hogy megérett a helyzet a magyarországi diktatúra fellazítására. A pártállam vezetőit tehát az elhibázott gazdaságpolitika miatt fenyegető államcsődközeli helyzet, vagyis a kényszer vezette a Nyugathoz. Az USA irányítása alatt álló Világbank és az IMF pedig ugrásra készen állt, hogy segítsen.
Bruttó adósságunk 1980-ra elérte a tízmilliárd dollárt, majd 1981-re lényegében fizetésképtelenné vált az ország. Az IMF példátlanul gyorsan lebonyolította hazánk felvételét, és 1982 decemberében meg is érkezett az első nagyobb, 600 millió dolláros IMF-hitel, majd 1984-ben újabb 200 millió dollár, immár a Világbanktól.