A rádió-távirányítású – nemzetközi rövidítéssel rc (radio control) – hidroplánmodelleknél a parton álló vagy csónakban ülő pilóta nyakában lóg a pilótafülke, a vezérlőpanel. A kormányszervek mozgatását és a gázadást a pilóta a kezével végzi, az irányítást több csatornán keresztül rádiójel közvetíti a modellnek, s a gépben levő vevőegység azt végrehajtja.
Impozánsak a több méter szárnyfesztávú nagymodellek, szűk látómezőjű fotókon ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a képen az eredeti vagy a modell gépet látjuk.
Napjaink hidroplán-találkozóinak főszereplője a veterán kétéltű repülőgép. Az újjáépítő családtag, Iren Dornier ösztönzésére Tobias Moser kilencszer kisebb változatban két és fél ezer óra alatt élethűen megépítette a Dornier Do–24ATT hidroplán nagymodelljét.
Ahogy a képen jól látható, nem maradt le a kétéltű megoldás sem. A repülése is nagy élmény.
Mások az eredeti, nem turbómotoros változatot építették meg.
Általában nagy tudású barkácsolók megszerzik az eredeti tervrajzokat, balsafából precízen és méretarányosan sok-sok óra alatt készülnek el a sárkányszerkezettel. Festés után végleges helyükre kerülnek az akkumulátorok, a villanymotorok és az irányító egységek. Az építők maguk repülik a gyönyörűségeket, a képen egy Do–24ATT kisebb léptékű modellje landol.
Frank Seuffert egy több mint két méter szárnyfesztávú rc-modellt épített a második világháború előtt tervezett nyolcmotoros, kétemeletes személyszállító óriáshidroplán, a Do–214 polgári változatából.
Ha tetszett a cikk, keressék a Vízirepülés.hu című oldalunkat. Két hete jelent meg egy hosszabb írásom az idei kecskeméti repülőnapról, olvassanak bele abba is!
