A múlt héten egy Vancouverbe tartó menetrend szerinti hidroplánjáraton a pilóta rosszul lett, és az előírt protokoll szerint azonnal sikeres kényszerleszállást hajtott végre nem messze egy kompkikötőtől. A kisebb izgalom után az utasok nagyra értékelték a pilóta döntését. A végtelen víz miatt, ha baj van, egyszerű leszállás csak a hidroplán landolása. Ezt a kényszerhelyzetet egy szárazföldi géppel nem lehetett volna ilyen sérülésmentesen megoldani.
Pár éve Kanadában többször repültem ezzel a légitársasággal és a DHC3 Turbo Otter hidroplántípussal, a cikk végén ajánlok az egyik repülésemről és a kikötőkről egy-egy videót is. A Harbour Air hidroplán rövid utakat repül, az eset a Viktória–Vancouver útvonalon történt, ami a Harbour Air leghosszabb járata, de csak 35 perc a repülési idő. Vancouverben a hidroplán úti célja a nemzetközi repülőtér hidroplánterminálja volt.
A hidroplán maximum 14 személyes, emiatt a hatóság elégnek tart egy pilótát – ha szemfüles valaki, akkor beülhet mellé a jobb ülésbe nézelődni. A hidroplán repülése csak szép időben, jó látási viszonyok között engedélyezett. A csomagrakodás és a kikötéshez esetleg szükséges fizikai erő miatt a hidroplánon férfi-utaskísérőket alkalmaznak.
Az utasoknak szerencséjük is volt, mert a Viktória–Dél-Vancouver légi útvonal több mint kétharmada szárazföld fölött vezet, nagyjából a közepén repül a hidroplán körülbelül 20 kilométert a tengerszoros felett. A beltengerben nincsenek komoly hullámok, és a rendelkezésre álló nagy víz miatt a hajóforgalom sem keresztezi a soron kívüli leszállást. A gép 300-400 méter magasan repül 200 kilométer körüli utazósebességgel, ezért villámgyorsan képes a rendkívüli leszállásra.
A pilóta ájulás közeli állapotára tekintettel a hírek szerint hátrakiabált, hogy rosszul érzi magát és azonnal leszáll. Ezen a gépen a kabin és az utastér között nincs ajtó, csak egy boltív, és induláskor a biztonsági tájékoztatón azt tanácsolják, hogy az úton mindenki maradjon a biztonsági övvel bekötve. Az utaskísérő valószínűleg nyugtatta a hat utast, és a leszállás után segített a tengeri mentést hívni.
Az egyik utas szerint a kényszerleszállás váratlan és furcsa élmény volt. A leszállást követően jöttek a mentési, kutatási járművek, de mindenki nyugodt és gyakorlott volt – írta a férfi a Twitteren.
A légitársaság csak egy rövid közleményt tett közzé a Facebook-oldalán. Első vizsgálata megállapította, hogy a repülőgép pilótája, amikor nem érezte fizikailag jól magát, az „elővigyázatossági leszállás biztonságos helyre” protokoll előírásai szerint járt el. Emiatt a légügyi hatóság sem minősíti balesetnek a történteket.
A vészhelyzet bejelentését követő negyedórán belül a helyszínre érkezett a parti őrség légpárnás járműve, amely nem messze a kompkikötőben állomásozott, majd jött a helikopter is. Először a pilótát látták el a helyszínen és vitték egyből kórházba.
Majd az utasok átmenetileg átszálltak a légpárnás járműre, mert közben a Harbour Air légitársaság is intézkedett. Azonnal egy másik DHC3 Turbo Ottert küldött a helyszínre Vancouverből, amely hozott magával egy pluszpilótát is a kényszerleszállt hidroplán hazavitelére.
A mentesítő járatot két ok miatt küldhették. Egyrészt a légitársaság a világ legnagyobb hidroplán-légitársaságának egyik cége, emiatt akad gép és személyzet bőven. Másrészt az utasok közül néhányan biztosan továbbutaztak a nemzetközi repülőtérről hagyományos repülőgéppel, így a tengeren egy pluszátszállással nem késték le a csatlakozást. A hidroplánterminálról busz viszi az utasokat a reptér belföldi és külföldi termináljaira, a busszal magam is utaztam.
Ha az utasok csak British Columbia fővárosába repültek volna, akkor a másik vancouveri járatot választják. Ott nem kell több mint fél órát metrózni a belvárosig.
Ha tetszett a cikk, két videómat ajánlom kanadai tanulmányutamról. Az egyik egy repülés a Turbo Otterrel, a másik pedig a kanadai hidroplánkikötők életének bemutatása.
