2011 nyarán egy hétvégén harmincöt hidroplán gyűlt össze Hauhóban a szokásos évi nyári finn pilótatalálkozóra. Nagygépes kapitányok és más profi pilóták, üzletemberek és egyszerű hobbipilóták is élvezték a napfényt, egymás társaságát és a tóparti szauna örömeit.
A különböző típusú hidroplánok a parti fákhoz vagy a stéghez kikötve ringtak a vizen, vagy napközben fel- és leszálltak. Egy gép ütött el a többitől a stég mellett a fövenyen, Markkué, egy SeaRay – szereld magad – hidroplán.
Markkut egyetemista korában nyaraló szomszédjuk vette rá a repülésre, kertjükben ott parkolt a kétéltű Cessna hidroplán, egy rámpán kerekeken gurultak be vele a telek előtti tó vizébe. Letette a pilótavizsgát, elhatározta, hogy saját gépe lesz. Kezdő fejlesztő mérnökként nem engedhette meg magának, hogy drága gépet vegyen, ezért pár éve rendelt Kanadából hatvanezer kanadai dollárért egy SeaRay típusú könnyű kétéltű hidroplánt.
„A több száz alkatrészt, rudakat, vásznakat, műanyagokat, műszereket, motort, légcsavart egy nagy ládában így csúsztatják be a garázsodba, hogy két télen át bütykölve egy kétéltű hidroplán jöjjön ki belőle.” – mesélte.
A SeaRay könnyen és olcsón üzemeltethető gép, 16 liter autóbenzint fogyaszt óránként 150 kilométer körüli utazósebességnél. A sok ezer finn sziget között kiváló közlekedési eszköz, de a városból a szárazföldi repülőtérről kerekeken felszállva is el lehet vele repülni a nyaralónk előtti vízterületre.
Markku csak egy pilótaszettet vásárolt és épített a repülőgépébe, hogy kislányával Minervával minél többet repülhessen. A névadás a kislány különlegességét vetítette előre, hiszen Minerva egyébként az ókori római hitvilág egyik istennője, aki nem közönséges módon született, hanem az apja fejéből pattant ki mennydörgés közepette. A kislány hároméves kora óta imádja a repülést apuval, vidáman nézegeti fentről a világot. A pilótatalálkozóra is ő utazott vele, de jött több kisgyerek is egyéb repülőgépeken.
Míg Minerva a feleségemmel játszott a parton, addig Markkuval elmentünk repülni. Másodszor szálltam fel csónaktestű hidroplánnal, amelyben elég mélyen ül az ember, és nagy élmény, ahogy a gyorsításnál szinte szemmagasságban rohan felé a víz. A rajtot videón is meg lehet nézni.
Azt viszont nem, ahogy Markku a leszállás előtt egy „kutyanyelven” kihúzta a műszerfalból a csekklistát, majd miközben hangosan mondta a tételeket, hátratolta a kabintetőt, s félig felállva megnézte, hogy a kerekek felső állásba vannak-e. A művelet közben csöppet megsüllyedtünk, nem mondom, hogy megrémültem, de furcsa volt.
A kétéltű gépeknél nagyon veszélyes, ha a kerék alsó állásban maradva kilóg, mert akkor a gép vizet fogva azonnal átvágódik. Így azért érthető volt számomra Markku kissé fura gondossága és alapossága.
Ha tetszett a cikk, keressék a blogot az új Facebook-oldalunkon is, ahol naponta frissülnek a hidroplános hírek. Bár bázisunk továbbra is a www.vizirepules.hu oldal marad. Nemrég jelent meg egy hosszabb írásom Hidroplánok a Dunán és a Balatonon címen. Olvassanak bele!
