Úttörők: Pan Am hidroplánokkal az óceánokon át

A ma már mindennapos, földrészek közötti közforgalmi repülésben is úttörő szerepet játszottak a Pan American légitársaság hidroplánjai.

A Pan Am légitársaság egész működése során egy ikon volt a közforgalmi repülés történetében. A légiutas-kísérők egyenruhái évtizedeken át divatot diktáltak, a sugárhajtású korszakban a Pan Am Boeing B747 Jumbo Jet fogalommá vált. Mindez a háború előtti kezdetekből nőtte ki magát, amikor a hidroplánrepüléssel a Pan Am megteremtette az óceánok közötti közforgalmú repülést.

Századok találkozása Kínában

www.postcardpost.com

Egy felszállással öt-hatezer kilométer hatótávolság, minimum 300 kilométer óránkénti sebesség, legalább harminc utas luxuskörülmények közötti szállítása – ezek voltak akkor a minimumkövetelmények.

Ha repült órában nézzük, akkor az utasok egyfolytában majd egy napot repültek, ággyá alakítható fotelek tették versenyképessé a légi utazást a luxus-óceánjárók kényelmével szemben.

A légitársaság a képeken látható három hidroplántípust használta, melyek már megfeleltek a fenti igényeknek.

Juan Trippe vezérigazgató az üzlet felépítése során máig ható ikonikus marketingelveket rendszeresített. A hidroplánokat a 19. század gyorsjáratú vitorlás hajói nyomán clippereknek nevezték el, az egyes gépeket pedig az országokról vagy városokról.

Trippe a clipperek személyzetének hajózási fazont adott. A bőrzsdekis, sálas, bőrsapkás pilóta kinézetet elegáns és a tengerésztisztekre emlékeztető ruházat váltotta fel. Átvették a tengerészeti rangokat is, ekkor alakult ki a kapitány, első tiszt, rádiós, mérnök rang a repülésben, de a repülőgépnek is jutott fedélzet, utaskabin és egyéb hajózási elnevezés. Sőt a gépek megvilágítása is az ottani mintát követte.

A repülőgépek indulása, érkezése az óceánjáró hajókhoz hasonlóan felért egy népünnepéllyel. Az utazás közben a repülőgép belső tere a folyamatos luxus szolgáltatások színtereként hol étterem, hol szalon, hol hálóhelyiség volt, egyenruhás személyzettel. A kapitány menet közben kijött a pilótafülkéből, elbeszélgetett az utasokkal.

A társaság főként Amerikában olyan hidroplánkikötőket épített, ahol a gépek egy rámpán kijöttek a vízből, az utasok száraz lábbal szállhattak fel a repülőgép fedélzetére – hogy egy újabb honosított tengerészeti kifejezéssel éljek.

Az első clipper 1935-ben indult el Kína felé, majd a térség további államaiba. Aztán következett Dél-Amerika, majd Ausztrália és Európa is. Közben létrejöttek az erősebb Sikorsky hidroplánok és 1938-ra a Boeing 314 gép lett a csúcsmodell.

Juan Trippe vezérigazgatónak még a korábbi postaszolgálati időszakban sikerült kijárnia a külföldi útvonal-monopóliumokat, amiket a nemzetközi utasszálitás során is megtartott. Nem véletlenül lett a társaság logója a földgömb és a neve Pan Am.

Aztán jött a második világháború, amikor az óceánok hadszíntérré, a clipperek pedig csapatszállítóvá vagy repülő kórházzá alakultak át. A háborút követően aztán a repülő erődökön alapuló utasszállító-fejlesztések és a jetkorszak kiszorította a hidroplánokat a földrészek közötti repülésből.

Ha tetszett a cikk, keressék a blogot új Facebook-oldalunkon is, ahol naponta frissülnek a hidroplános hírek, de bázisunk továbbra is a Vízirepülés.hu oldal marad. Nemrég jelent meg egy hosszabb írásom Hidroplánok a Dunán és a Balatonon címen, olvassanak bele!