Az Aeroexpress nevű, részben magyar hidroplán-légitársaság hidroplánkikötője 1923 tavaszán nyílt meg, hangulatáról idézzük az Est délutáni napilap tudósítását: „A Dunának pár napja új szenzációja van. Ezüst madarak repülnek felette. A Ferencz József híd és a Műegyetem előtti Duna-part feketéllik a kíváncsiaktól.”
Szolgálatban a Junkers F–13 alumínium hullámlemezekkel borított, a világ első teljesen fémépítésű, modern repülőgépe volt, szárazföldön kerekes futóművekkel, vízen úszótalpakkal üzemeltették. A légitársaság hat ilyen repülőgéppel rendelkezett, négyet ebből a Junkers repülőgépgyár apportált, kettőt pedig a magyar állam vett hozzá.
Zárt kabinjában négy felnőtt fért el kényelmesen. A korszak luxusdizájnját jól mutatja, hogy a kabin előtt a pilótafülke nyitott volt, mint kezdetben a sofőrülések az országúti limuzinokban. Rövid repülésekre az egyik pilóta helyére néha beengedtek utasokat is. Külön érdekességként: a jegyárusítást a közeli Gellért szálló recepcióján végezték, az alsó rakparton a hídnál ma márványtábla emlékeztet a kikötő helyére.
Minden délután – vasárnap egész nap – indultak a sétarepülőgépek, hogy a közönség hozzászokjon az addig ismeretlen légi utazáshoz. A Duna feletti sétarepülések 15-20 percesek voltak a Gellért szálló – Szabadság-hegy - Rózsadomb – Rákos – Soroksár – Gellért szálló útvonalon.
Az állami támogatás feltételeként a viteldíjak nem lehettek magasabbak, mint a vasúti expresszvonat első osztályára szóló jegyár kétszerese, a repülőgépek személyzete csak magyar állampolgár lehetett.
Egy sétarepülőjegy nem volt drága, ötezer koronába került, akkor négy kiló jó szalonnát lehetett ennyi pénzért kapni. A jegyen a cég az esetleges balesetekből eredő károkat teljesen kizárta.
Az első baleset viszonylag gyorsan bekövetkezett. 1923. május első vasárnapján egy gép a Csepel-sziget felett egy forduló közben sebességét elvesztve a földnek ütközött. Mandl Samu régiségkereskedő, aki feleségével, menyével és Hugó nevű fiával repült, meghalt.
A balesetet az úri közönség gyorsan feledte, sőt a sétarepülések mellett sikk lett az év nyarán a Junkersekkel a Balatonra légi taxizni. Erről majd később írunk részletesen.
A társaság kiterjesztette a repüléseket a Duna vonalára egészen Bécsig, majd később Münchenig, s repültek alkalmilag Szentendrére, Esztergomba és rendelésre bárhova. A bécsi járat reggel indult és este jött vissza, üzletemberek, kormánytisztviselők és az új divat iránt érdeklődő úriasszonyok gyorsan a császárvárosba repülhettek vele.
A későbbi hídépítések és a repülési szabályok miatt ma már Budapest hidroplánkikötőjét két híddal lejjebb, a Rákóczi híd pesti hídfőjénél, a Nemzeti Színház előtt lehetne újranyitni egy pontonon. A hidroplánok átúszhatnának a híd alatt, és a Csepel előtti Duna-szakaszon levő pályán szállhatnának fel és le.
További részletek a nemrég megjelent hosszabb írásomban, Hidroplánok a Dunán és a Balatonon címen. Ha tetszett a cikk, keressék a blogot új Facebook-oldalunkon, ahol naponta frissülnek a hidroplános hírek, de bázisunk továbbra is a Vízirepülés.hu oldal marad.
